Nézegettem így a zenéimet, mert sok volt kicsit a DBS profizmusa, kellett vérfrissítésnek egy kis saját amatőrséget is bevinnem az agyba. Érdekes, hogy a komolyabb dalaimnál elvétve lehet látni 1-2 pozitív szavvazatot, de a humorkodásoknál csak 3-4 negatív árválkodik (tenyésztett NS-eknek árjálkodik, höhö). Pedig az igazi énem csak a hülyeségben tud kibontakozni, a nagyon alter humorban, mint pl. a Négy koccintósban az a Romuald Kropat- romulánt szopat rímpár, vagy a Csillagkapucsínó egésze, a Waldeck, amiben megemlítem az aranyeső-incidenst is, vagy a Dead Snow-balladában megjelenő szokásos agresszív foszöldködésem... És ezek a mostani dolgaim, nem is azok a 2012-es nagyon alpári "Ülök a vécén"-kaliberű baromságok.
Mondjuk néha a komoly dolgokat is leszavazzák, pl. a Videodrome, ami egy elég kemény társadalomkritika (és az azonos című film alapján készült), vagy a Rábakvartett, ami személyes emlékekből táplálkozik, valamint a Mire vársz? c. tétel, ami ugyan tartalmaz humoros sorokat, de komoly mondanivaló is van mögötte, pont ez a mostani dilemma, hogy már kezdtem elnyomni a "perverz" humorom, pedig aztán régebben a haverokkal mindenféle polgárpukkasztó dolgon röhögcséltünk...
Szexista világ van, gyerekek. Ha 3,14-na van alattad, akkor meg se szólalj, hajtsd végre a vulkáni Kolinahr szertartást, irtsd ki magadból az érzelmeket, verd ki az erdőben és fásulj be a g**ibe! :-D
Lehet, erről is kéne írnom egy nótát...
Tudok én komoly is lenni, meg társadalmi témákkal is szuttyogok néha, meg régebben kb. heti szinten csináltam valami filozofálós-gondolkodós véleménycuccot, de néha kijön belőlem némi alpáribb humor, mert ez is ugyanúgy része az életemnek. Amikor a korombeliek még babáikat fésülgették, én már javába' röhögtem a Mirigyek disznóviccein, meg itthol is ragadt rám, meg általánosban az egyik osztálytárstól, utána meg középsuliban a haveroktól...
Nem igazán látom értelmét, hogy úgy nézzenek rám, mint valami háborús bűnösre, mert kimorogtam magamból némi elborult poént. Ezek szerint Sas Józsiékra is úgy néznek ezek, mint bajori gyújtogató a vizes kardassziai szalmára csak azért, mert a Hacsek és Sajó-jelenetekben az egyik mindenbe valami obszcénságot hall bele?
A haptákdroidosabb felemet jobban értékelik, én meg pont azt utálom. A megkomolyodás klasszikus értelmét nem tudom magamra erőltetni, egyszerűen képtelen vagyok rá. Valahol még mindig él bennem az a baromállat, aki a legalpáribb dolgokon röhögcsélt félrészegen a haverjaival, és az az áldott, vagy éppen átkozott dal ezt eszembe juttatta. Hiába rontom lassan húsz éve a Föld levegőjét, nem olyan fából faragtak, hogy megtörjek, mert a társadalom azt diktálja. Joakim 33 éves múlt, mégis akkorákat röhög koncerteken közönséghergelés közben, hogy már azon beszakadok, hogy ő beszakad... Főleg, amikor Romániában végigszakadt a gatyája az ülepétől a bokájáig. :-D
Nálunk, magyaroknál -kapaszkodjatok meg!- többek közt a CSÖCS szóval hergelte a népet, mégsem néztek úgy rá, mintha egy kisebb népirtást eszközölt volna. Mondjuk lehet, azért, mert ő hímember... Na, látjátok, itt a szexista világnézet... :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése