Régebben én voltam a baráti kör fő "züllöttje", nyíltan mertem beszélni a legbetegebb témákról is, ha így iszogatás és ökörködés közben olyasmire terelődött a szó, a BDSM-től a Csicsolínáig bármiről, művtörin a "Köcsög iskola, meg a buzi tanár!" Herby-dalon szórakoztunk Julissal (a tanárnak ugyanis kicsit magas hangja volt, első blikkre sokan "saját kapura játszónak" tartották), 17 éves korom környékén már röhögve függtem az Ilsán, amiben azért az egy főre jutó mellek és kínzások száma, valljuk be, elég magas. A dalaimban is előfordultak "perverzebb" témák, de szigorúan poénból, nem szégyelltem, nem sajnáltam.
Most meg... Elért az, ami ellen küzdöttem, a "megkomolyodás".
Az addig oké, hogy a Friedhof-dalon kicsit bevörösödök, egy elég szimpatikus emberkére asszociálok arról a dalról, szóval az azért van. De már ezzel a DBS-dallal kapcsolatban is fura, kettős érzéseim vannak... Egyrészt tetszik a témavilág, meg a humor, másrészt meg szinte félek magamtól, hogy "ÚrKahless, Móni, mit hallgatsz megint?!" Mint a Rammstein Ich tu dir Weh-énél... Szinte szégyellem, hogy konyítok valamelyest a káposztapusztító kisiparosok nyelvéhez.
:-D
De most olyan szöveg, basszus, hogy
"Nem csak a páncélos a fegyverünk,
És nem csak az ellenségre tudunk lőni.
Vasfegyelem, katonák!
Ragadjátok meg farkatokat!
Tölts, célozz, lőj!
(...)
Én egy harcos vagyok, te pedig a zsákmányom.
Térdelj elém, gombold ki a nadrágom!
Okozz örömet nekem és a barátaimnak,
Polírozd ki a fegyverünket!"
:-D
De most olyan szöveg, basszus, hogy
"Nem csak a páncélos a fegyverünk,
És nem csak az ellenségre tudunk lőni.
Vasfegyelem, katonák!
Ragadjátok meg farkatokat!
Tölts, célozz, lőj!
(...)
Én egy harcos vagyok, te pedig a zsákmányom.
Térdelj elém, gombold ki a nadrágom!
Okozz örömet nekem és a barátaimnak,
Polírozd ki a fegyverünket!"
Ég az agyam, ég, el ne aludjék, ki Reichstagot látni akar, nyissa fel a koponyám! Ha hagyom. :-D
A refrént nem tudtam teljesen lefordítani, mert nincs meg a szöveg leírva, és csordavokál, szavak elharapása és enyhe hörgés üzemel, de majd abba is beleásom magam. Ha a Divízió - minőséget értettem fiatalabb koromban, ez is menni fog. :-D
Azt hiszem, ilyen, amikor egy vicc túl jóra sikerül, és a fő agyrágó elméje is kékhalált kap. Mint a vasorrú bába a mágneses viharban, gyerekek, pedig mondom, régebben nem voltam ennyire vörösödős. Egyrészt azért csodálkozom magamon, mert egyszerűen imádom a dalt (de közben mégis kínoz ez a zavartságérzet), másrészt meg azért csodálkozom, hogy zavarban vagyok. ÉN, az örökös züllött, laza, elvont, antiszociális, szabadelvű állat...
Szétesett a rohadt baráti kör, nem tudunk legalább hetente összefutni, azt' erősíteni egymásban az ökörséget, lehet, azért fásultam ennyire be. De most szenesre hallgatom ezt a zenét, ha kijön a sivatagi rókabácsi, azaz hánynom kell majd magamtól, az sem érdekel, a saját "megkomolyodásom" ellen is küzdök. A dzsihád is a belső harccal kezdődik. (Na, mondom, hogy zavarban vagyok a dal humora miatt, de én is hasonlót produkálok, csak perverz tartalmakat mellőzve, gödörből a lyuk!).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése