Gondolom nem idegen számotokra az az eset, amikor családilag leültök kajálni, és akkor a következő témákkal jönnek elő a nagyok:
-A Kovácsék Gizije meghalt.
-A Takács Józsit bevitték a kórházba, mert kifolyt az agyveleje.
-Jövő hónaptól csökkentik a füzetésünket, nem lesz pénzünk fára, be fog fagyni a seggünk.
-A Lakatoséknál megint balhé volt, késsel kergették egymást.
...És még sorolhatnám. Ezek aztán felettébb ebédhez való témák.
Ugye nem kell bemutatnom a lelkiállapot fogalmát. Ha sok rossz energiát viszünk be, rosszul érezzük magunkat, ha jót, akkor jól. Ha az étel miatt "nyitva van" a szervezetünk, és közben termelődik az "ez meghalt, az kórházba került, a harmadikat lecsukták" témákból a sok negatívság, akkor bizony akaratlanul is "megesszük" a rossz energiákat. Én ezért (is) utálok az emberekkel társalogni, főleg kajálás közben. Inkább kapcsolok zenét. A zene nálam egy "óvóhely", sokszor állított talpra amikor minden összejött. Olyankor sérülékenynek, védtelennek érzem magam, a zene ilyenkor megvéd és megerősít. Néha egy Agymenők-részt kapcsolok zene helyett, szeretem a fárasztó humort. Engem nem is fáraszt le igazából az ilyesmi, inkább feldob. :-D
Ami pedig az energia-részünkbe bekavar, az egy dő után kicsapódik a testünkre is.
Na, úgyhogy jó energiákat viszek be a szervezetembe. Mostanában ezért nem taknyosodtam meg, pedig aztán reggelente olyan tetű hideg van, hogy ideális célpont a nyavalyáknak a hipotermia közelében tengődő fizikai részem. :-D
Igaz, nem válok szuperemberré, sőt, még emberré sem, de közérzetileg és fizikailag is élhetően érzem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése