Na, gyerekek, bekövetkezett, amit múltkor megjósoltam haverügyben.
Nemrég írt rám egy ismerősöm, hogy holnap megyek-e a Julisékkal csatangolni. Mondtam neki, hogy majd akkor megfontolom, ha személyesen értesít, ha meg nem, akkor nyeljen bajonettet. Mondom, ha múltkor "tanulnia kellett", akkor tanuljon most is! Kész, az "immer bereit EBM-Soldat"-módot akkor kapcsoltam ki, amikor múltkor lepattintottak. Nem fogom magam minden szavukra haptákba rendezni. Köcsög a világ, akkor mégköcsögebb leszek, hogy szebbnek lássam, régóta ezt az elvet követem, most sem lesz másképp. Az állandó készenlét, a bajtársi hűség nem kifizetődő. Mi vagyok én, Hacsi, vagy mozgólépcső?! Az a kutya, amelyik mindig ment a vasúthoz várni a gazdáját évekkel annak halála után is?
Aki engem egyszer egész héten azt hazudja, hogy szombaton buli, utána meg hirtelen "tanulnia kell" a vizsgáira, meg "nehéz a varrós szakma, gürizni kell"... Most nem kell tanulniuk?!
Csak reggel lenne vonat oda, vissza meg csak másnap, nekem erre valahogy most nincs energiám, ha mondjuk apám be tudna vinni, az jó lenne, de az megin' horribilis összeg benzinileg.
Szóltam nekik, hogy nincs vonat, de közben azt tervezem, hogy a spórolt pénzemből bevitetném magam apámmal. Úgy néz ki, a hűség állandó készenléti üzemmódja automatice visszakapcsol, ha manuálisan leállítom... Akárhogy próbálok szigorú lenni, a barátaimmal nem tudok, még akkor sem, ha egyszer kicsesztek velem. Minden embernek ezt kéne tennie és akkor mindenki megbízható lenne, nem lennének kicseszések. Mint a Négy páncélosban... Én hiába vagyok becsületes, ha a többi ember batlh'Ha...
Hiába, hogy már nem vagyok NS, a "Mein Ehre heisst Treue"-elvhez még mindig tartom magam, akaratlanul is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése