Büszkeséggel tölt el, hogy én még hallgattam kazettáról is zenét. Az Eddát is kazettákról kezdtem el kóstolgatni még 12-3 évesen. Tudtam, hogy kb. milyen az az Edda, csak még konkrétan nem ástam bele magam a munkásságukba, kezdő rocker voltam még nagyon. Előtte meg csak kazettás megoldás volt, de akkor még nem voltam ilyen csörömp-buzi, mint jelenleg. :-D Én még tudom, mit jelent, ha bekapja a magnó a szalagot, volt sétálómagnóm is, ami kegyetlenül gyötrő tudott lenni, ha merült és "húzta". :-D
Sőt, rádiót is hallgattam régen, amikor apám barkácsolt valamit kinn a műhelybe', én meg kibic-módban üzemeltem, ott is volt recsegés-ropogás hangilag ezerrel. :-D Meg amikor még nem volt tányeros megoldás tévére. M1, Retek, Veres-kettes, egy szlovák adó, meg talán két osztrák. Azt' amikor higanyos libafos volt a magyar adókon, átnyomtuk mindig mittudomén, a "Markinzára" (vagy mi a túró volt a szlovák), az is interferált, hangyázott, mint állat, meg asszem', a Veres-kettes volt még, ami hangyásabb volt. De valahogy jobb műsorok mentek akkor. Rex felügyelő, Mirigy, Magellán, Tegnapgellán... (Bocs, ezt el kellett lőnöm). Sőt, az Aktív sem ilyen bulvár hányás volt, mint most. Most meg... Valamelyik sógoradón az izét függtük, a Rejtélyes igazságokat, apám a képi világot értelmezte, én meg -akkor már Rammstein-talpnyalóként- a szöveget. :-D
Digitális átállás, régen volt 4 adó, tudtunk, mit sasolni, most 15 csatornán nézhetjük a reklámot meg a higanyos libafost. :-D Röhej, de ez van.
Megosztanék most egy videót, amit a mai naposcsibék úgysem értékelnek, de nekem kifejezetten tetszik. Hangulatos, épp eléggé odaverős, mégsem vödörbehörgős, egyszerre kifinomult és vad. Olyan, mintha klingon népzenét, vagy valami klingon operát hallgatnék. Lehet, hogy a minősége nem olyan, mint egy "vadiúj Justin Bieber-klipé", de ez így tökéletes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése