Ugye tíz napja, amikor találtam ezt a zenét, akkor úgy voltam, hogy még így a négy fal között is "féltem" a saját gondolataimtól, pedig az emberteremtésre irányuló, szókimondó humor egész életemben jelen volt. Fiatalabb koromban nem "féltem" ennyire, pedig akkor a szüleim is szigorúbbak voltak egy kicsit.
Ez a mocsadék társadalom teszi... Nem tudom, milyen modern hadviselés ez, miféle taktika, de ugyanaz, mint a celebek gazdagsága és az ország szegénysége... Mutatják a tévében a mellüket/seggüket kirakó sztárnéniket, hirdetik a nagy szexuális forradalmat, a melegek jogait, az interneten is két lépésből elérhetőek a felnőtt tartalmak, de valahogy mégis leragadt a társadalom a középkori mentalitásnál. Ugye ez a szexista nézet, hogy a fiú az csak így viselkedhet, a lány meg csak úgy... Meg ez a prűd hozzáállás. Szexuális forradalom, kirakott "lökhárítók" meg valagak mindenhol, mégis prüdéria van. Vörösödő fejjel hallgatok olyan szövegű dalokat, amik annyira passzolnak a humoromhoz, mintha magam írtam volna őket, mert a társadalom számára minden, ami akár egy fél fokkal eltér az átlagtól, az gonosz, perverz dolog...
Miért foglalkozom a társadalommal? -Már sokatokban megfogalmazódhatott ez a kérdés... A válasz egyszerű, egy sokat emlegetett rigmusom, már-már mottóvá nőtte ki magát: nem akarok közellenség lenni. Ha a társadalom egy afféle szövetség, ami tömöríti az embereket, mint az antant, akkor én nem szeretném magamra vállalni a tengelyhatalmak szerepét. :-D Nem kívánok teljes mértékben beolvadni a társadalomba sem, szeretném megőrizni a szuverenitásom, a gondolataim és az érzéseim szabadságát.
A társadalom egy képmutató, hazug hatalom. Mutatja a liberalizmust, de ha nem felelsz meg a szabványnak, kinéznek. Mutatja a szexuális forradalmat, a pesti bérházban kufircoló csitriket, de én, egy egy enyhe "eltéréssel" a humoromban, meg az egész felfogásomban úgy érzem, mintha "üldöznének".
Ez a mocsadék társadalom teszi... Nem tudom, milyen modern hadviselés ez, miféle taktika, de ugyanaz, mint a celebek gazdagsága és az ország szegénysége... Mutatják a tévében a mellüket/seggüket kirakó sztárnéniket, hirdetik a nagy szexuális forradalmat, a melegek jogait, az interneten is két lépésből elérhetőek a felnőtt tartalmak, de valahogy mégis leragadt a társadalom a középkori mentalitásnál. Ugye ez a szexista nézet, hogy a fiú az csak így viselkedhet, a lány meg csak úgy... Meg ez a prűd hozzáállás. Szexuális forradalom, kirakott "lökhárítók" meg valagak mindenhol, mégis prüdéria van. Vörösödő fejjel hallgatok olyan szövegű dalokat, amik annyira passzolnak a humoromhoz, mintha magam írtam volna őket, mert a társadalom számára minden, ami akár egy fél fokkal eltér az átlagtól, az gonosz, perverz dolog...
Miért foglalkozom a társadalommal? -Már sokatokban megfogalmazódhatott ez a kérdés... A válasz egyszerű, egy sokat emlegetett rigmusom, már-már mottóvá nőtte ki magát: nem akarok közellenség lenni. Ha a társadalom egy afféle szövetség, ami tömöríti az embereket, mint az antant, akkor én nem szeretném magamra vállalni a tengelyhatalmak szerepét. :-D Nem kívánok teljes mértékben beolvadni a társadalomba sem, szeretném megőrizni a szuverenitásom, a gondolataim és az érzéseim szabadságát.
A társadalom egy képmutató, hazug hatalom. Mutatja a liberalizmust, de ha nem felelsz meg a szabványnak, kinéznek. Mutatja a szexuális forradalmat, a pesti bérházban kufircoló csitriket, de én, egy egy enyhe "eltéréssel" a humoromban, meg az egész felfogásomban úgy érzem, mintha "üldöznének".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése