2014. január 8., szerda

Amikor a rossz a jobb

Na, annyi zenei poszttal fingom tele ezt a blogot, hogy lassan át kell helyeznem személyesből zeneibe. :-D

Ma megint eléggé csapongós napom volt zeneileg, hallgattam ma minden jót: Sado Satot, Macbethet, saját vérhányásokat, meg pár Ramm demódalba is belehallgattam, ezek közül párat már hallgattam néhány hónapja is.

Amit mostanában csinálnak, az nekem nem tetszik, kiadnak két régi demójuk újravett változatából egy kislemezt, remixeltetik a dalaikat, de ezeken kívül... Szegények kiöregedtek.

Bezzeg a demóanyagaik... Érdekes, hogy nekem pl. az Eisenmann kifejezetten tetszik (már ha az tényleg az ő daluk), meg a Pussy bétaverziója, a Was ich liebe se lett rossz. A Wiener Blut demója viszoint egyenesen jobb lett (szerintem), mint az eredeti.

Sokan szidják a Liesét és a Roter Sandot a LIFAD albumról, nekem tetszettek azok is. Vagy én vagyok rosszul összerakva, vagy a többi embernek nincs hallása. :-D

Ezt utáltam mindig a nagy rockerekben, ezt a rohadt kiöregedést... Egyesek kezdtek ilyen echte metálos témákkal a '80-as években, hogy csavargás, Luciferrel jól berúgunk, meg a zene éltetése, most meg olyan istenhívők lettek, jóformán nem is koncertet tartanak, hanem misét. :-D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése