A szürkeállományom is belezöldül a sok furcsaságba.

...De nem baj, a fehérállománnyal együtt legalább fradistának nézhetik majdan az agyamat, midőn halálom után tudományos célra felajánlom. :-D

A humor művészetét elég széleskörűen tanulmányoztam. Láttam már sokféle kabarét: zenéset, politikait, szóvicceset... Sőt, még egy magát "kabarérocknak" tituláló zenekart is a kedvenceim közt tudhatok. (A filmvásznon kívüli parodisztikus zenéket már meg se említem).

Megszállott Trekker vagyok és filozófia és az okkultizmus is érdekel egy kicsit.

Furcsaságok tekintetében már sokatlátott veterán vagyok, hiszen magam is elég furcsa és ellentmondásos létforma vagyok. Az elmém már úgy be van készülve, hogy csípőből osztom a sok bődületes ökörséget, ma pl. az egyik haver feldobta, hogy napok óta túrós-tejfölös cukrot csócsál, mire én csipkelődtem, hogy "mert minden túrós f***t a szádba veszel". Ilyen és ehhez hasonló, persze nem csak az obszcenitást boncolgató, válogatott tahóságok és fárasztóan agyrágó szójátékok nagyjából félóránként születnek, ha valamelyik elvont haver dob témát, akkor percenként is megeshet. :-D

Egyik nap szomszédoltam anyámnál, nézte ezt a sztáros szutyadékot. Gázeke hadirokkantkodott, a testvére pedig orvosnak öltözve, de báránykakis kézzel tunkolt össze neki valami levest. Mire én hoztam a formám:
-A világ első roma Mengeléje!
Eközben Gázeke arcon löttyintette a "szakács-méregkeverő" kisiparost egy pohár vízzel, mire én folytattam az előző gondolatmenetet:
-Csak a savat itt az ő szemébe öntik. :-D

De ahogy nincs tökéletes bűntény, úgy tökéletes elme sem létezik. Még a legedzettebb, legjobban képzett elmét is ki lehet égetni.
Alapesetben napi szinten találkozom valami elvont szójátékkal, hülye viccel, amin fél-egy percig szakadok, de annyi.
Ma viszont ért egy olyan hatás, hogy effektíve 10-15 percig facepalm-ezve visítottam a röhögéstől, azt sem tudtam, melyik kezemmel szorítsam a homlokom, meg legszívesebben a fejem vertem volna azt asztalba a lófarkamnál fogva, ha nem féltem volna attól, hogy anyám a másik szobában felébred az iszonytató hangzavarra. :-DDD Sikerült olyan szinten lebénítanom az idegrendszerem, hogy még most is rebootolnak az agysejtjeim. :-D

A legelvontabb egyén, legbetegebb humor kedvelője, akinek a Szerb film az egyik kedvenc VÍGJÁTÉKA, végre átélte a "tökön szúrom magam" érzést...