A néphit szerint kísértést csak jó dolgokkal lehet eszközölni. Na, erre rácáfolnék...
Van egy internetes "ősellenségem", aki ahol tud, belémköt. Nos, ő kicsit kreolos bőrű, nevezzük nevén: kisebbségi.
Néha szerencsém van, hetekre lekopik, de amikor feltűnik a színen (néha anélkül is), késztetést érzek, hogy beröffentsem az ideológiai "Egyesült Mező-Gépezetet". Az előbb pl. kilinkeltem a frászoldalra a Landser Zigeunerpack-ját (Kisebbségi-falka). Most meg az egyik régi kedvencemet, a Sturmführert bőgetem tőlük. Mondjuk az első gondolatom linkelés szempontjából egy Divízió-dal lett volna, ők sokat csesztették a kisebbséget, de a Landser azért kicsit irodalmibb és minőségibb zenét tolt...
Feljönnek a régi emlékeim... Amikor a Rechtsradikal-ra trappoltam tizedikben suliba... Amikor Maris a zenekar megnevezését, a Landsert linzernek értelmezte... :-D Sokat emlegettük a büfénél, ha összefutottunk, hogy "Mi van, Maris/Marcsi (attól függ, melyikünk mondta), eszel egy Landsert?" :-D
Rühellem magam, mert egy kis ellenséges aktivitással ki lehet zökkenteni az elméletileg jól felépített toleranciámból, abból, amit tizedik második fele óta fenn tudtam tartani. Mondjuk, lehet, csak azért "menekülök" az NS-zenébe, mert az ad egy kis virtuális vállveregetést, hogy "Mo'nIQ, te sokkal jobb és becsületesebb vagy, mint az az ostoba, kötekedő aljadék!", ki tudja...
De nem akarok "visszaesni"... A kedvenc Trek-karakteremet fekete színész játszotta, a kedvenc bandámat kitiltották oroszoktól, mert NS-nek titulálták őket (már tele van ezzel a tökük), és én sem a kedvenc karakterem, sem a kedvenc bandám ellensége nem akarok lenni. Igazából senki ellensége nem akarok lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése