Gondolom, a rockszabású zenéket nem kell bemutatnom. Vannak ilyen rapmetál- meg poprock aberrációk, ezek most nem játszanak. :-D
Vannak az említett műfajokról és kedvelőikről bizonyos sztereotípiák, a leggyakoribb az a "dühöngő gyilkos", mert látták XY horrorfilmben, hogy egy fazon nagyba' darabolta a jónépet, azt' gitárszóló volt bevágva aláfestésnek, vagy csak hallották/olvasták a norvég black-színtér történéseit, meg azt, ami nemrég történt, hogy egy blackmetál-arc lelökött egy srácot a színpadról.
Hát igen, főként black-es körökben történtek ilyen dolgok, szóval a többi alműfaj "védve van", heh. Na, jó, asszem', a Metallica háza táján is volt valaki, aki mindig életveszélyesen keresztbe tett nekik, de erről nem sok infóm van, nem vagyok nagy Metallicá-s. A Rammstein-tagok meg felgyújtják, hátulról alázzák, késsel összeépített mikrofonnal kergetik és megfőzik egymást, meg pornóklipet rendeznek, de ez csak show. Polgárpukkasztás, egyfajta morbid humor. Ha figyelmesebben hallgatjuk a zenéiket, ők sem dühöngő szörnyetegek. Ohne dich, Feuer und Wasser, Ein Lied, Frühling in Paris, Seemann, Amour, Wo bist du?, Stirb nicht vor mir... Csomó kifinomult, sőt, egyenesen romantikus daluk van, csak ugye manapság csak szemmel nézik/hallgatják a zenét az emberek, nem ésszel és szívvel, ilyenkor hiábavaló a kifinomultság, ha a birkák látnak egy részletet mondjuk a Bück dich koncertfelvételéből, ahol Till aktust színlel Christiannal, vagy a Mein Teil-ban kergeti a kés-mikivel körösztbe-kasba a színpadon... :-D Mindegy, aki megérti őket, az megérti, aki meg nem, az hülyén fog meghalni, kész. :-D
Nos, a polgárpukkasztás és a néha "agresszív" hangzás ellenére lehetnek a rockszabású zenék kifinomultak, sőt, hallottam már olyan rock/metáldalokat, amiktől az árészi felem körbehányja az agyam, szóval ilyen -kapaszkodjatok meg!- "hippiskedő, pacifista metált".
De vajon van értelme agresszív hangzású zenére adni a térdeplő ministránsfiú-figurát? Oké, megértem, hogy nem feltétlenül kell Charles Mansonnak lennie annak, aki metálbandában rázza a tetveket, de a Rammstein romantikusabb dalai sem deathmetál- vagy ír kocsmapunk-alapra lettek írva. Nem azzal van a baj, hogy felvállalják, hogy nem tömeggyilkosok, mert én is felvállaltam a Romantika bekaphatjában, hogy "Én is úgy élek, ahogyan mások, de szépnek és jónak mást találok', inkább azt furcsállom, hogy páran zúznak, mint az atomláda, de a szövegből az jön le, hogy ők mekkora szentek, rózsaszínben látják a világot, meg mindennemű agressziót megvetnek, sz'al nincs harmóniában a szöveg a zenével, vagy fordítva. Ez csak egyéni vélemény természetesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése