Szöveg: Jobb, mint a hájtek'

Vannak napok, amikor néhány percre hanyagolom a marhulást és életteret engedek a komolyságomnak, mert szégyen-nem szégyen, a személyiségem képes túlmutatni a Rozsomák-os análöklözésen, meg O'Niel nemi életén a Csillagkapu-csínóban.
Oké, volt olyan is, hogy a komoly problémákhoz kevertem viccesen hangzó, de jogos kifejezéseket, ugye a Videodrome filmben tényleg egy punciformájú lyukat beszéltek a főhős hasába. Meg ugye a Zombie-lake-ben az első versszakban a meztelenül úszkáló lány képe, de amúgy az is egy ilyen "végső antropofóbiában élőholt-létre szomjazó" nóta, ilyenből is van pár.

Az augusztus végén létrehívott Ketracel óta nem csináltam olyat, amiben érzelem is van a "természetfeletti gonosz akarok lenni" véleményen kívül. Ennek a dalnak a fő filozófiáját is a mostani függésem ihlette, ugyanis rá kellett jönnöm, hogy -kicsit belgásan fogalmazva- "régen minden jobb volt". Sorról sorra mutatok be az életemből pár képkockát, melyhez az időnek kicsit több köze van.
Az első versszak egyik sora a 10-11. környéki jövőváró csillagflottás tudományos kutatótiszt- jellemvonásomat, a következő sor pedig a múlt dicsőségét kereső, jelenlegi hangulatomat mutatja be, valamint rávilágít arra is, hogy a múltban még érdekelt a jövő, a jelenben pedig inkább a múlt.
A második versszakban bemutatom a félig ismert- félig hipotetizált múltat, azt, hogy volt példa összefogásra (másképp mindenki mindenki ellen ment volna, nem csoportosultak volna teszemazt tengelyhatalmakká, vagy antanttá). Majd a szürke árnyék-szimbólum jön, a "mesélő", aki megelevenítette a múltat, helyenként eltúlozva, hozzátéve, elvéve, az ihlet maga. A régi merészség pedig ugye megint a múlt, amitől árészi felemet kamionkonvojjal sem lehetne elvontatni. A tanulság: a hajunkra kenhetünk mindent, ha a társadalmat már átformálták.

A refrén pedig fülbemászó torokhörgéssel közli a tényeket. A fejlődés visszafejlődést hozott. Robottechnológia, műholdak, hatmillió tévécsatorna, internet, okostelefon és végül a hülye társadalom, melynek tagjai előbb rúgnak bele a földön fekvőbe, minthogy felsegítsék, még akkor is, ha valaki már stabil oldalfekvésbe rendezte, hogy szimbolikusan fejezzem ki magam. Így aztán sokkal érthetőbb a dal... :-D

És akkor a szöveg...

Fiatal a vér, de mégis lelkileg öreg,Soha nem értett meg engem a tömeg.Hol a jövőbe akartam előre menni,Mostanában inkább a múltba révedni.A jelenem nekem semmit nem jelent,A múltban jó volt, mára tönkre ment.Nem maradt más, csak az emlékek,Ütemre lépő tudati egységek.
A fekete-fehér jobb, mint a hájtek,Az idő, mondd, miért nem állt meg?A fejlődés visszafejlődést hozott,A rozsdás szerkezet megrogyott.

Láttam vállakat egymásnak feszítve,És az embereket a másiknak segítveHa kellett, akár fegyvert is ragadtak,Akkoriban ösztönösen élni akartak.Nem volt több, mint szürke árnyék,A technika gyerekcipőben járt még.De hiába voltak a régiek merészek,Mert annyi lett mára az egésznek.A fekete-fehér jobb, mint a hájtek,Az idő, mondd, miért nem állt meg?A fejlődés visszafejlődést hozott,A rozsdás szerkezet megrogyott.