Na, mégis kimozdultam... Nemrég értünk vissza, az első dolgom az volt, hogy a kívánt szórakozást beröffentsem, épp a Kísértetek a kastélyban rész megy. Valami német kastélyt mennek elfoglalni, de ugye a (senki)házigazdák sem adják könnyen magukat. Van benn egy ellenséges csaj, aki ahhoz képest, hogy ellenség, meg hogy enyhe szovjet propaganda üzemel a sorozatban, mutat némi pozitív jellemvonást. Mégpedig hűséget és bátorságot, ahol tud (meg ott is, ahol nem), harcol, figyelmezteti a társait, anyázza a lengyeleket, nemám benyalni nekik...
Bezzeg a mai fiatalok. Mindenkinek igaza van, akár ölnének is a saját igazukért, de ha bebizonyosodik az ellenkezője, vagy csak rájuk pirítanak a nagy pofájuk miatt, akkor fülük-farkuk behúzásával jelzik, hogy ők aztán rátermett egyének.
Ezért is csináltam tegnap a Jobb, mint a hájtek c. dalocskát... Egy negyvenéves, fekete-fehér "őskövület" sorozat szórakoztatóbb, mint a modern valóság. Előbbiben minden oldalon lehet becsületes karaktereket látni, utóbbiban szinte sehol. Hitem alapját a becsület képzi, tehát jobb a közérzetem a "holoszobában" a jófej "hologramok" közt, mint a seggfej emberek közt a valóságban. :-D Tudom, én is ugyanolyan seggfejnek tűnök nekik, mint ők nekem, de a kölcsönös gyűlölet adta pl. a témát ehhez a sorozathoz is... Szóval büszke lehetek arra, hogy utálnak. \,,/ Lelkem árészi felének ugyanis a gyűlölet az anyaméh. :-D Azzal, hogy utálnak, lényegében éltetnek.
Na, megyek is vissza, kíváncsi vagyok, ki etet meg kit egy kis ólomgaluskával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése