Moniqoformált műfaj

Egy műfajt sem éreztem magaménak. Mindenből válogattam, rock-és elektronikus-szabású zenékből egyaránt. Elméletileg még csatametálosnak sem mondhatom magam, mert nem vagyok ráfüggve pl. a Turisasra, pedig az ő barbarisztikus harcosmetálukat szokták csatametálnak nevezni, a Sabatonra csak "poénból" használják állítólag a kifejezést.

Amikor én vért hányok, akkor kizárólag a saját elképzelésem után megyek. A komolyabb szövegeimben többnyire van egy kis gótos sötét hangulat, pedig életemben nem vallottam magam gótnak. Oké, hogy a Ramm volt az egyik meghatározó jellemformáló elem fiatal koromban, de ők csak érintették a gótot. Lehet, ez a 13-15 éves korom körüli tinédzserkori lélekferdüléseim és a Ramm-függés maradéka.
Gótos sötétség alatt azt értem, hogy gyakran foglalkozom az emberi részem halálával és egy új, szörnyszülött testben történő újjászületéssel. Miért pont szörnyként? Az angyal-lét nem nekem való. Hófehér lepelben, pelyhes szárnyakkal, vigyorogva caflassak a felhők tetején? Áhh, valahogy nem lenne méltó az én lelkivilágomhoz. Bezzeg rothadó bőrű zombiként, Doomtrooperként, vagy valami agyarral, szarvval ellátott, testén láncokat átvető (mint a Szellemlovas) szörnyként jobban el tudnám képzelni magam. Felettébb nőies, mi? :-D
Különben is, az angyalok nem ölnek embert. Na, jó, a bukott angyalok igen, de akkor is undorítóak. 

Egy kicsit az alapokról...
Volt pár rockalapra brekegős cuccom is, de rnb/rapalapra könnyebb. Több hely van a szövegnek, lehet kimondottan sötét hangulatút is keresni. Ezzel szemben a rapalapra brekegéseimet nem tartom rapdalnak. A rockalaposakat sem rocknak. Na, jó, a Metál-trilógiát vehetjük rocknak/metálnak, mert az szövegileg is olyan. A Fél kézzel instrumentalja valami "rap rock beat" volt talán, de a tartalma miatt punknak tartom.

Aztán az "énekstílus"...
Gyakran használok hörgést, egész refréneket, vagy csak pár sort, vagy kifejezést elhörgök a nyomatékosítás és a sötét hangulat érdekében. Mostanában refrénekben háttérvokálként is alkalmazom. A Doomtrooper viszont egy az egyben, mint '41-ben hörgéssel készült. Nekem kifejezetten tetszik ez a hangszín. És, mivel nem hallgatja rajtam kívül a lőtéri kutya se (nincs olyan elvetemült, aki ennyire alternatív cuccokra vevő lenne), megtehetem. Aki meg nyáladzáshoz szokott, maradjon is a nyáladzásnál. Az én dalaimban, kéremszépen, vér és zombibél fröcsög nyál helyett. 

Talán pár év múlva jobban megbecsülik az alternatívságot... Vagy csak a szép emlékek kedvéért nosztalgenya-zenének jó lesz. Esetleg házibuliban, ha már elég matt lesz a társaság... :-DDD

Kéne valami saját megnevezés a saját műfajomra. Talán, ha a hangszíneket nézzük és a zenei alapot, a "death-hop" lenne rá jó, de a death egyéb stíluselemei (belezés, atomdara) nincsenek meg, úgyhogy ez bukó.