Ugye tegnap még magam is rácsodálkoztam, hogy a jelenlegi kedvenc zeném még egy ilyen szétstresszelt nap után is segített, motivált. Emberekkel telizsúfolt kis lukban szenvedek délelőtt, előtte a busz van tökig, én meg az emberiszonyommal szenvedhetek. Egy ilyen nap után mégis úgy körmöltem a "leckét", mint az atomláda. :-D
Mást is észrevettem a munkamorál javulása mellett. A kreativitásom is éledezik. Van egy gyöngyszövős tervem, egyenlőre még csak agyban, majd ha időm engedi, beszerzek egy rácsos füzetet, hogy könnyebb legyen, meg valami ragasztót, hogy műbőrből tudjak hozzá "vázat" csinálni (így elképzelhetetlennek hangzik, hogy gyöngyszövés, meg műbőr, de majd pattintok fel egy képet a Sabaton-osról, ami rendes bőr, de úgy van megoldva).
Emellett még szövegötletek is körvonalazódnak a beteg fejemben. Sz'al ha vége lesz a tanfolyamnak, akkor rákapcsolok a kultúrprogramokra is.
Nos, ez lenne az a bizonyos varázserejű karkötő, ami asszem', tavaly készült el, vagy tavalyelőtt...:
A szövés végei két bőrréteg közé vannak bedolgozva, a bőrrétegek egy snassz levékonyított bőrszállal (vagyis nálam ilyen dirib-darab szálmaradékokkal) vannak összefűzögetve, a lehető legegyszerűbb fűzéstechnikával. Spetsnaz-megoldás: maradjon egyben, azt' kész! :-D

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése