Na, az utóbbi időben keseregtem eleget, most készülnék némi öniróniával, mert ahhoz van kedvem.
Amég a beforgatásra váró hús állt a sóban, kicsit beestünk anyámmal a tévé elé. Egy elég fura mese ment az egyiken, a Gumimacik. Nem mai anyag, de viszonylag érdekes.
Az első dolog: ez a mese a magyarokról szól: beisznak a "szörpből", és pattognak, mint a kecskekaki a deszkán. :-D
A másik dolog -most jön az eltúlzott irónia-, hogy én itt is a gonosznak szurkolok, a gonoszokkal tudok azonosulni.
Van ugyanis egy harcias, magas sötét bajszú-szakállú fejes. Ennek a fejesnek van ugyan egy rakat fogdmegje, de a legnagyobb talpnyalója egy alacsony, szürkészöld bőrű, ügyefogyott, balhere szörnyecske, aki annyira elkötelezett és szubmisszív hajlamú, hogy a fejes akár szánthatna is a hátán. :-D
Na, egyenlőre csak ennyit akartam. Lehet, ma, vagy holnap megint csinálok egy kabaréadást majd délután, ugyanis gyűlnek az abszurd humorral fűszerezett megtörtént esetek, csak még össze kell rakni a koncepciót, hogy melyik történet után melyik, meg hogyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése