2014. január 17., péntek

Kaporszakállú istenit! :-/

Ráírtam Julisékra a holnapot illetően. Egész héten ezen kattogtam, tudjátok, a fóbiám.
Erre visszavés, hogy nem tudnak bejönni. Na, mondom, király... Ha nem írtam volna rá, akkor ácsoroghatnék holnap egész este a helyünkön potyára.
Félórája kb. még rájukvéstem, hogy szirítsanak időt szombatra, de válaszra se méltatnak...
Ehh, anyámék mennének holnap be a rokonokhoz, lenne lehetőségem nekem is betolni a képem, erre ők nem tudnak bejönni. Én se megyek, kész. Maradok itthol a francba, nem vagyok kíváncsi a negyedóránként átmászkáló cigányokra, meg arra, hogy épp kit beleztek ki sebészi úton. Közös témánk úgysincs, csak akkor, ha valamelyiknek ökörködni támad kedve...

Ha tudnék ütközni a csordával, akkor még egy boncolásra is beülnék, de így nem éri meg...

Maradok itthol zenét bőgetni meg Négy páncélost nézni, azt' kész. A zene mindig mellettem van, a sorozat meg a kedvenc beszédtémáimat vonultatja fel. Barátok? Ugyan... Minek? A meg nem értett művészek örök magányra kárhoztatnak, ez predesztinálva vagyon...

Elnézést kell kérnem a világegyetemtől, hogy úgy mentem át ötössel a szakmai vizsgán, hogy annyit tanultam rá, amennyi órán megmaradt... Itthol meg tanuljon a tököm-módban üzemeltem, hiába volt vizsga, az utolsó éven már ott tojtam az egészre, ahol tudtam. De sikerült. Ötössel. Jól képen is röhögtem az igazgatót, persze nem szándékosan... :-D

Kész... Maradok itthol. Janekék a kutyával mosolyt csalnak az eltorzult pofámra, a Sturm Café meg összerázza a lélekenergiáim.

Ehh... Én meg vagyok olyan talpnyaló állat, hogy amint rámírnak, ugrok, mer' "Mein Ehre heisst Treue"-alapelven működik az életvitelem, ha nem tudok, akkor meg a fejem verem a falba, de amikor nekem lenne lehetőségem bemenni, akkor leráznak...

Emberek szava... Ennyit ér. A hét eleje óta bolondítanak, most meg hirtelen "tanulniuk kell". Érdekes módon szombat este kell tanulniuk... Előttük az egész két, meg a szombat délelőtt, meg a vasárnap, de a szombat este, az nem jó.

Annó még a Treket is félbehagytam, amikor hívtak, pedig akkor szinte elvonási tüneteim voltak, ha nem tudtam nézni.

Lásd be, Mo'nIQ, ez nem lesz a te napod, tojnak ezek rád...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése