Joakim-arcú Meat Loaf

Marissal kezdtük a reggelt, kicsit kibeszéltük az Euro(di)víziós cirkuszt, ugyanis -ha minden igaz- a kedvence, a Kállay képviseli majd hazánkat. Múltkor még így élcelődtem is, hogy majd küdjük neki az energiát. :-D Meg elkezdtem, hogy a német és orosz nézők morognak egymásra a lelátón, fújjogják, abcúgolják egymást, az oroszok kiküldik a DBS-t a Worauf wartest du denn-nel, és az ősi ellenfelek összekapaszkodnak egy-egy üveg sörrel, illetve vodkával és úgy tombolnak a jóféle muzsikára. :-D



Nos, a mai beszélgetés során előjött a szó, hogy tavaly a görögök folkpunk nótáját mekkora lazaságnak tartottam, rákerestem, nem találtam. Kiderült, hogy azért, mert 2012-t írtam be 2013 helyett. :-D Átírtam a számot és meglett. (Tudom, szőkekapitány vagyok, de még reggel van).



Amúgy múltkor elkaptam egy kis részletet a Dalból, volt egy svéd származású csaj, aki ezt a nagyon lassú, nagyon nőies, nagyon drámai popstílust is olyan átéléssel tolta, hogy még nekem is tetszett. Jó, mondjuk lehet, hogy elfogult vagyok egy kicsit, de na.



Gondoltam, kicsit keresgélek, ránézek a svéd indulókra, hátha alkotnak valami jót ők is, esetleg kiküldik a Raubtiert, vagy a Sabatont, bár ezek a remények életképtelenek. :-D Találtam egy összeállítást, melyen ez a Ralf Gyllenhammar is szerepelt. Ránézek, mondom: bakker, ez a Joakim! :-D Nézzétek a haját és a bajszát! Ezen kívül még a hangja sem rossz, meg a zene sem, amit tol. Ez a kicsit Meat Loaf-os drámai rock-cucc, amit szeretek, mert nem az a tipikus tinietető poprock, hanem kicsit komolyabb, felnőttesebb, elég erőteljes hangzású, mégis rádióképes.



Nem figyeltem még a magyar viszonylatot sem, szóval nem tudom, hogy az acélgyáros vikingek kit küldenek, de remélem, hogy ezt a Joakim-arcú Meat Loaf-ot, mert az ő zenéje nem az a tipikus tininyávogás, amit minden országban tizenötből tizenhárman tolnak, hanem viszonylag egyedi, komoly, és a kicsit öregebbeket is leköti (legalábbis szerintem).



Most tényleg nem azt akarom mondani, hogy bélkiokádós-vödörbehörgős deathmetált kell az Eurovízióra küldeni, de már ideje lenne, ha a porbafingó-pop mandátuma lejárna és más is "divatba jönne" az ilyen Rihannákon, meg Justin Biebereken kívül, mert már rohadt unalmas így a pop, ami elméletileg tömegzenét jelentene, és a tömeget több különböző ember alkotja elméletileg... De nem szeretnék most filozófiailag belemenni, inkább bőgessük ezt a jóféle zenét!