Na, úgy volt, hogy ma kornyikálok egy jót, ugye a régi szöveget új alapra felböfögöm, hogy meglegyen, meg esetleg írok egy beteg szöveget, erre amandavekra vágják a napom bizonyos elemek.
Mostanában eléggé "bináris" a felfogásom, vagy igen, vagy nem, vagy fekete, vagy fehér. Nem a legjobb gondolkodásmód, de használható. Viszont amikor azok, akik még ennyire sem képesek, de beugatnak, meg minden megmozdulásomra értetlenkedéssel felelnek, akkor aztán szétmar az ideg rendesen.
Úgy van! Ez a legkönnyebb! Kössön belém mindenki, aki két agysejttel kevesebbel már fotoszintetizálna, mer' az a menő!
Aki egy ilyen egyszerű észjárást, mint az enyém, nem ért meg, annak hogy képes ellátni az agya az élethez szükséges funkciókat? Érdekes módon engem titulálnak igénytelennek (és ami igénytelen, az egyszerű), mégsem értik meg, amit ugatok.
Nem azzal van a legnagyobb gondom, hogy hülyék az emberek, hanem azzal, hogy még kötekedni is próbálnak, büszkélkedve csekély szellemi teljesítményükkel. Ez volt a probléma még a vloggerkarrierem során is, volt pár seggfej, akik mindenképpen bele akartak vonni az online háborújukba, csak azért, mert "igénytelen" vagyok, akkor minden bizonnyal egyszerűen legyőzhettek volna és őket ünnepelte volna a fél internet. Tipikus emberi módszerek... Ha hülyék vagyunk, mint a raklap, akkor kattintsunk ki valakit, húzzuk le a szintünkre, hogy legyőzzük a rutinunkkal, hogy aztán a többi hülye fényesre nyalja a talpunkat.
Amikor egy teljesen átlagos beböfögésemen kiakadnak, akkor mindig szorítok egyet az elmém torkán, mert tudom, ha még ezt sem érti a sok szőkekapitány, akkor egy esetleges "betegebb" viccemért még meg is ölnének. Paranoid gondolatmenet, értitek, ahogy akarjátok, engem már nem érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése