2014. január 27., hétfő

A vonzódásról ironikusan

Ma is írtam egy elég alternatív szöveget.

A legtöbb szövegem "gonosz". Vannak ezek az NS-zombis himnuszaim (Doomtrooper, A Hold sötét oldalán, Zombie Lake), amikben kipróbálnám a gonosz-létet, a Jobb, mint a hájtek-ben csak a korból lépnék ki, a Fesd kékre című nótában pedig a lírai én kiirtotta az emberi fajt és a pokolban folytatja a mészárlást. Néha "csak" ordenáré humort eresztek a világra, ugye, mint a Csillagkapucsínóban, vagy a Négy koccintósban (utóbbiba egy fingás hangeffektet is bevágtam, cenzúra-sípolás gyanánt, valamint az ordenáréság növelése végett), akkor az Úgy szeretlek titeket, ami színtiszta, ipari töménységű szarkazmus, meg ugye a Stalag, ami effektíve a holokauszt-szadipornó-képregény tárgykörét dolgozza fel. :-D
De nem mindig vagyok ilyen hadibarom, pl. a Ketracel egy romantikusabb anyag lett, a MetálHadvezér is hasonló érzelmes tétel, csak kicsit ironikus (a rajongás alternatív paródiája).

Most is hasonló lett, csak egy fokkal komolytalanabb, mint a MetálHadvezér. A téma magja egy észrevétel, egy párhuzam, ami két, számomra elég kultikus, mégis különböző tényezőben rajzolódott ki. Lesz pár erőltetett romantikának látszó sor, legalábbis úgy erőltetett, hogy nem sokan néznének ki belőlem érzelmeket, "romantikusakat" pedig főleg nem, mert ugye Magyarországon pozitív érelmei csak az ilyen álszent, rózsaszín, szexista kódrendszer szerint nőnek nevezett létformáknak lehetnek. Már lassan azt sem merem kijelenteni, hogy szeretem a zenét, mert egy ilyen "igénytelen, nőietlen NS-zombi csak ne szeressen semmit,  dögöljön meg gyűlöletben!".
1: Én ezzel az enyhén ironikus szöveggel pont ennek a sztereotípiának fogok bemutatni. Attól, hogy engem gyűlölnek (még a "barátaim" is), nekem nem muszáj mindent és mindenkit megvetnem.
2: Kefél a festő.
3: Ez csak pár sor, rímek csatasorába rendezve. Mások szétszívják az agyukat, hogy alternatív szöveg legyen az eredmény, nekem meg elég ránéznem valamire/valakire és jön az ihlet. Nem mindig kell szó szerint venni, meg komolyan gondolni, mint ahogy a Négy koccintósban sem szólom le a dalt ihlető sorozatot (amit egyébként imádok). Lehet, hogy másoknak a puszta létem is szégyent hoz az adott témákra, de az emberi átok nem fog rajtam. :-D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése