2014. február 5., szerda

Szöveg: Vihura

A múltkori 'Koccintós-szerű cucc szövege, csak fütyültem kirakni. :-D Ez lényegében bemutatja az ADH-t. Aki ismeri a sorozatot, és a dal címszereplő karakteréről is van némi fogalma, annak leesik, hogy mi miért, hogyan. Az idézet a karakter egyik dala, gondoltam beleírom, ezzel is spórolok a saját szövegen, meg egy kis igeterjesztés jelleggel is használható. :-D A hallgatott zene a lövészárok, a "visszaseedelt" amatőrködés pedig a visszalövés, ha a társadalom az ellenség.


Színre színtelenség, rímre rím kattan,
Szelíden seedelem vissza, mit kaptam.
Már gyermekként elsáncoltam magam,
Szonikus páncélzat védelmezte agyam.

Egy bárd vagyok én is, mint a Vihura,
Fültől fülig kanyarog a vigyora.
Egy bárd vagyok én is, mint a Vihura,
Dübörögjön hát hangom vihara!

Egy bárd vagyok én is, mint a Vihura,
Fültől fülig kanyarog a vigyora.
Egy bárd vagyok én is, mint a Vihura,
Dübörögjön hát hangom vihara!

Jövő romlásából és a múlt ködéből,
Kihúzott a zene az összes pöcéből,
Megtanított összeszedni magam,
Amikor már minden kilátástalan.

"Ne félj, ha a Tigris rád morog,
Dög félig már az átkozott.
Századunk támad vadul,
A fricc mind meglapul..."

Egy bárd vagyok én is, mint a Vihura,
Fültől fülig kanyarog a vigyora.
Egy bárd vagyok én is, mint a Vihura,
Dübörögjön hát hangom vihara!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése