Na, végignéztem... Többször megálltam idézetet kirakni belőle, vagy a logikátlanabb jelenetekre rácsodálkozni, a rendezőt átkozni, mert a betöréses lopást és a törvényszegést hőstettnek mutatta be, valamint beszakadni a polgármesterné nevén (ugyanis Ilsának hívták), egyebek.
Arra a következtetésre jutottam, hogy viszonylag nehéz film. Voltak jelenetek, ami az ordenáré felemet dolgoztatták meg (ezért sokan rühellni fognak, de pl. a kristályéjszaka és az "intellektuális szemét" elégetése kifejezetten tetszetős megnyilvánulások voltak), de akadtak olyanok is, amik a filozofikus részemet kötötték le (pl. amikor a Halál belenarrátorkodott). Kicsit az örök kételkedő is kijött belőlem, amikor az állítólagos mindenkit megrészegítő propaganda nem hatott a kiskölökre, mert "nem akart meghalni", pedig maga a Halál mondta, hogy senki nem halhatatlan.
Amúgy az egyik fő gondolatmenetem volt az egyik filozófiai szál: meg kell becsülnünk az életet, mert senki nem él örökké. Ezt még ki szoktam egészíteni a saját elborult, árészi képzetemmel, hogy az emberek igazán csak akkor becsülik meg a saját életüket -de legfőképp a körülöttük lévők életét-, ha érzik a vesztüket, érzik saját halandóságukat, ugye amit jelen esetben a hat évnyi balhé tudatott velük.
És a legvégén megint előjött belőlem az, amit az átlagember ordenárénak nevezne, de egy ilyen témáról csak így tudok nyilatkozni, hogy irónia-e, vagy vélemény, azt még nem áll módomban eldönteni:
Letarolt utcák, lángoló romok, hullák mindenütt... HAPPY END! :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése