Megnéztem a Bőrt. Mármint nem a kültakarómat, hanem a szubkultúra-elemezgetős filmet. Erről nem lesz MoziBuzi írva, a története olyan, mint az Amerikai história egy kis Hitetlennel és This is Englanddel keverve. A héber kölöknek rákos lesz az anyja, az apja meg egy tahó, a punk haverjaival összebalhézik, átáll a boneheadekhez, aztán véletlenül leöl egy fekete vandált (pontosabban a vandál bekúrja téglával egy kajabolt ablakát, csapatostul megy két boneheadre, meg belefut egy tőrbe). A kölök természetesen a sitten köt ki, ahol a feketék megagyalják, majd az egyik feketének eldurran az agya, azt' egy késsel leöli. Hát igen, aki kardot ragad, kard által vész el.
Inkább a saját érzéseimet körmölném ide most, mert nem hiszem, hogy vannak rajtam kívül, akik így, vagy legalábbis hasonlóképp vélekednek, nincs, kivel megbeszéljem.
Aki ismeri a kedvenc fiktív kultúrámat, az tudja, hogy mi a véleményem a klingon-módra történő "konfliktusrendezésről", ezt kívánnám kifejteni most. Nehéz megfogalmaznom, tele lesz szintaktikai hibával, de érdektelen, ki akarom adni magamból azokat a gondolataimat, amik kb. 13 éves korom óta gyűlnek. Akkor még nem tudtam a klingon kultúráról, de egy másikról igen (ebben a filmben is emlegették). Az a kultúra a klingonokéhoz hasonló elemeket tartalmaz, pl. a becsületet jelképező tőrt (ami ebben a filmben is megjelent), a becsület és a vér fontosságát, az "agresszív" természetet (utóbbit természetesen NEM a részeges kukadöngetésre értem, hanem egyfajta pozitív agresszióra, a bátorságra, amivel kiállhatunk magunkért, segíthetjük társainkat). Már 13-14 évesen csodáltam ezt az életfelfogást, de persze a családom nem vett komolyan, azt hitték, csak lázadás az egész, hogy "majd kinövöm", erre, miután elhagytam azt az eszmét, egyből egy olyan kultúrát kerestem, amiben hasonló elemek találhatóak.
A másik dolog... Az emberéletet elméletileg meg kéne becsülni, a sajátunkat legalábbis. Nos, ha legálisan lehetne a konfliktusokat "klingon-módra" rendezni (akár fegyverrel, akár anélkül, és a vesztes, és annak barátai, hozzátartozói sem sértődnének meg, hogy "jaj, kinyírták szegény Bubukámat, mert véletlenül belekötött valakibe"), akkor mindenki megbecsülné a saját életét, sőt, még a másokét is, nem lenne ennyi fölösleges kötekedés, meg balhézás, mindenki tudná, hogy egy balhé során akár meg is dögölhetnének, és inkább moderálnák magukat, meg inkább összehaverkodnának a másikkal. Mondjuk ehhez alapból "klingonos" életfelfogás kell, mert nem portyázásról és módszeres gyilkolászásról ugatok, hanem becsületes konfliktusrendezésről.
Amúgy valamit nem értek az ilyen filmekben, mint ez a Bőr, meg mondjuk a História... Ugye vannak ezek az ordas eszmék... Képviselőik hősiességről, harcról, bátorságról, becsületről szónokolnak, éltetik a győzelmet (a leghíresebb köszöntésüket is kb. "Éljen a győzelem!"-nek, vagy "A győzelem szent!"-nek lehetne fordítani), de ha legyőznek (megölnek/szétvernek) egy "alsóbbrendűt", hirtelen megbánják, holott lehet, hogy előtte évekig azon a véleményen voltak, hogy mindet khmmm... Hogyan fogalmazzak...? El kéne távolítani (az élők soraiból). Egyszer össze is jön nekik, erre elbőgik magukat, meg vigyázzba áll bennük a fos is, ha egy néger lép melléjük a sitten.
Nem azt akarom most mondani, hogy NS vagyok, mint hat éve, mert nem vagyok, isten ments... Csak rávilágítanék arra, hogy azokban a nézetekben is vannak csodálatra méltó elemek, csak a sok hülye ember pont nem azokat követi, ez rányomja a bélyegét az egész gondolkodásmód megítélésére, mert az adott eszmét a követők határozzák meg. Ugye az agresszió, a gyűlölet, a válogassuk ki az embereket-effekt, ezek mind vonzóak az ostobábbak számára, ők csak ezt a részét fogják fel, de aki tényleg beleásná magát, elkezdene érdeklődni a filozófiai rész iránt, az meg inkább lemond az egészről, mert nem akar ostoba, habzó szájú részegekkel közösködni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése