2014. február 12., szerda

Kopik a humorom...

Kellett megtalálnom ezt a dvd-t! Megint tettem egy kis időutazást pár régi zenémmel. Azoknak aztán volt hangulatuk! Akkor még teljesen gátlástalanul kiordítottam mindent, nem érdekelt, mennyire obszcén, vagy ordenáré dolgokról van szó.

Ugyan mostanában is íródtak pajzán humorral operáló cuccok (Waldeck, Csillagkapucsínó, Négy koccintós), de ezek már nem olyanok, mint mondjuk a Sötétzöld ("A legzöldebb Mr. Spock farka!"-nóta), vagy a legelső RigMumus, amin szabályosan elvörösödtem, miközben hallgattam (régebben meg gátlástalanul fel is kornyikáltam), ahhoz képest a legújabb, a Katamarán kutya füle!

Talán amikor a Nagy Törlést csináltam, akkor döntöttem el, hogy zeneileg kicsit "szelídülni" kéne, mer' nem lenne jó, ha az menne a neten, meg itt a faluban, hogy "Ez a perverz nácadék állat Spock farkával foglalkozik!". Na, jó, most Tealc kukacával (Csillagkapucsínó) és az Ilsa-Az SS farkasa egyik karakterének csurom hugyos öltözékével (Waldeck) foglalkozom, most sokkal különb vagyok... XD
Az a baj, hogy manapság az ilyen punkos humorral kitörölhetem a seggem, vagy perverznek titulálnak, vagy jönnek ezzel a "lány létemre" -maszlaggal. Lassan már félnem kell majd attól, hogy jaj, nehogy valami "perverzet" gondoljak, mer' jönnek a Gondolatőrségtől ilyen kétajtós réztökűbaglyok, mint valami Orwell-regényben, azt' megraknak szárazzal. :-D

A haverokkal se tudok találkozni, hogy esetleg a velük történő baromkodás kicsit visszatöltse a hülyeségi mutatóm.

Pedig olyan jó lenne megint azt a jó kis békebeli alpáriságot visszahozni, mert a hallgatók már tudják, hogy inkább lennék Herzog egyik zombija, mint ember, megy hogy "a vírusfertőzött társadalom kitaszít", megint oda kéne vágni a rendszernek, hogy tudják, nem pusztult el a Trekkerpank felem... De amikor a Négy koccintóst is leszavazzák, pedig csak egy kis kocsmahumor van benne, meg egy leheletnyi övön aluli cucc (Gömböc lengyel nevének fingás hangeffekttel kisípolása, Romuald Kropat - romulánt szopat rímpár). Mi lenne itt, ha agykukit kapnék és csinálnék egy Sötétzöld-kaliberű cuccot? Oké, privatizálhatnám az ilyen zenéimet, de ha már van némi tehetségem elvont szövegek írásához, akkor nem írhatok örökké a fióknak.

Ez egy ördögi kör. Írnék olyan kapitális baromságokat, hogy fel se merném énekelni jóformán, hogy odaverjek a társadalomnak, de pont az ilyen társadalmi elvárások miatt nem merek semmit se. Az utóbbi pár napban felraktam pár régebbi cuccot, amiket az újak simán ütnek minőségileg, ha a régi humort ezzel a minőséggel tudnám hozni, nem lenne rossz, de elfojtott elmével ökörködni nem lehet.

Dilemma van... Ha csak berozsdásodott az ilyen természetű szövegalkotási képességem, nincs probléma, mert ha valami megihlet, egyből elindul a vezérhangya, de ha már véglegesen elkopott, akkor cumi van, a társadalom 1-0-ra vezet az elmém szabadsága ellen, sikeresen bekorlátoztak egy olyan élőlényt, aki egész életében lázadt, aki röhögött mindenen. Megláncolták Fenrírt, haptákdroidot csináltak belőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése