2014. január 16., csütörtök

Hogy az a kaporszakállú, függő lettem!

A Trek óta nem igazán találtam olyan sorozatot, ami lekötne. Oké, amikor í Csillagkapu-csínó íródott, akkor pár részt néztem abból, de nem igazán hatott meg, meg nyár környékén néztem az Angyalbőrt is, azt meg rövidellem, hát 12 rész, há' mi az?! Lepkefing. :-D XDD
Volt az Agymenők is, de annak a függesztőfaktora elenyésző.

Most meg napi szinten 3-4 részt megnézek ebből a kutyás-páncélos kulimászból, mert odaver. Van benne minden, dráma, humor, jó duma, vér, élet, halál, egyszerűen úgy eltalálták mindenből a mennyiséget, hogy az hihetetlen. Nagy kutyabolond vagyok, a '30-40-es éveket is imádom, szóval egy ilyen sorozat nekem a fültövön pattintott Mekka. :-D

Érdekes, hogy régen még Európában is tudtak jót alkotni, nem kellett ide Hülyewood a flancos "szuperprodukcióival". Lehet, hogy elfogult vagyok a környezet és az egyik főszereplő miatt (segítek: a Gömböc az a főszereplő), de ezek, kéremszépen, tények.

Régen még a Trek is jobb volt, erről az Into darkness-es korszakról az a véleményem, hogy:

A sör nem alkohol,
A medve nem játék,
És az Into darkness nem Star Trek.

Manapság minden hanyatlik. Mindent ezeknek metroszex' GI Joe-ra vágyó "nokedliknek" és pletykás ribancokról szóló sitcom-ra kötögető háziasszonyoknak rendelnek alá. Oké, hogy manapság ők a legfőbb felvevőpiac, de szerintem azt, hogy ilyen erőltetett, semmitmondó fitymaságokat csinálnak, hosszútávon nem vezet jóra. Ezt a Négy páncélost is '66 és '70 közt csinálták, ma 2014-et írunk, én itt vagyok és tövig rágom alatta a körmöm, meg szidom azokat, akiknek alapesetben szurkolni szoktam, hogy "ti rohadt buzadék állatok, ha csak csúnyán néztek arra a kutyára, a farkatokra lépek és hátra löklek titeket!". Ebből a szempontból is érdekes cucc, mivel én általában a gonosznak szurkolok, ha ilyesmi téma van (egyébként Kahless mentsen a gonoszok intoleráns nézeteitől, csupán szervezettségük, hűségük és gonoszságuk vonz a vásznon). Itt meg ahelyett, hogy megszánnám a fegyverrel a kézben elhullott káposztafogyasztókat, a polákok oldalára álltam. Hát igen, amelyik buzadék fegyvert fog egy kutyára, az nálam elvágta magát a zergemolesztáló brancsával együtt. :-D XDD De a kutya utána jól ki is babrált velük! Elkommunizálta a tűz fölül a kolbászukat, azt' be is nyelte, mint kínai gyártmányú automata a bankkártyát. :-D Na, szóval ha a közelebbi számot nézzük ('70), akkor is 44 éve csinálták. Én itt forgácsolok matyómintát a körmömbe a fogammal, de mittudomén, az Into darkness-re jövőre még cím alapján sem fogok emlékezni.

Sajnálom, hogy túl fiatal vagyok, hogy '94-ben másztam a világra. Az én korosztályom és az újabb generációk már magasból tesznek a történetre és a hangulatra, ma már meg lehet őket etetni némi agyoneffektezett kutyagumival is. Kék emberek, elfek, esetleg "jóképű" boszorkány- vagy vérfarklasvadászok, 3D-s robbanások, Vóking ded-ek... Most meg a Nyaló világ, meg félévente megkeresi minden csatorna az ország egyetlen, felülmúlhatatlan énekesét, a tucathangú Lákátos Radiátort, Oláh Marlonbrandót, vagy a Kanalas Nintendót...

Túl öreg vagyok lelkileg ehhez a társadalomhoz, egy szájbatekert őskövület. Lehet, pont ezért esik sokaknak nehezére megérteni a humorom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése