A lány, aki megsajnálta a szörnyet...

Tudom, hogy mások két óra alatt kitolták volna a Doomot, én meg itt szórakozok vele már kb. egy hónapja, de én érzésből szeretek játszani, akkor és annyit, amennyit épp akarok. Az NS-tehénnel volt úgy régebben, hogy az életem árán is ki akartam tolni, ki is toltam, de olyan voltam utána, mint az ólomtetű. :-D

Sz'al naponta-kétnaponta ilyen félórákat eltöltök a szörnyek trancsírozásával, de ma valahogy elment a kedvem az öléstől (csoda!).

Olyan szép szörnnyel találkoztam, hogy nem volt szívem megölni, úgyhogy kiléptem. :-D Nem tudom, miért, de aranyos. :-D A képen is a hóna alá célzok épp, hogy megijedjen, de ne kapjon találatot. :-D *.*