Tegnap bennvoltam melóügyön, megint a szokásos párbeszéd.
-Nincs most munka, de majd szólunk.
-Valami tanfolyam esetleg?
-Az sincs.
-Mindegy, viszlát.
-Viszlát.
Mondjuk ráérek, munka híján be tudok menni, de hogy a sok ember közt nyomorogni fél órát a buszon, visszafelé szintén, meg benn melóügyön is a sok ember... Szorongás-biztosíték: 1:0...
Sok hülyével, akik a vloggereket szidják, hogy mé' nem mennek melózni, meg kéne ugyanezt csinálni. Nem is ugyanezt, sokkal drasztikusabban... :-D El kéne venni tőlük a tabletjeiket, okostelefonjaikat, meg a franc tudja, milyen kramancaikat, a szülők általi pénzzel való tömést is befagyasztani, aztán elküldeni őket a nagy büdös semmiből Odin háta mögé munkaügyre, hogy hallgassák a betanult hápogást, hogy "Nincs munka, élj, amiből tudsz, vagy dögölj meg!" Még a Kraftwerk Roboterében is több élet van, gyerekek... :-D
Az a baj, hogy az ilyenek mindig valakinek a valaga végei, mindig van csókjuk valahova. Az egyik környékbeli gyárba is csak a valakinek a valakijeit válogatták be, nem számít, ha se végzettség, semmi, ha analfabéta vagy, de a főnök unokahúgának a nagybátyjának az öreganyjának az osztálytársának az ükunokája, akkor te leszel az isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése