MoziBuzi: A könyvtolvaj

Na, végignéztem... Többször megálltam idézetet kirakni belőle, vagy a logikátlanabb jelenetekre rácsodálkozni, a rendezőt átkozni, mert a betöréses lopást és a törvényszegést hőstettnek mutatta be, valamint beszakadni a polgármesterné nevén (ugyanis Ilsának hívták), egyebek.

Arra a következtetésre jutottam, hogy viszonylag nehéz film. Voltak jelenetek, ami az ordenáré felemet dolgoztatták meg (ezért sokan rühellni fognak, de pl. a kristályéjszaka és az "intellektuális szemét" elégetése kifejezetten tetszetős megnyilvánulások voltak), de akadtak olyanok is, amik a filozofikus részemet kötötték le (pl. amikor a Halál belenarrátorkodott). Kicsit az örök kételkedő is kijött belőlem, amikor az állítólagos mindenkit megrészegítő propaganda nem hatott a kiskölökre, mert "nem akart meghalni", pedig maga a Halál mondta, hogy senki nem halhatatlan.

Amúgy az egyik fő gondolatmenetem volt az egyik filozófiai szál: meg kell becsülnünk az életet, mert senki nem él örökké. Ezt még ki szoktam egészíteni a saját elborult, árészi képzetemmel, hogy az emberek igazán csak akkor becsülik meg a saját életüket -de legfőképp a körülöttük lévők életét-, ha érzik a vesztüket, érzik saját halandóságukat, ugye amit jelen esetben a hat évnyi balhé tudatott velük.

És a legvégén megint előjött belőlem az, amit az átlagember ordenárénak nevezne, de egy ilyen témáról csak így tudok nyilatkozni, hogy irónia-e, vagy vélemény, azt még nem áll módomban eldönteni:

Letarolt utcák, lángoló romok, hullák mindenütt... HAPPY END! :-D

Az akarat(gyengeség) diadala

Elkezdtem nézni ezt a Könyvtolvajt (néhány hete láttam a trailerét, ma meg szembevigyorgott velem Enkóron, de ott fos az arányom, egy másik helyről szedtem le), hát nem kellett volna...

Amikor látom a propaganda által megrészegített, büszke arcokat, bevillannak a régi dolgaim, az elmém meg próbál visszahúzni a toleranciába pár sorral a Final Solution-ből, vagy a Rise of evil-ből (nagy kedvenc Sabaton-ódák), ajjjh, agyrém!

Nem való nekem az ilyesmi, gyerekek (dehogynem!), addig cibálom az oroszlán bajszát, amég ki nem nyílik a pofája és...
"The “anschluss” completed
On the brink of war..."

Két hetes sebem zenéje

15-én úgy elvágtam erre a zenére az ujjam (fél centire egy többéves sebhelyemtől), hogy még ma is megvan a nyoma. :-D Remélem, még annyi ilyesmi szövegű EBM-et sodor felém a szél, hogy végig be lesz rovátkolva az ujjam! XD De most viccen kívül, ilyen szöveggel, hogy "Éljenek sokáig!", én meg kivéreztetem magam... :-D Ne szalonnázzatok nagykéssel a kedvenc zenétekre, mert felerősödtök és megszalad a céleszköz!

Mi a here?!

Én tartottam egy utolsó perverz dögnek magam amiatt a DBS-szöveg miatt, erre mi történik? Mindenki a Berki vasalt tökeivel van elfoglalva. RÖHEJ! 

Pont erről beszéltem múltkor, hogy a celebek melle, feneke, jelen esetben pedig a golyója nyugodtan foroghat közszájon, mert az menő, de amikor én a "Csöccs!" szót használtam köszönés gyanánt (a "Cső!" és a Joakim által megtanult "csöcs" szavakból, kizárólag humor jelleggel), mindenki meg volt rökönyödve. :-D Próbálja a média ezzel a mű-forradalommal elprostituálni a fiatalokat, de ha egy civil humorizálni mer a szaporodás témakörét érintve, annak hadbíróság, kötél, halál. :-D Ha nem vagy menő, dögölj meg!

Nem tudja a sok majom celeb, hova költse a sok zsét, meg mivel maradjon címlapon.

Amúgy asszem', volt egy olyan afférja is ennek a herekirálynak, hogy egy csaj valami tíz millával dobta meg egy adag spermáért cserébe. Lebensborn-program odaver, tervezd meg utódod!

Összejönni valakivel, kölcsönös szeretet, meg tisztelet, közösen felépített családi fészek, aztán UTÁNA a gyerek (ha el tudják tartani)? Áhh, minek?! Amikor lehet "celebek" spermájából itten gonosz módszerekkel műgyereket összecsapni... 

Épülhetne már a Nagykövetség! :-D

Most épp a Von Thronstahl-lal ismerkedek, rámjött, hogy egy kicsit komolyabb martialt is bőgessek (a DBS fiktív, helyeként humoros szövegei csak "lezüllesztenek", hehe).

Neki kéne már állni az AmbaSSadoR-nak, de a szokásos dilemmák állták megint az utam: egyrészt itt Abszurdisztánban mindent leszólnak, de még olyan szintű zenét sem tudok csinálni, amit esetleg külföldön elismernének. Oké, nem egy második Laibach akarok lenni, hogy a semmiből felnőjek a nagyokhoz, de nulla tudással nehezebb az egész. A másik dolog a szöveg... Magyarul szinte lehetetlen bármit is írni. Na, jó, vicceset, meg perverzet simán lehet, de komolyabb szövegekre nem való ez a nyelv, legalábbis szerintem. Más nyelveket meg nem ismerek annyira, hogy akár egy dalt is összehozzak (viszont egy mondókafeldolgozás mindenképp lesz valamikor egy idegennyelv felhasználásával).

Szeretnék komoly lenni (legalábbis ebben a projektben), de önmagam adni, kicsit filozofikusabb, szimbolikusabb szövegi elemeket is használni, közel maradni a martial-höz, de mégsem tucatzajt csinálni. Inkább az iparizajos-, meg EBM-es rész vonzana a zenét illetően, mint a komolyzene és a neofolk (lényegesen könnyebb talán EBM alapot csinálni, de abban kevesebb a variálhatóság).

Hiába agyalok... Csak a motiváció, az alkotói kedv van meg, de konkrét szövegek, meg alapok még sehol. Talán az elmém sem merem elengedni, nehogy véletlenül visszatérjen a "régi dolgokhoz", mert a ló túloldalára sem akarok átesni (mondjuk jó, hogy egy olyan projektnél mondom ezt, aminek nevében két szép S-betű díszeleg direkt kiemelve, de az csak az irányt mutatja, az Akelában is emberek zenélnek, nem pedig farkasok). Mondjuk a "régi dolgoknál" sem feltétlenül magukkal a "régi dolgokkal" volt problémám, ami miatt hagytam, hanem az új követőkkel, szóval lehet, hogy maradt is az elmémben valamennyi, amit itt tudnék kamatoztatni, de nem merem.

Neki kéne állni a szövegeknek, de inkább filozófiai dolgok jönnek ki belőlem, de nem akarom nagyon elfilozofálni. Elő kéne léptetnem magam hallgatóból előadóvá, de hiába agyalok, semmi hatása... Ha meg rágörcsölök, akkor csak felhúzom magam. Szóval az akaratot a hajamra kenhetem, ha tehetségem nincs.

Még a szent martial industrialból is poént csinálok

Amég töltögeti a gép a Vikingek c. sorozat második epizódját, a YouTube-bal lasítom a letöltést. Laibach-ot hallgattam éppen, és hirtelen ez a poén ugrott be szerencsétlen énekes nevével:

Két fesztiválszervező beszélget:
-Te, szerintem meg kéne hívni a Laibach-ot.
-Ugyan már, Józsikám, a Fras-t hoznád a közönségre?!

Hát én a frászt hoztam magamra ezzel a viccel, kész, rendszer leáll, meghaltam. :-D

Filozófiai műsor Maris vendégszereplésével.

Nos, miközben néztem ezt a mutánsos-erőszakolós filmet, Marissal dumáltunk épp, kb. mindenről. Horrorfilmekről, zenéről, álomfejtésről, és -irányításról, meg az ökörség se maradt ki.

Maris egyébként ilyen hippi-szerű létforma, mégis tök lazán elvagyunk (gyerekek, az az igazi bajtársiasság, mikor az M.Á. lepacsizik a hippivel :-D), nemigen szereti a horrorfilmeket, mert értelmetlennek találja bennük a sok vért. A Fűrészt hozta fel példának, mondjuk abból egy részt se láttam, mer' nem köt le a története. Ami nem köt le, arra meg fütyülök, nem vagyok én YouTube-os nézőközönség, hogy ami nem köt le, azt erővel is megnézzem, hogy utána legyen, mire fröcsögni. Jó, kicsit kiakadtam ennél a Sziklák szeme-cuccnál, de ez nálam ilyen ironikus kiakadás, amúgy elég nézhető volt szerintem, csak -a logikátlanságon kívül- a monotónia volt benne eltúlozva, túl sokáig cammogtak ott a barlangban, meg kinn a hegyen, mondjuk, lehet, hogy csak nyomasztóvá akarták tenni...

Na, ahogy panaszkodunk így a horror színteret illetően, elkezdi, hogy rosszat fog álmodni, mondom, küldje át blútuszon, úgyis rég álmodtam ilyen agresszívságot (ha hihetek az álomleírós blogom dátumozásának, akkor folyó hó 12-én). Na, itt indult be az álomirányítós, álomfejtős filozófia-rovat, hogy a kedvenc közszereplőinkkel/énekeseinkkel kéne többször álmodni, mondtam, hogy egyszerű, rá kell koncentrálni az adott témára/személyre alvás előtt, azt' menni fog, meg ha csak érinti az álom az adott témát, már az is jó, meg ilyen meneküléskor szembefordulós taktikával is lehet irányítani elméletileg az álmokat, sz'al peregtek az üzenetek dögivel, meg meséltem néhány groteszkebb álmom, hadd röhögjön, meg kapjon esetleg ihletet...

Nagy dilemmája Marisnak, hogy mit jelenthetnek a groteszkebb álmai, vagy mi lehet az eredetük, mondtam neki, hogy erre nincs általános magyarázat, mert minden elme más és mindig más egy adott elme is (hormonváltozások, idegesség, boldogság, vizsgadrukk, minden kihat az agyra).
Kibeszéltük a jövő megálmodását is, ugye, felhoztam azt a múltkorim terrorkodós álmom, ami után pár nappal találtam egy elég "agresszív" szövegű zenét, meg mondtam, hogy már nem is kell beagykontrolloznom az ilyet, az igazi M.Á. már reflexből harcol álmában. :-D

Amúgy fura, hogy mindig, amikor balhézok álmomban, engem szednek le. Hol főbe lőnek a káposztapusztítók, hol sci-fis karabéllyal kapok a szegycsontomba, hol a terrorelhárító rúgja le a vesém... :-D Ennek is kell, hogy legyen valami jelentése azon kívül, hogy még álmomban is egy utolsó dilettáns, pancser pöcs vagyok. :-D

Na, mindegy, asszem', megyek, kidőlök, mer' leszívta az agyam a film is, meg a filozófiai álomcucc is...

Logikai buktatók szeme kettő

Sziklák szeme II-t nézek épp, de kénytelen voltam megállni, mert kiégett az elmém. Az egy dolog, hogy a főszereplők folyamatosan egymást alázzák verbálisan, kénytelen vagyok visszatekerni, mert nem hallom a mondat végét a saját röhögésemtől, de hogy még hülyék is a karakterek...

Az egyik kölök pofátlankodott a felettesével, ezért az megkérte, hogy őrizze a tojtojvécét féllábon, feje fölött a csúzlijával. Az egyik csajt is visszaküldte már az indulásnál, mert az meg kokettált valamelyik sráccal (jó, hogy nem kufircolnak küldetés közben). Na, amikor egy ilyen kisnövésű, fura homlokú mutáns előjött, valahogy eltűntek a fegyvereik, ami az első nagy logikátlanság. Oké, hogy kihúztak egy haldokló emberkét a budiból, de a fegyver elméletileg azért van, hogy még oda is magukkal vigyék, ahová a király is gyalog jár. A másik logikátlanság, amit idáig volt szerencsém látni: egy 150 centis mutáns-zombi-sivatagi takony szétver egy nála jóval magasabb emberkét, aki minden bizonnyal kapott valami közelharci kiképzést, vagy mifene.

Amúgy nem rossz film, annó suliban láttuk, asszem', ebbe' lesz, hogy az egyik ilyen barlangibroki megbecsteleníti valamelyik embernénit. :-D NYAMI! Szeretem az ilyet. (Na, ezt páran biztos félreértik majd, de fütyülni bele, gondolati szabadság van). :-D Talán polgárpukkasztásból, vagy nemtom', valamiért tetszik az ilyen brutálkodás, hogy az emberteremtést (effektíve kufircolás) keresztezik az ilyen erőszakos horror-dolgokkal. A Szerb filmet is ezért csípem. :-D

Emlékek: Worf magyarul...

Rég nem volt már emlékezős poszt. Ezt is egy olyan apropóból írom, hogy kiraktam az oldalra egy Macbeth-dalt, pár sorát magyarul idézve, az egyik tag meg belájkolta. :-D

Nos, talán még tizedik-tizenegyedik környékén hoztam össze a következő hadműveletem, mivel még annyira sem tudtam angolul, mint most... Michael Dorn (a Worfot alakító színész) kiposztolt egy képet és kiírta kérdésbe, hogy tudjuk-e mi nézők, hogy melyik részből való. Páran írták, hogy hirtelen nem jut eszükbe, meg az epizód angol címét, én meg -ugye a nullás angoltudásommal- benyögtem, hogy "Jóvátétel". Dorn erre bevési a következőket: "That's it. For Monika: Igen!"

Akkor majdnem lefordultam a székről... Az tipikusan az az érzés volt, hogy nemtudtam eldönteni, hogy most vigyorogjak, vagy bekönnyezzek örömömben. :-D Valami tizenöt percig biztos vigyorogtam itt elvörösödve, meg azt se tudtam, hol vagyok. :-D

Megtaláltam a képet, de már az én válaszom nincs ott, mert asszem', törölve lett az a profilom, mert feltörte valami nácadék, vagyis én voltam az a nácadék, mert bedőltem egy jelszólopásnak, de azért a lényeg, a válasz még látható. :-D Hajajj, ezek a megboldogult Trekker évek...!

A valóság csak kamu.

Egy kicsit felnőttesebb filozofálgatásba kezdenék...

Ugye tíz napja, amikor találtam ezt a zenét, akkor úgy voltam, hogy még így a négy fal között is "féltem" a saját gondolataimtól, pedig az emberteremtésre irányuló, szókimondó humor egész életemben jelen volt. Fiatalabb koromban nem "féltem" ennyire, pedig akkor a szüleim is szigorúbbak voltak egy kicsit.

Ez a mocsadék társadalom teszi... Nem tudom, milyen modern hadviselés ez, miféle taktika, de ugyanaz, mint a celebek gazdagsága és az ország szegénysége... Mutatják a tévében a mellüket/seggüket kirakó sztárnéniket, hirdetik a nagy szexuális forradalmat, a melegek jogait, az interneten is két lépésből elérhetőek a felnőtt tartalmak, de valahogy mégis leragadt a társadalom a középkori mentalitásnál. Ugye ez a szexista nézet, hogy a fiú az csak így viselkedhet, a lány meg csak úgy... Meg ez a prűd hozzáállás. Szexuális forradalom, kirakott "lökhárítók" meg valagak mindenhol, mégis prüdéria van. Vörösödő fejjel hallgatok olyan szövegű dalokat, amik annyira passzolnak a humoromhoz, mintha magam írtam volna őket, mert a társadalom számára minden, ami akár egy fél fokkal eltér az átlagtól, az gonosz, perverz dolog...

Miért foglalkozom a társadalommal? -Már sokatokban megfogalmazódhatott ez a kérdés... A válasz egyszerű, egy sokat emlegetett rigmusom, már-már mottóvá nőtte ki magát: nem akarok közellenség lenni. Ha a társadalom egy afféle szövetség, ami tömöríti az embereket, mint az antant, akkor én nem szeretném magamra vállalni a tengelyhatalmak szerepét. :-D Nem kívánok teljes mértékben beolvadni a társadalomba sem, szeretném megőrizni a szuverenitásom, a gondolataim és az érzéseim szabadságát.

A társadalom egy képmutató, hazug hatalom. Mutatja a liberalizmust, de ha nem felelsz meg a szabványnak, kinéznek. Mutatja a szexuális forradalmat, a pesti bérházban kufircoló csitriket, de én, egy egy enyhe "eltéréssel" a humoromban, meg az egész felfogásomban úgy érzem, mintha "üldöznének".  

A lány, aki megsajnálta a szörnyet...

Tudom, hogy mások két óra alatt kitolták volna a Doomot, én meg itt szórakozok vele már kb. egy hónapja, de én érzésből szeretek játszani, akkor és annyit, amennyit épp akarok. Az NS-tehénnel volt úgy régebben, hogy az életem árán is ki akartam tolni, ki is toltam, de olyan voltam utána, mint az ólomtetű. :-D

Sz'al naponta-kétnaponta ilyen félórákat eltöltök a szörnyek trancsírozásával, de ma valahogy elment a kedvem az öléstől (csoda!).

Olyan szép szörnnyel találkoztam, hogy nem volt szívem megölni, úgyhogy kiléptem. :-D Nem tudom, miért, de aranyos. :-D A képen is a hóna alá célzok épp, hogy megijedjen, de ne kapjon találatot. :-D *.*

Az ország igenis jól teljesít!

Tegnap kicsit korábban kidőltem, mer' fáradt voltam, bementem, anyám nézte azt a sztáros agyrágást a Vereskettesen, azt' marhán meséli, hogy az egyik celeb falami félmisiért vett magának dzsekit, huszonnégy misiket dobál ki az ablakon autóra (de úgy, hogy utána nem is megy vele).

Azért az úgy konkrét. Más megrohad munka nélkül, pénz nélkül, ezek meg milliókat szórnak ki az ablakon.

A belem kifordul már ettől az egész kapitalista divathányástól. A celeb az isten, mer' ki van tömve zsével, a tévébe' meg vigyorgatják a hülye fejüket, hogy a birkák beszopják, hogy itt igenis ilyen rohadt gazdagság uralkodik, hogy csak úgy röpködnek a milliók ki az ablakon. Amelyik celeb unatkozik, az meg elmegy plasztikáztatni, de úgy, mintha a sarki zöldségesbe menne, pedig nem hiszem, hogy egy ilyen "szépészeti beavatkozás" olyan hű, de olcsó lenne.

Direkt akarják föntről azt mutatni, hogy nincs baj az országgal, sem a vezetéssel, a tinikkel és az unatkozó háziasszonyokkal beetetik ezeket a nagy sztárokat, akik vagy bunkók, vagy ostobák (vagy mindkettő), és akkor nem azt fogják érezni a civilek, hogy "a tököm kivan, nem tudom kiváltani a gyógyszerem", hanem azt, hogy akit így napi szinten látnak a tévében, ezáltal olyan lesz, mintha személyesen ismernék, milyen jól él... Ezekkel a csillogásban élő majmokkal úgy leszívják a civilek agyát, hogy utána nem lesz kedvük lázadni az aktuális kormány ellen (ugye, mer' mindig az aktuális kormányé a média).

"Hitvány celebek, lógjon a beletek!"

Haptákdroidoké a világ...

Nézegettem így a zenéimet, mert sok volt kicsit a DBS profizmusa, kellett vérfrissítésnek egy kis saját amatőrséget is bevinnem az agyba. Érdekes, hogy a komolyabb dalaimnál elvétve lehet látni 1-2 pozitív szavvazatot, de a humorkodásoknál csak 3-4 negatív árválkodik (tenyésztett NS-eknek árjálkodik, höhö). Pedig az igazi énem csak a hülyeségben tud kibontakozni, a nagyon alter humorban, mint pl. a Négy koccintósban az a Romuald Kropat- romulánt szopat rímpár, vagy a Csillagkapucsínó egésze, a Waldeck, amiben megemlítem az aranyeső-incidenst is, vagy a Dead Snow-balladában megjelenő szokásos agresszív foszöldködésem... És ezek a mostani dolgaim, nem is azok a 2012-es nagyon alpári "Ülök a vécén"-kaliberű baromságok.

Mondjuk néha a komoly dolgokat is leszavazzák, pl. a Videodrome, ami egy elég kemény társadalomkritika (és az azonos című film alapján készült), vagy a Rábakvartett, ami személyes emlékekből táplálkozik, valamint a Mire vársz? c. tétel, ami ugyan tartalmaz humoros sorokat, de komoly mondanivaló is van mögötte, pont ez a mostani dilemma, hogy már kezdtem elnyomni a "perverz" humorom, pedig aztán régebben a haverokkal mindenféle polgárpukkasztó dolgon röhögcséltünk...

Szexista világ van, gyerekek. Ha 3,14-na van alattad, akkor meg se szólalj, hajtsd végre a vulkáni Kolinahr szertartást, irtsd ki magadból az érzelmeket, verd ki az erdőben és fásulj be a g**ibe! :-D
Lehet, erről is kéne írnom egy nótát...

Tudok én komoly is lenni, meg társadalmi témákkal is szuttyogok néha, meg régebben kb. heti szinten csináltam valami filozofálós-gondolkodós véleménycuccot, de néha kijön belőlem némi alpáribb humor, mert ez is ugyanúgy része az életemnek. Amikor a korombeliek még babáikat fésülgették, én már javába' röhögtem a Mirigyek disznóviccein, meg itthol is ragadt rám, meg általánosban az egyik osztálytárstól, utána meg középsuliban a haveroktól...

Nem igazán látom értelmét, hogy úgy nézzenek rám, mint valami háborús bűnösre, mert kimorogtam magamból némi elborult poént. Ezek szerint Sas Józsiékra is úgy néznek ezek, mint bajori gyújtogató a vizes kardassziai szalmára csak azért, mert a Hacsek és Sajó-jelenetekben az egyik mindenbe valami obszcénságot hall bele?

A haptákdroidosabb felemet jobban értékelik, én meg pont azt utálom. A megkomolyodás klasszikus értelmét nem tudom magamra erőltetni, egyszerűen képtelen vagyok rá. Valahol még mindig él bennem az a baromállat, aki a legalpáribb dolgokon röhögcsélt félrészegen a haverjaival, és az az áldott, vagy éppen átkozott dal ezt eszembe juttatta. Hiába rontom lassan húsz éve a Föld levegőjét, nem olyan fából faragtak, hogy megtörjek, mert a társadalom azt diktálja. Joakim 33 éves múlt, mégis akkorákat röhög koncerteken közönséghergelés közben, hogy már azon beszakadok, hogy ő beszakad... Főleg, amikor Romániában végigszakadt a gatyája az ülepétől a bokájáig. :-D
Nálunk, magyaroknál -kapaszkodjatok meg!- többek közt a CSÖCS szóval hergelte a népet, mégsem néztek úgy rá, mintha egy kisebb népirtást eszközölt volna. Mondjuk lehet, azért, mert ő hímember... Na, látjátok, itt a szexista világnézet... :-D

Joakim-arcú Meat Loaf

Marissal kezdtük a reggelt, kicsit kibeszéltük az Euro(di)víziós cirkuszt, ugyanis -ha minden igaz- a kedvence, a Kállay képviseli majd hazánkat. Múltkor még így élcelődtem is, hogy majd küdjük neki az energiát. :-D Meg elkezdtem, hogy a német és orosz nézők morognak egymásra a lelátón, fújjogják, abcúgolják egymást, az oroszok kiküldik a DBS-t a Worauf wartest du denn-nel, és az ősi ellenfelek összekapaszkodnak egy-egy üveg sörrel, illetve vodkával és úgy tombolnak a jóféle muzsikára. :-D



Nos, a mai beszélgetés során előjött a szó, hogy tavaly a görögök folkpunk nótáját mekkora lazaságnak tartottam, rákerestem, nem találtam. Kiderült, hogy azért, mert 2012-t írtam be 2013 helyett. :-D Átírtam a számot és meglett. (Tudom, szőkekapitány vagyok, de még reggel van).



Amúgy múltkor elkaptam egy kis részletet a Dalból, volt egy svéd származású csaj, aki ezt a nagyon lassú, nagyon nőies, nagyon drámai popstílust is olyan átéléssel tolta, hogy még nekem is tetszett. Jó, mondjuk lehet, hogy elfogult vagyok egy kicsit, de na.



Gondoltam, kicsit keresgélek, ránézek a svéd indulókra, hátha alkotnak valami jót ők is, esetleg kiküldik a Raubtiert, vagy a Sabatont, bár ezek a remények életképtelenek. :-D Találtam egy összeállítást, melyen ez a Ralf Gyllenhammar is szerepelt. Ránézek, mondom: bakker, ez a Joakim! :-D Nézzétek a haját és a bajszát! Ezen kívül még a hangja sem rossz, meg a zene sem, amit tol. Ez a kicsit Meat Loaf-os drámai rock-cucc, amit szeretek, mert nem az a tipikus tinietető poprock, hanem kicsit komolyabb, felnőttesebb, elég erőteljes hangzású, mégis rádióképes.



Nem figyeltem még a magyar viszonylatot sem, szóval nem tudom, hogy az acélgyáros vikingek kit küldenek, de remélem, hogy ezt a Joakim-arcú Meat Loaf-ot, mert az ő zenéje nem az a tipikus tininyávogás, amit minden országban tizenötből tizenhárman tolnak, hanem viszonylag egyedi, komoly, és a kicsit öregebbeket is leköti (legalábbis szerintem).



Most tényleg nem azt akarom mondani, hogy bélkiokádós-vödörbehörgős deathmetált kell az Eurovízióra küldeni, de már ideje lenne, ha a porbafingó-pop mandátuma lejárna és más is "divatba jönne" az ilyen Rihannákon, meg Justin Biebereken kívül, mert már rohadt unalmas így a pop, ami elméletileg tömegzenét jelentene, és a tömeget több különböző ember alkotja elméletileg... De nem szeretnék most filozófiailag belemenni, inkább bőgessük ezt a jóféle zenét!

Szeszelős játék frászon

Na, lehet, sokan utálni fognak, de ezt a fura divatot, ezt a piálós játékot frászon egy baromságnak tartom.

Online söröznek az elméletileg nagy haverjaikkal, mert pár hülye elkezdte, azt' hozzájuk is elért a divat szele.  Ha én valakivel olyan hű, de jóba' vagyok, akkor előkerítem akár a föld alól is, azt' személyesen megyek vele vedelni, nem?

Így vágja amandavekra a net az emberi kapcsolatokat... Jó, mondjuk ha az emberek nem lennének vevők minden majomságra, akkor aztán lehetne itt akármilyen társaságromboló hálózat...

Mindjárt én is útnak indítok egy olyan játékot, hogy kinyírok valakit, lekamerázom, azt' beuszítok még három ismerőst, hogy öljenek ők is, azt' tegyék föl frászra, mer' ez az új divat.

Meg lehet rá őrülni. :-D

Délután kicsit kutakodtam a neten, lerántottam egy komplett DBS-diszkográfiát, mert ami fönnvan YT-n, azt kevesellem. :-D Na, hogy ne csak a kultuszdalt bőgessem tőlük, most pár ismeretlen dalukat kóstolgatom.

Azon kívül, hogy tipikusan nekem való zene, erőteljes, "darabos" hangzás, egyszerre vidám és morcos, helyenként a szöveg még enyhén martialös is, de ezen kívül még "meg is lehet őrülni" erre az általuk bodybillynek nevezett kreálmányra. :-D Az énekes úgy pörgeti az r-eket, hogy hánynak a kanyarban, ami számomra pluszpont, ugye Joakimot csesztetik mindig, hogy "kerreg", meg a Raubtier-es Pär sem mondható raccsolósnak. :-D Szeretem az ilyen hangzást, na!

A lényeg az, hogy elég érdekes zenét csinálnak, ráadásul átokjól. :-D Régebben is ismertem pár dalukat, pl. a Herr Majort meg a Gefühlt bőgettem útközben, amikor két napig gályáztam a Teszkóba', nehogy összeessek. Mert amúgy van valami a hangzásban, ami felkapar a földről lelkileg.

Ilyen előadók kellenének ide Magyarországra is! Oké, nem nyafognom kéne, hanem haladni az AmbaSSadoR-ral, de egyszerűen nem tudok zenélni. Az, hogy néha felböfögök pár sort valami RNB-alapra, az megint más, mert azért egy martial industrial projekt jóval komolyabb téma.

Na, mindegy... Megyek belevetem magam akkor ebbe a rokabilis-ebéemes kulimászba! :-D

Vajúdások árán...

Némi újratervezés után gondoltam, csakazértis megcsinálom lecsupaszítva, túl büszke vagyok, nem tudok lemondani egy tervről, még ha elcsesztem, akkor sem, ilyenkor jönnek a Spetsnaz-megoldások, újratervezések, lecsupaszítások, sz'al a "grafika lebutítása" a haladás javára. :-D

Rászakadtam este lámpafénynél a gyöngyökre, a pirosaknak kisebb a likuk, azokkal vajúdtam eleget, mire a megfelelő tűt megtaláltam, de kisebb lukú gyöngyhöz kisebb lukú a tű, úgyhogy minden befűzésnél volt átkozódás... Az "Anyád punciján lett volna szecskavágó!"-tól elkezdve a "Menj már bele, te szúrós szagú!"-ig volt minden, párszor pofán is böktem magam a tűvel... :-D

Még a végjáték hátravan, de azt majd holnap... Utána meg majd a műbőrkombót kell megkraftolni hozzá, az is egy szenvedős metódus lesz...

Pár szó az alkalmazott színekről és motívumokról:
Egyrészt a Laibach-i humorom ihlette, másrészt azért pont ezeket a színeket és motívumokat alkalmaztam, mert ezek segítenek összpontosítani az energiákat, mint valamiféle antenna. A piros felhívja a kóbor energiák figyelmét, a fehér "kiválogatja" ezeket az energiákat, a fekete mag pedig bevonzza a megtisztított energiákat a tárgy birtoklójának testébe/lelkébe.
A keresztmotívum: ha a néprajzon tanultakat veszem alapul, akkor a formát tekintve ez egy emberalak, kitárt karokkal, amikkel minden oldalról maga mellé húzhatja a szimpatikus egyéneket (ez ugye a Marisékkal való örökös ökörködés, meg a sokszor megölt, mégis mindig Kirk-módra feltámadó gatyába rázó hajlam, amikor valamelyik épp maga alatt van). Mivel befelé szűkülő elemekből (négy háromszögből) áll, ezért a saját lelkemmel való törődést is jelképezi, hogy mindig kutatom az elmém, magyarázatokat keresek minden gondolatomra, meg mindig szoktam mondani, hogy az elme a jövő fegyvere. Ugye az egyenlőszárú háromszög az mindig az adott irányba való törekvést/imádkozást jelenti, pl. háromszög-kompozíció a népművészetben: az istenhez történő fohászkodás, de ezt nem fejtem ki bővebben, akit érdekel, szenvedjen a néprajzzal! :-D
A konkrét motívum, ami egy vaskereszt lenne...: manapság motorosoknál, kamionosoknál, rockereknél "divatos" motívum, elméletileg náluk a becsületet jelképezi, akkor én, az ügyeletes klingon-szakérő is alkalmaznám ezt a jelképet. Kicsit polgárpukkasztó, főleg ezekkel a színekkel, de nem mondtam, hogy nem ez a célom. :-D
A DBS meg a most függött, EBM-szerű muzsikát szolgáltató banda, szombat óta bőgetem folyamatosan az egyik dalukat. :-D

Mission failed.

A Nagy Műből se lesz semmi! :-/
Valami 20 szemre jött volna ki a minta, a kereten meg először 18-nak számoltam a helyet, mondom, akkor az aljáról meg a tetejéről leveszek egy-egy sort... Aha! Közben átszámoltam, 16 férőhelyes a keret.

Mindegy... Lehet, lesz simán DBS így vízszintesen, meg két oldalra bekalibrálom a második terven szereplő keresztet.

Pedig az első terv odakúrt volna, kreatív is lett, minden megvolt benne, ami kell, szójáték, Laibach-os keresztre hajazó elrendeződés... Rühellem az ilyen rajtam kívüleső okból koppanásokat. Ha lecsupaszítom, úgy meg nem fog annyira tetszeni, mint az eredeti terv szerinti, ha nem csupaszítom le, akkor meg nem tudom megcsinálni.

Francba az egésszel, hiába van kreativitásom, ha pancser vagyok a magas lóról pofával a trágyába zuhanást megelőzendő előre megszámolni, hány pöcke van a keretnek... Szerintem most az lesz, hogy csakazértis megcsinálom, ha máshogy nem is, Minecraftban gyapjúból...

Eszmecsere? Frászt! Kötekedés.

Áhh, gyerekek, milyen Alle gegen alle volt az előbb frászbukon! Egyik ismerősöm tetkós képénél kezdett el pattogni egy magát igazi nemzetiszocialistának tartó, mégis eléggé emós/meleges arcú, tiszteletlen beszédű gyermek, mindenkibe belekötött, aki rávilágított az eszme mai követőinek ostobaságára, vagy az eszme hibáira. Nem vagyok oda a kinézetügyi balhézásért, de ha már játssza a felsőbbrendű mintapéldányt, akkor miért néz ki úgy, mint aki nemi identitásából fakadóan nem képes örökíteni "felsőbbrendű" génjeit? :-D 

Mindegy, én ráhagytam, mindenki más rászállt a kinézete miatt, meg a pocsék helyesírásáért, én meg csak csipkelődtem, hogy "a náci a grammarnácik ellen", meg amikor leálszentezte az egész társaságot, mondtam, hogy azért én sem vagyok emberszerető, de NS sem, erre a profilképem alapján kezdett el ugatni, hogy "megszólalt az irgalmatlan ronda zombináci", sz'al zajlott az élet, na. 

Nem vette volna ám észre magát a hülyéje, hogy "a szélsőbalos qrva anyátokat!"-féle, felettébb tiszteletteljes, felsőbbrendűhöz méltóan választékos beböfögéseivel az egész társaság előtt lejáratta magát, valamint azt az eszmerendszert, amit elmondása szerint képvisel. 

Most ez a piktúra van kinn profilkép gyanánt, több okból is:

-Egy: a legfőbb ok, az M.Á. életérzés némi múltba révedéssel keverve.

-Kettő: kefél a festő.

-Három: imádom ezt a filmet, ütős is, vicces is, az első okból kifolyólag a képen szereplő fiatalember a kedvenc karakterem. Ha fiú lennék, a fél tököm eladnám, hogy lássam végre a második részt.

-Négy: a negyedik... A filozófiai háttér... A főgonosz hátat fordít a kamerának, úgy pásztázza a hófödte tájat. Én is ilyen vagyok, fantáziám végtelen hómezejébe révedve hátat fordítok ennek a modern, kifordított világnak.

Azért felettébb becsületes módszer volt pont abba belekötni profilkép alapján, aki pont nem csesztette őt a profilképe alapján... Igazi nemzetiszocialista harcos, aki mindig tudja, ki ellen milyen fegyvernemet illik alkalmazni... Amúgy az egyik csajnak is fröcsögött még olyasmit, hogy "élveznéd, ha egy hordányi roma seggbe rakna", szóval ez a beböfögése is felettébb hősies modoráról tanúskodik.

Amúgy ennek az árészi felemnek néha rohadtul hiányzik az a három év, amikor még én is "az" voltam, de amikor ilyen tiszteletlen, becstelen, helyesen írni nem tudó, habzó pofájú idiótákba botlom, hamar elszáll ez az érzés. Nekem ég a pofám, hogy azokhoz hasonlítják magukat, akik fegyverrel a kézben, hagyták el ezt a világot. Egy romulán különb klingon lenne, mint ezek a melldöngetők NS-nek.

Kiváló példája annak, hogy csak a gyűlöletet látja meg az egészben. "Hehe, mától jobbos leszek, mert akkor jogomban áll mindenkit lezsidózni/komcsizni/cigányozni/hazaárulózni, akinek nem tetszik a képe". Gyerekek, ez rohadtul nem erről szól! Akinek csak ennyi jön le egy olyan gondolatmenetből, ami az 1900-as évek elejétől (vagy mégelőbbről) még máig beszédtéma, kihatott minden művészetre (futurista festészet, zene (Laibach, és általuk a modern popzene), irodalom, filmművészet, egyebek), az hogy tudja fenntartani a létfunkcióit ilyen selejtes aggyal? 

Röhej az egész... Pont az ilyen viselkedéssel érik el azt, hogy gonosznak és bunkónak tartsák a múlt, a jelen és a jövő NS-eit. Szégyent hoznak az egész szakramentumra, ami elméletileg vezeti őket életük útján. Most ez kb. olyan lenne, mintha én kezdeném el anyázni a Sabaton-tagokat. Na, jó, nem kívánom az ördögöt a falra mázolni, még a gondolat is undorító, de értitek?  

 

Szöveg: DBS az agyba!

És megint egy "életképes" szöveg, a tanfolyamról, a buszmegállóban reszketve szókeresőzésről. Természetesen alterkodás van ebben is, hogy a SZEMEM fújta a HAJAMBA a szél, meg a tálca fém, a hiba meg fatál', meg a "Dílerc utca" szókapcsolatot is beledolgoztam, de ezek már természetes dolgok egy Mo'nIQ-szövegben. A refrén első két sora a "pálinka az arcba, indulás a harcba!" rigmus átirata, előszeretettel írtam ki, mert korán reggel még nem volt egy afrikai klíma... Az első sorok a verzében egy régi telefonos hangból valók.

Jó reggelt, elvtársak, ébresztő föl!
Vár a munka vár, há' menni köll!
Emberek közt elér a biztos halál,
A tálca fém, de a hiba, az fatál'.
Letakarodok az utcára,
Fütyülök a díler cuccára,
Mert engem már lélekben 
A dalkoholizmus tart életben.

DBS az agyba, 
Indulás a fagyba!
Nem kicsibe', nagyba, 
Akit zavar, marha!

Üldögéltem délután a buszmegben,
Hideg volt, be is fagyott a seggem.
Percenként az órát bámultam,
Egy merő bütykös lett a lábujjam.
Ez a szókereső játék sem akármi,
A "véderő" szót csesztem megtalálni.
Nem igazán való az ilyesmi nekem...
A szél belefújta a hajamba a szemem.

DBS az agyba, 
Indulás a fagyba!
Nem kicsibe', nagyba, 
Akit zavar, marha!

A gyöngyszövés-hadművelet előkészületei

Na! Ma voltam a papírban, vettem füzetet, meg ragacsot, már meg is csináltam a karkötő tervét, valamint csináltam egy másik tervet, amiből majd (egy messzi-messzi galaxisban) nyakláncmedál lesz. :-D Az úton természetesen szokás szerint a DBS-tétel bömbölt... Még gazdasági ügyintéző túrát is tettem, sz'al barangoltam egy jót a faluban. Jó érzés volt járni egyet.. Hazaestem, kajáltam, összedobtam egy vérhányást is, a szövegét majd kiposztolom...

Sz'al ezek lennének a szövősdi tervek:

A karkötő-motívum, ezt kicsit meggrafikáztam, mert eszem-pöcsöm megállt, olyan jó lett, de ilyen tipikus én-féle színekkel mégszebb. :-D

Ez pedig a nyaklánc-terv, ami még kidolgozás alatt áll, eredetileg a karkötőre ment volna, de párosra jön ki a magasság, a karkötőé meg páratlanra, sz'al sztornó:

Holnap délelőtt konyházni fogok, úgyhogy talán délután nekikezdek a Nagy Műnek... 

Züllés innndul!

Nos, említettem, hogy így pár napi függéstől javult a munkamorálom (legalábbis annyira, hogy megcsináljam azt az izét, de majd még át kell javítani), sőt, még a kreativitásom is feltámadt, pedig a szövegeken kívül elég rég kreatívkodtam. Mikor is csináltam a redős fülvédőm...? November végefele? Mondjuk a szövegeimet nem tartom olyan egetverő kreatív cuccoknak, mert csak jönnek a témák és a rímek, nem kell sokat szórakoznom. A kreaívkodás nálam ott kezdődik, ahol már emlegetem a Lada-szerelő híres rigmusát, hogy "Menj már bele, te... Kellemetlen szagú, radikális jobboldali!" (pl. horgolásnál, ha kicsúszik a tű, vagy gyöngyszövésnél, ha kicsi a gyöngy lika).

Ezekkel semmi gond nem lenne, ezek teljesen pozitív dolgok, de ma megjelent valami, amivel kettős érzelmeim vannak... Kicsit kiengedtem a beteg humorom és még büszkélkedtem is vele. Egy normális társadalomban talán ez sem lenne probléma... De itt... Ha a tévében brekeg valami "felnőttesebb" témáról egy ilyen Gázeke-kaliberű "celeb", az szórakoztató, meg vicces, de ha én humorizálok, telirakom kettőspont-kötőjel-dékkel az adott posztot, meg beleröhögök, hogy "höhö", akkor is túlzottan komolyan veszi "néhány" birka.

Amikor tiszteletet kéne mutatniuk, nem vagyok lány, de ha ökörködnék, akkor meg fogjam be a pofám, mer' hirtelen lány lettem, és a lányoknak tilos ordenáré humort alkalmazniuk, mert hadbíróság és akasztás jár érte. :-D Röhej. Ez a tipikus "Nyuszika, agyjá' má' egy szál dekket! -Szűrőset, vagy Munkást?"- szindróma, mindig találnak okot, amiért belémköthetnek.

Na, mindegy... Humorkodunk még Marissal az Euro(di)víziós fesztiválon, mert az az élet rendje, he! :-D

Ösztönös ösztönzés...

Ugye tegnap még magam is rácsodálkoztam, hogy a jelenlegi kedvenc zeném még egy ilyen szétstresszelt nap után is segített, motivált. Emberekkel telizsúfolt kis lukban szenvedek délelőtt, előtte a busz van tökig, én meg az emberiszonyommal szenvedhetek. Egy ilyen nap után mégis úgy körmöltem a "leckét", mint az atomláda. :-D

Mást is észrevettem a munkamorál javulása mellett. A kreativitásom is éledezik. Van egy gyöngyszövős tervem, egyenlőre még csak agyban, majd ha időm engedi, beszerzek egy rácsos füzetet, hogy könnyebb legyen, meg valami ragasztót, hogy műbőrből tudjak hozzá "vázat" csinálni (így elképzelhetetlennek hangzik, hogy gyöngyszövés, meg műbőr, de majd pattintok fel egy képet a Sabaton-osról, ami rendes bőr, de úgy van megoldva).

Emellett még szövegötletek is körvonalazódnak a beteg fejemben. Sz'al ha vége lesz a tanfolyamnak, akkor rákapcsolok a kultúrprogramokra is.

Nos, ez lenne az a bizonyos varázserejű karkötő, ami asszem', tavaly készült el, vagy tavalyelőtt...:

A szövés végei két bőrréteg közé vannak bedolgozva, a bőrrétegek egy snassz levékonyított bőrszállal (vagyis nálam ilyen dirib-darab szálmaradékokkal) vannak összefűzögetve, a lehető legegyszerűbb fűzéstechnikával. Spetsnaz-megoldás: maradjon egyben, azt' kész! :-D

Első küldetés teljesítve.

Ma voltam munkaügyön, ilyen "álláskereső tanfolyamon", kaptunk feladatot, hogy dobjunk össze egy önéletrajzot, meg kísérőlevelet, szerencsére kaptunk hozzá mintát, hogy tudjuk, mit kell. Hazaestem, fél óra alatt le is tudtam, pedig én rühellek ilyen hivatalos jogi szutykokkal dühödni. Mondjuk volt motivációs erő, 3:55 perces, bevégtelenítve lejátszóban. :-D Harmadik napja függök rajt. :-D Hazafelé a szintén tanfolyamról szalajtott anyámmal ütköztem, beültünk hátra a kakasülőre a buszon, és -kapaszkodjatok meg!- ökörködtünk egy jót, ilyen se volt még. Jó neki, ő pénzt is kap a tanfolyamért... 

Még két nap... Olyan afrikai meleg van fönn a munkaügyön, ahol van nekünk ez a cucc, hogy már-már a sivatagi RÓKA is kikívánkozik... Kinn meg Szibéria van, pöcsörgő takony esővel.

Na, mindegy, az első feladatom teljesítettem, büszke vagyok magamra. Már tudom, hogy kell szakszerűen önéletrajzot összedobni, kell hozzá némi ön-SWOT-analízis is, de már vágom, mint lánctalp a sarat, úgyhogy isten vagyok. Meg szomjas, úgyhogy megyek, kiiszom a csapot!

Fegyelempróba

Holnap megyek megin' munkaügyre, remélem, most melózni küldenek el, nem a francba. :-D A dolog problematikája az, hogy ma egész nap ezt a fránya DBS-dalt bőgettem, 10 percet nem bírtam ki nélküle. Még az ebédemet is itt faltam be a gépnél, közben meg elektromos fülmelegítőn jött a létfenntartás. :-D Tegnap este aludni nem bírtam, pörögtem az ágyban, mint a centrifuga, a mai napot vártam, hogy újra hallgathassam... Két forgás meg ásítás közt azon agyaltam, hogy nem is kéne "félnem" a daltól, vagyis attól, hogy tetszik nekem, egész életemben obszcénságokon éltem (12-3 éves koromtól Pitbull, meg Dísztraktor). Nincs értelme megvonnom magamtól egy olyan zenét, amit ma is egész nap függtem, most is az szól. Egész életemben a média ellen ágáltam, pont most menjek át "perverz szöveg, fújj, kakás!"-üzemmódba? A nagy francokat!

Amúgy fene az akcentusukba! :-D Na, jó, ez csak vicc volt, az én kiejtésem sem különb.
Az elején nem is "vasfegyelem" van (amit valami Stein-stramm-nak értettem eleinte), hanem "stehen stramm", azaz "feszesen állni", így jobban égeti az elmém maradékát. :-D

Na, sz'al holnap oda-vissza kb. 40-50 percem lesz zenét hallgatni, de hogy közben az épületben mennyi ideig fogok rostokolni, arról nincsenek még adataim. Jó kis fegyelempróba lesz, csomó emberrel összezárva, zene nélkül... Na, mindegy, összekaparom magam, mert kell egy meló, már a tököm kivan, hogy itthol meresztem a sejhajom, mer' a környezetszabályzó fával tömése és a néhanapi csapatellátóskodás kutya füle, egyrészt nem munka, nem tesz szabaddá, höhö, másrészt bevételem sincs belőle.

Minden baromságról szöveget írok

Mostanában ugyan rámentem a társadalomkritikára, meg az ilyen félig-meddig kiengedett hülyeségre, de olyan konkrét értelemben vett "életkép"-nóta nemigen született. Na, jó, az Online Karády, meg a Jobb, mint a hájtek, azok talán, de azok sem elég konkrét tényeket mutatnak be, előbbi az online nagypofájúságról, utóbbi pedig a múltba révedésről szól. Esetleg a Rábakvartett, az ilyen megtörtént eset alapján-cucc... Régen talán az M.Á. volt, a bemutatkozó amatőrködésem (mi az az amat, és miért kell őrködni mellette?), amiben eldaráltam, hogy miken függök éppen (ezek a függőségeim csak bővültek azóta), hogy:

"Csatametál, Raubtier, Sabi', ez az élet rendje,
Mint ahogyan Kirknek is ottvolt Janice Rand-je,
Batleth, vérbor, Ragadozó, Iw'HIq wI'neH, Qa'pla!
Ha Martok leánya volnék, biztos kitagadna.
Treken kívül Ilsát nézek, mer' az ferdam' konkrét,
Mikor az embernőstényt tífuszos lárvák tépik szét..."

Hát igen, ott is megvolt ez az echte Mo'nIQ-humor...

Nos, az imént megint összekapartam egy "életképes" szöveget, némelyik során mintha érződne a régi humorom feltámadása (Rise of evil, hehe), de még mindig nem elég elborult (számomra). Mindegy, (újra)kezdésnek jó lesz. :-D

Hova lett a züllöttségem?!

Fura érzéseim vannak ezzel a dallal kapcsolatban. Egyrészt imádom, mert minden megvan benne, ami az én humoromban is, ez a nagyon elvont disznóhumor, meg ugye ez a hadiszókincs-kombó, ráadásul az EBM-et keverik egy kis torzított villanygitárral, meg a vokál kicsit rockabily-s, szóval mindkét fülem megnyalom utána... A "probléma" viszont a szövegben van, ez a "probléma" megegyezik az előnnyel.

Régebben én voltam a baráti kör fő "züllöttje", nyíltan mertem beszélni a legbetegebb témákról is, ha így iszogatás és ökörködés közben olyasmire terelődött a szó, a BDSM-től a Csicsolínáig bármiről, művtörin a "Köcsög iskola, meg a buzi tanár!" Herby-dalon szórakoztunk Julissal (a tanárnak ugyanis kicsit magas hangja volt, első blikkre sokan "saját kapura játszónak" tartották), 17 éves korom környékén már röhögve függtem az Ilsán, amiben azért az egy főre jutó mellek és kínzások száma, valljuk be, elég magas. A dalaimban is előfordultak "perverzebb" témák, de szigorúan poénból, nem szégyelltem, nem sajnáltam.

Most meg... Elért az, ami ellen küzdöttem, a "megkomolyodás". 

Az addig oké, hogy a Friedhof-dalon kicsit bevörösödök, egy elég szimpatikus emberkére asszociálok arról a dalról, szóval az azért van. De már ezzel a DBS-dallal kapcsolatban is fura, kettős érzéseim vannak... Egyrészt tetszik a témavilág, meg a humor, másrészt meg szinte félek magamtól, hogy "ÚrKahless, Móni, mit hallgatsz megint?!" Mint a Rammstein Ich tu dir Weh-énél... Szinte szégyellem, hogy konyítok valamelyest a káposztapusztító kisiparosok nyelvéhez.
:-D

De most olyan szöveg, basszus, hogy

"Nem csak a páncélos a fegyverünk,
És nem csak az ellenségre tudunk lőni.
Vasfegyelem, katonák!
Ragadjátok meg farkatokat!
Tölts, célozz, lőj!
(...)
Én egy harcos vagyok, te pedig a zsákmányom.
Térdelj elém, gombold ki a nadrágom!
Okozz örömet nekem és a barátaimnak,
Polírozd ki a fegyverünket!" 

Ég az agyam, ég, el ne aludjék, ki Reichstagot látni akar, nyissa fel a koponyám! Ha hagyom. :-D 

A refrént nem tudtam teljesen lefordítani, mert nincs meg a szöveg leírva, és csordavokál, szavak elharapása és enyhe hörgés üzemel, de majd abba is beleásom magam. Ha a Divízió - minőséget értettem fiatalabb koromban, ez is menni fog. :-D

Azt hiszem, ilyen, amikor egy vicc túl jóra sikerül, és a fő agyrágó elméje is kékhalált kap. Mint a vasorrú bába a mágneses viharban, gyerekek, pedig mondom, régebben nem voltam ennyire vörösödős. Egyrészt azért csodálkozom magamon, mert egyszerűen imádom a dalt (de közben mégis kínoz ez a zavartságérzet), másrészt meg azért csodálkozom, hogy zavarban vagyok. ÉN, az örökös züllött, laza, elvont, antiszociális, szabadelvű állat... 

Szétesett a rohadt baráti kör, nem tudunk legalább hetente összefutni, azt' erősíteni egymásban az ökörséget, lehet, azért fásultam ennyire be. De most szenesre hallgatom ezt a zenét, ha kijön a sivatagi rókabácsi, azaz hánynom kell majd magamtól, az sem érdekel, a saját "megkomolyodásom" ellen is küzdök. A dzsihád is a belső harccal kezdődik. (Na, mondom, hogy zavarban vagyok a dal humora miatt, de én is hasonlót produkálok, csak perverz tartalmakat mellőzve, gödörből a lyuk!). 

Megálmodtam a DBS-t?

Múltkor álmodtam valami agresszívet, mintha terrorista lettem volna, épp töltöttem volna újra egyetlen társam, a gépfegyverem, amikor elémugrott egy fegyvertelen terrorelhárító, lefogta a vállam és szeméremdombon, meg gyomorszájon térdelt, én meg már összerogytam a fájdalomtól.

Ma találtam egy új DBS-dalt, ami egyszerűen megölt, kicsit perverz szövegvilág (a szokásos DBS-humorral, ami azért nincs ellenemre), és effektíve térdre rogytam lelkileg. Erre meghallottam a "Geh vor mir in die Knie!" sort, kidülledt a szemem. :-D

Szerintem ezt álmodhattam meg, ugyanis csak úgy röpköd a Krieg, a Gewehr, a Waffe meg a Panzer a dalban, mint a bicskák a békebeli kocsmákban...

Meséltem az egyik havernak a dalt, meg hogy milyen "erotikus tartalmú" szöveg van benne, elkezdi: "neeee XD ez szürke ötven árnyalat...", mire én: "Mivel enyhén militarista a szöveg, a FOSZÖLD ötven árnyalata. XD"

Tisztára Senso'45, bakker, pusztítás és teremtés egy kalap alatt... :-D De legalább már nem csak a Friedhof Uniform-ján vörösödök szénné arculatilag. :-D

Az érvelés filozófiája

Gyerekek, mi megy a YouThule-on! Röhej!

Épp hallgattam egy kis punkzenét, ne csak a Raubtiert, meg a saját agykukiságaimat bömböltessem.

HétköznaPI CSAlódások-dalok is akadtak a horgomra. A tévhitekkel ellentétben nem kommunisták, vagyis nem úgy kommunisták, mint ahogy sokan azt elképzelik. Ők inkább a szabadság-egyenlőség-testvériség-elvet hirdetik, de nem buzdítanak ölésre ellentétben azokkal a békés hazafiakkal, akik Dunába lövéssel, hidrogén-cianiddal, üdülőtáborral fenyegetnek mindenkit, aki nem olyan, mint ők.

Nos, az egyik daluk alatt kialakult egy felettébb hősies, kulturált küzdelem, egy jobbos beböfögte, hogy "divizio 88" (a zenekar nevét sem tudta leírni, helyesen Divízió 88 lenne, nagybetűvel, hosszú í-vel), mire egy punk leanyázta, ő visszaanyázott, a punk megint vissza...  A punkot mondjuk megértem, hogy kicsit bepöccen, ha a kedvenc bandája alatt irrelevánskodnak a "felsőbbrendű faj képviselői", mert én is ölni tudtam volna tavalyelőtt Fehérváron, amikor valami féreg ordított Joakimékkal, hogy "Takarodjatok innen a svéd qrva anyátokba!, Ez Magyarország, a qrva anyátokat!", még visszaemlékezni is rossz... De azért kicsit értelmesebben is érvelhetett volna a punk, ha már jobbnak tartja magát az NS-nél.
Oké, hogy szókimondás van, de ne csak a f@sz meg a pina röpködjön, ha vitáról van szó, gyerekek! A vitához érvek kellenek, ezeket kulturáltan kéne előadni, hogy a vitapartnerünk át tudja gondolni. Nem létezik olyan ember, aki nem lenne vevő az évekre, csak megfelelően kell előadni azokat. Velem az örök szkeptikussal is meg lehetett értetni az okkultizmust, pedig én aztán nemigen hiszek az ilyen hókuszpókuszokban. Találtam egy összekötő témát, amin elindultam, és kész. Ez van az érvekkel is, meg kell érteni a vitapartner gondolkodásmódját, majd ahhoz igazítva kell elmondanunk a saját véleményünk, mert ha elbeszélünk egymás mellett, meg anyázunk, az értelmetlen.

Klingon/NS filozófia-roham

Megnéztem a Bőrt. Mármint nem a kültakarómat, hanem a szubkultúra-elemezgetős filmet. Erről nem lesz MoziBuzi írva, a története olyan, mint az Amerikai história egy kis Hitetlennel és This is Englanddel keverve. A héber kölöknek rákos lesz az anyja, az apja meg egy tahó, a punk haverjaival összebalhézik, átáll a boneheadekhez, aztán véletlenül leöl egy fekete vandált (pontosabban a vandál bekúrja téglával egy kajabolt ablakát, csapatostul megy két boneheadre, meg belefut egy tőrbe). A kölök természetesen a sitten köt ki, ahol a feketék megagyalják, majd az egyik feketének eldurran az agya, azt' egy késsel leöli. Hát igen, aki kardot ragad, kard által vész el.

Inkább a saját érzéseimet körmölném ide most, mert nem hiszem, hogy vannak rajtam kívül, akik így, vagy legalábbis hasonlóképp vélekednek, nincs, kivel megbeszéljem.

Aki ismeri a kedvenc fiktív kultúrámat, az tudja, hogy mi a véleményem a klingon-módra történő "konfliktusrendezésről", ezt kívánnám kifejteni most. Nehéz megfogalmaznom, tele lesz szintaktikai hibával, de érdektelen, ki akarom adni magamból azokat a gondolataimat, amik kb. 13 éves korom óta gyűlnek. Akkor még nem tudtam a klingon kultúráról, de egy másikról igen (ebben a filmben is emlegették). Az a kultúra a klingonokéhoz hasonló elemeket tartalmaz, pl. a becsületet jelképező tőrt (ami ebben a filmben is megjelent), a becsület és a vér fontosságát, az "agresszív" természetet (utóbbit természetesen NEM a részeges kukadöngetésre értem, hanem egyfajta pozitív agresszióra, a bátorságra, amivel kiállhatunk magunkért, segíthetjük társainkat). Már 13-14 évesen csodáltam ezt az életfelfogást, de persze a családom nem vett komolyan, azt hitték, csak lázadás az egész, hogy "majd kinövöm", erre, miután elhagytam azt az eszmét, egyből egy olyan kultúrát kerestem, amiben hasonló elemek találhatóak.
A másik dolog... Az emberéletet elméletileg meg kéne becsülni, a sajátunkat legalábbis. Nos, ha legálisan lehetne a konfliktusokat "klingon-módra" rendezni (akár fegyverrel, akár anélkül, és a vesztes, és annak barátai, hozzátartozói sem sértődnének meg, hogy "jaj, kinyírták szegény Bubukámat, mert véletlenül belekötött valakibe"), akkor mindenki megbecsülné a saját életét, sőt, még a másokét is, nem lenne ennyi fölösleges kötekedés, meg balhézás, mindenki tudná, hogy egy balhé során akár meg is dögölhetnének, és inkább moderálnák magukat, meg inkább összehaverkodnának a másikkal. Mondjuk ehhez alapból "klingonos" életfelfogás kell, mert nem portyázásról és módszeres gyilkolászásról ugatok, hanem becsületes konfliktusrendezésről.

Amúgy valamit nem értek az ilyen filmekben, mint ez a Bőr, meg mondjuk a História... Ugye vannak ezek az ordas eszmék... Képviselőik hősiességről, harcról, bátorságról, becsületről szónokolnak, éltetik a győzelmet (a leghíresebb köszöntésüket is kb. "Éljen a győzelem!"-nek, vagy "A győzelem szent!"-nek lehetne fordítani), de ha legyőznek (megölnek/szétvernek) egy "alsóbbrendűt", hirtelen megbánják, holott lehet, hogy előtte évekig azon a véleményen voltak, hogy mindet khmmm... Hogyan fogalmazzak...? El kéne távolítani (az élők soraiból). Egyszer össze is jön nekik, erre elbőgik magukat, meg vigyázzba áll bennük a fos is, ha egy néger lép melléjük a sitten.

Nem azt akarom most mondani, hogy NS vagyok, mint hat éve, mert nem vagyok, isten ments... Csak rávilágítanék arra, hogy azokban a nézetekben is vannak csodálatra méltó elemek, csak a sok hülye ember pont nem azokat követi, ez rányomja a bélyegét az egész gondolkodásmód megítélésére, mert az adott eszmét a követők határozzák meg. Ugye az agresszió, a gyűlölet, a válogassuk ki az embereket-effekt, ezek mind vonzóak az ostobábbak számára, ők csak ezt a részét fogják fel, de aki tényleg beleásná magát, elkezdene érdeklődni a filozófiai rész iránt, az meg inkább lemond az egészről, mert nem akar ostoba, habzó szájú részegekkel közösködni.

Túl gépies vagyok én már ehhez!

Na, úgy volt, hogy ma kornyikálok egy jót, ugye a régi szöveget új alapra felböfögöm, hogy meglegyen, meg esetleg írok egy beteg szöveget, erre amandavekra vágják a napom bizonyos elemek.

Mostanában eléggé "bináris" a felfogásom, vagy igen, vagy nem, vagy fekete, vagy fehér. Nem a legjobb gondolkodásmód, de használható. Viszont amikor azok, akik még ennyire sem képesek, de beugatnak, meg minden megmozdulásomra értetlenkedéssel felelnek, akkor aztán szétmar az ideg rendesen.

Úgy van! Ez a legkönnyebb! Kössön belém mindenki, aki két agysejttel kevesebbel már fotoszintetizálna, mer' az a menő!
Aki egy ilyen egyszerű észjárást, mint az enyém, nem ért meg, annak hogy képes ellátni az agya az élethez szükséges funkciókat? Érdekes módon engem titulálnak igénytelennek (és ami igénytelen, az egyszerű), mégsem értik meg, amit ugatok.

Nem azzal van a legnagyobb gondom, hogy hülyék az emberek, hanem azzal, hogy még kötekedni is próbálnak, büszkélkedve csekély szellemi teljesítményükkel. Ez volt a probléma még a vloggerkarrierem során is, volt pár seggfej, akik mindenképpen bele akartak vonni az online háborújukba, csak azért, mert "igénytelen" vagyok, akkor minden bizonnyal egyszerűen legyőzhettek volna és őket ünnepelte volna a fél internet. Tipikus emberi módszerek... Ha hülyék vagyunk, mint a raklap, akkor kattintsunk ki valakit, húzzuk le a szintünkre, hogy legyőzzük a rutinunkkal, hogy aztán a többi hülye fényesre nyalja a talpunkat.

Amikor egy teljesen átlagos beböfögésemen kiakadnak, akkor mindig szorítok egyet az elmém torkán, mert tudom, ha még ezt sem érti a sok szőkekapitány, akkor egy esetleges "betegebb" viccemért még meg is ölnének. Paranoid gondolatmenet, értitek, ahogy akarjátok, engem már nem érdekel.

Kopik a humorom...

Kellett megtalálnom ezt a dvd-t! Megint tettem egy kis időutazást pár régi zenémmel. Azoknak aztán volt hangulatuk! Akkor még teljesen gátlástalanul kiordítottam mindent, nem érdekelt, mennyire obszcén, vagy ordenáré dolgokról van szó.

Ugyan mostanában is íródtak pajzán humorral operáló cuccok (Waldeck, Csillagkapucsínó, Négy koccintós), de ezek már nem olyanok, mint mondjuk a Sötétzöld ("A legzöldebb Mr. Spock farka!"-nóta), vagy a legelső RigMumus, amin szabályosan elvörösödtem, miközben hallgattam (régebben meg gátlástalanul fel is kornyikáltam), ahhoz képest a legújabb, a Katamarán kutya füle!

Talán amikor a Nagy Törlést csináltam, akkor döntöttem el, hogy zeneileg kicsit "szelídülni" kéne, mer' nem lenne jó, ha az menne a neten, meg itt a faluban, hogy "Ez a perverz nácadék állat Spock farkával foglalkozik!". Na, jó, most Tealc kukacával (Csillagkapucsínó) és az Ilsa-Az SS farkasa egyik karakterének csurom hugyos öltözékével (Waldeck) foglalkozom, most sokkal különb vagyok... XD
Az a baj, hogy manapság az ilyen punkos humorral kitörölhetem a seggem, vagy perverznek titulálnak, vagy jönnek ezzel a "lány létemre" -maszlaggal. Lassan már félnem kell majd attól, hogy jaj, nehogy valami "perverzet" gondoljak, mer' jönnek a Gondolatőrségtől ilyen kétajtós réztökűbaglyok, mint valami Orwell-regényben, azt' megraknak szárazzal. :-D

A haverokkal se tudok találkozni, hogy esetleg a velük történő baromkodás kicsit visszatöltse a hülyeségi mutatóm.

Pedig olyan jó lenne megint azt a jó kis békebeli alpáriságot visszahozni, mert a hallgatók már tudják, hogy inkább lennék Herzog egyik zombija, mint ember, megy hogy "a vírusfertőzött társadalom kitaszít", megint oda kéne vágni a rendszernek, hogy tudják, nem pusztult el a Trekkerpank felem... De amikor a Négy koccintóst is leszavazzák, pedig csak egy kis kocsmahumor van benne, meg egy leheletnyi övön aluli cucc (Gömböc lengyel nevének fingás hangeffekttel kisípolása, Romuald Kropat - romulánt szopat rímpár). Mi lenne itt, ha agykukit kapnék és csinálnék egy Sötétzöld-kaliberű cuccot? Oké, privatizálhatnám az ilyen zenéimet, de ha már van némi tehetségem elvont szövegek írásához, akkor nem írhatok örökké a fióknak.

Ez egy ördögi kör. Írnék olyan kapitális baromságokat, hogy fel se merném énekelni jóformán, hogy odaverjek a társadalomnak, de pont az ilyen társadalmi elvárások miatt nem merek semmit se. Az utóbbi pár napban felraktam pár régebbi cuccot, amiket az újak simán ütnek minőségileg, ha a régi humort ezzel a minőséggel tudnám hozni, nem lenne rossz, de elfojtott elmével ökörködni nem lehet.

Dilemma van... Ha csak berozsdásodott az ilyen természetű szövegalkotási képességem, nincs probléma, mert ha valami megihlet, egyből elindul a vezérhangya, de ha már véglegesen elkopott, akkor cumi van, a társadalom 1-0-ra vezet az elmém szabadsága ellen, sikeresen bekorlátoztak egy olyan élőlényt, aki egész életében lázadt, aki röhögött mindenen. Megláncolták Fenrírt, haptákdroidot csináltak belőle.

Hanyatthomlok

Imáim meghallgatásra találtak, megleltem a Helyőrség hármat szinkronosan. Most nézegetem, de mivel már angolul rongyosra néztem (főleg másnaposan koncert után esett jól :-D ), most csak "pihentetőprogramként" nézem, közben kimegyek inni, vagy helyet csinálni az újabb adag szörpnek, anyámnál szomszédolok, vagy leölök pár zombit a Doom-ban.

A főellenség arcán kb. tíz perce röhögök, meg azokon a tipikusan én-féle megjegyzéseimen, amiket hozzáfűztem. :-D Még nekem sincs ekkora redőm, pedig fiatalabb koromban sokat gyakoroltam a homlokom izmaival (azért van a szemeim fölött két kis dudor is), hát igen, azok a megboldogult Trekkerpank évek... :-D

Esti világfájdalom

Túl sokat éltem fiktív világokban, túlságosan ragaszkodtam a fiktív világok "szabályszerűségeihez", pl. hogy a Trekben minden ember segítőkész, nem csak a saját fajukkal, hanem még az ellenséges idegenekkel is.
Ahhoz képest, hogy létező személy vagyok, túlságosan karakterisztikusra formálták a jellemem a körülmények. Túlságosan kiszámítható vagyok, mindenre lenne egy várható, humoros, kicsit beteg, öniróniával sem spóroló válaszom, de ezeket sokszor elhallgatom, mert nem egy fiktív vicckarakter vagyok, hanem egy létező személy, korlátokkal, társadalmi normákkal beszabályozva, ha a saját nevem adnám az ilyen humorhoz, a nézők/olvasók/hallgatók 99%-a félreértené, mert itt már annyira a béka segge alatt van az értelmi szint, hogy a tömegmajmok szerint a (KUKÁBA)ValóVilág szentírás, a holdraszállás meg kacsa, de nem a hápogós fajta, amit a haverok kergettek a Rába-parton.

Móricka, Kohn és Grün, Hacsek és Sajó, a modern korban Tibi atya és Ponciusz... Mind karakterisztikus gombostűk a humor terepasztalán beleszúrva valahol a térképbe, minden karakternek van egy meghatározott "jelleme", amihez tartja magát, Kohnék kapzsik, Móricka utálja a sulit, Sajóék állandóan vitáznak, Ponci a laccsolós abszuld humol nagykövete, az atya az ordenáré- és kocsmahumor királya... Ezek a karakterek fiktívek, senki nem köthet beléjük. Jó, mondjuk eleinte az atyát is sokan támadták, mert nem esett le nekik, hogy nem egy létező papról van szó, hanem egy fiktív vicc-profilról, ahol a szerkesztő a papokról szóló sztereotípiákból űzött gúnyt (pl. pajzán afférok a ministránsokkal). Ha mondjuk Sas-kabarét nézek, és éppen a Hacsek és Sajó jelenet megy, ott sem háborodok fel, hogy "ez a bunkó perverz Sas még ilyen öregen is a szexből csinál viccet!", mert abban a jelenetben ő nem Sas, hanem az általa játszott fiktív karakter.

Oké, hogy most is napi szinten rakok ki valami tipikusan rám jellemző szóviccet a frászoldalra, de az csak porszem ahhoz képest, amit el kell hallgatnom, mert a társadalom nem értené. Ma pl. kiraktam egy screenshot-ot a Doom III.-ból, amin Kelly látható (a történet szerint a felettesem), jó kis legyeknek fenntartott korcsolyapálya fejjel, mert ugye olyasmit mondott a karakteremnek, hogy "Eltűnt az egyik tudós. Mivel MAGA ITT A KOPASZ, magának kell megkeresnie!" Tudom, hogy a rangra értette, de én meg bevigyorogtam a "kopasz" szó eredeti értelmén, mert a karakteremnek lényegesen nagyobb tetűóvoda üzemel a fején, mint a felettesnek. És akkor az ugat nekem? Há' gödörből a lyuk :-D

Lenne annyi beteg ötletem, hogy pl. Japánban (a bugyiautomaták és a hentai hazájában) már kb. királynőnek választottak volna, vagy minimum miniszterelnöknek.

A legtöbb tehetséges emberrel ez van, mindig olyan korba/országba születnek, ahol nem becsülik meg őket, nem értik meg a művészetüket/humorukat. Ugye most is, hogy a haverral kibeszéltük a szövegeimet, mondta, hogy milyen tehetséges vagyok, pedig az egyik legselejtesebb szövegemet, a Fickót szeretem-et mutattam neki. :-D De ez a tehetség is teljesen hiábavaló. Hiába vagyok képes elvont szövegeket írni, ha se hangom nincs, se stúdiófelszerelésem, mással meg nem adatnám elő az olyan dalaimat, amik főként az ÉN életemből merítik a témát. Önző farok vagyok, mert nem tudok olyan általános témákról írni, mint a szerelem, hanem csak arról, ami engem foglalkoztat, meg van némi rálátásom is, de ez van. Meg pont ez az elvontság a "hiba", mert itt nem tisztelik az elvontságot, nem értik meg az elvontságban rejlő humort, vagy épp a komoly mondanivalót.

Tyű, szövegileg megint lenne egy rakat "beteg" ötletem, de még leírni sem merem őket, mert "mi van, ha illetéktelenek kezébe kerül és félreértik?". Szinte már a gondolataimat is beszabályozná a társadalom, tiszta Equilibrium, meg 1984.! Ahol NEM MEREK jóformán őszintén gondolkodni sem, az a valóság számomra kín. Videónaplós karrierem során is őszinte, laza és közvetlen voltam, mert nem tudok hazudni, mi lett? Kevesen értették, de ők is csak félre. Voltak, akik azt hitték, belemegyek az egymás sarazásában kimerülő online háborús játékaikba csak azért, mert adni mertem az arcom a gondolataimhoz, meg mertem közvetlenül beszélni.

Ilyenkor rühellem, hogy élek. Rühellem, hogy nem egy Móricka-szerű fikció vagyok (persze a saját szabadon nem engedett humorommal), hogy nem egy vicc-profil vagyok felelősség nélkül, kiszámítható poénokkal, mintha az elmém csak egy program lenne, ami ugyanazokat az algoritmusokat használja a működéshez minden nap.

Nem szeretem a valóságot. Inkább lennék én is fikció.

Két éve stagnálok...

Egyik haverral beszéltük ki épp a szövegeimet, mer' mondtam neki, milyen elborult paródiáim voltak 1-2 éve, meg kérésre kisilabizáltam neki a Fickót szeretem szövegét, ami nem elég, hogy rossz minőségű felvétel lett, de még tartalmilag is kicsit nagyon betegre sikerült. De ami jött, azt írtam, nem szórakoztam. :-D

Lassan felkúsztak az emlékeim így 2012-13. környékéről, hogy milyen minőségű cuccokkal hánytam teli a hálót akkor, meg milyenekkel manapság, eszembe jutott az M.Á., a legősibb "rapem", ami ahhoz képest, hogy az volt az első, egész jól sikerült. Jó, mondjuk voltak előtte az NCC-s dolgaim, de az más téma volt. Lehet, hogy minőségileg fejlődtem azóta (ha nem is sokat, valamennyit biztosan), meg szövegileg is egy kicsit, mostanában több a komolyabb, szimbolikusabb, vagy esetleg bonyolultabb iróniával operáló cuccom, de a humorom, a szójárásom és a függéseim megmaradtak.

Így '12-13. környékén még jóval "szétesősebb" voltam, olyan szövegekkel, hogy

"Mert a zombinak nem kell pina,
Se töménytelen, jó tömény pia!", vagy

"Lewinsky druszámnak is megvan a bére,
Főleg, ha rácuppan az elnöki brére!",

szóval obszcénkodás volt akkor inkább, meg némi abszurdság, hogy "Nem mindegy, hogy Bat'leth-ed éle, vagy életed bátyja".
Meg a rímekben nem bővelkedő Remilitarizált övezet c. agykukinóta, amiben a szövegrész egy ótvarnagy, velőtrázó BÜFÖGÉSSEL kezdődött. :-D Szóval az még kőkeményen az útkeresés időszaka volt, meg az ilyen nagyon elbagatelizált, elkomolytalankodott daloké.

Aztán a Metálhadsereg projektnél kezdtem kicsit komolyodni, meg komolyabban venni magam, itt kezdett el foglalkoztatni a zeneelvonás tünetegyüttese, a kedvenc előadóm hangja, amitől "elmúlik minden veszély". Meg volt az Unimatrix Zeró, ami az azonos című VOY-részről szólt, ez teljesen komoly dal lett... Oké, voltak még itt is olyanok, mint a Menekülés Wolfensteinből, amiben az volt, hogy "Vaffankúló, fölszedem a skullót, meg az életpótló bránerkombót", meg a Sötétzöld címűben, hogy "Sötétzöld a kannásboros flaska, de mégzöldebb Mr. Spock farka", de ezek ilyen elpankoskodott dolgok voltak. Kellett ilyen is a komolyságok mellé ballasztnak.

Aztán valamikor 2013. második fele környékén kezdtem tényleg "megkomolyodni", mármint kicsit szelidülni. Oké, voltak még Rozsomákos DAFEM-ek, meg Genyórázó Máriák, de azért már nem csak nemiszervek röpködtek. :-D Akkorfele készültek olyanok, mint a Verdammt vol.2.  (ez volt az az "Elvesztem az életben, mint a Voyager lakói, gyilkos játszma számomra mindaz, mi valódi"-nóta), meg az Exploitation trilógia ("Gyenge hadifogoly négykézláb, vagy térden, kitöltöm rajt a dühöm, ütöm, ahol érem..."), meg hasonlók. Ősz környékén születtek az ilyen Ketracel, Hold sötét oldalán, Doomtrooper, meg hasonló cuccok, ezek is elég komolyak lettek. Oké, volt a Fesd kékre, meg az Úgy szeretlek titeket..., de azok direkt lettek eltúlozva iróniailag, mert akkoriban nagyon szétkúrtak idegileg, ki kellett valahogy adnom magamból. Télen meg ugye a Csillagkapucsínó, ami ilyen ökörség lett, meg akkor született a komolyabb Videodrome is, aztán idén a Zombie lake-kel kezdtem az évet. Bármennyire is furcsa, az ilyen komolytalannak tűnő témák nálam komolyak, pl. a Doomtroopernél, a Zombitónál, A Hold sötét oldalánál, van bennük egy ilyen emberiszony, meg világfájdalom. Aki ezen röhög, annak biztonságáról a Wehrmacht Security gondoskodott szerintem, vagy nemtom'.  Az ilyen furább témáknál (Stalag, exploitation) is ugyanez van, a Stalaggal pl. így az ilyen "perverzebb dolgok" eredetét kutattam, az expó' meg bemutatta, hogy elég elvont vagyok, hogy művészinek találjam az ilyesmit. Ű

Idén is van minden, bonyolultabb művészi humor két karakter külső hasonlóságáról (Waldeck), múltba vágyódás, a jelen és a jövő megvetése, pedig régebben jobban érdekelt a jövő (Jobb, mint a hájtek'), hanyag alterkodós Négy páncélos-paródia (Négy koccintós és a gyomrom), ennek a kicsit komolyabb "testvérdala", a Vihura. Aztán komolykodás megint a Kőbe vésett történelemben, meg médiaellenzés a Médiapropagandában, meg ezeken kívül még pár cucc, szóval lassan, de fejlődök. :-D

Embergyűlölő himnusz

Teljes mértékben tudok azonosulni a lírai énnel, beteg lennék? :-D

Ezért (is) csípem a Rammsteint, hogy ilyen filozufikus, mégis kicsit "félelmetes" szövegeket hoztak össze. Mondjuk, lehet, hogy ez a dal csak irónia, egy vicc a magamfajta emberfóbiásokról. Metálban (főleg a Rammnál) minden előfordulhat. Ahogyan a Macbeth Gotteskrieger-e is csak irónia, nem hinném, hogy az énekes isten nevében szándékozna népirtást eszközölni. :-D

"Ich geh' jetzt Heim und hole mein Gewehr..." -az de szép rész! :-D (Nem is én lennék).
Na, németül nem értők! A dal lényege, hogy a lírai én nem bírja elviselni, hogy az emberek folyton kicsesznek vele, ahogy szaporodnak, meg tömegesen mennek ellene, ezért megöli őket.

Érdekes módon nekem tetszett a LIFAD album, pedig sokan leszólták. Sőt, még a Pussyval sem volt gondom, sem a klippel, sem a dallal. Fel lehet fogni azt is egy iróniaként, hogy a mai világban "két isten van: a pénz, meg a b@szás", ahogy a Tankcsapda egyik dalában volt. Ha van pénzed, dughatsz kedvedre. :-D Pornóklipet csináltak hozzá, amin mindenki kiakadt. Szerintem pont ez volt a céljuk. Egyfajta zenei "exploitation".

Övön aluli humor Norvégiából

Nem csak a téma miatt csípem a Dead Snow-t, van benne még más is... Ugye többször meséltem, hogy Pitbullon, meg Dísztraktoron nőttem fel. Nos, ők nem éppen a Prűdek Pártja alapítótagjai, elég szókimondóak, dalaikban gyakori az övön aluli humor. Fogalmazhatnék úgy is, hogy már fiatalon "elrontottam" magam ezekkel a zenékkel, de nem érzem, hogy rossz hatással lenne rám. Szabadabbnak érzem magam így, hogy az ilyen természetű humort is szeretem.

Na, már a Dead Snow első részében is kiderült, hogy "nincs jó vicc sz*r, húgy, vagy sperma nélkül", erre adtak is a készítők, a filmbuzi karakter kiment trónolni, kiment utána az egyik csaj, letekertek egy gyors menetet ott a pottyantóson (a csaj bőszen szopogatta a srác azon kezét, amivel a "fájlokat" törölgette a seggéből). Hogy ne legyen gyanús, nem egyszerre mentek vissza a házba, a csaj kinnmaradt. El is érte a végzete! Kedvenc holtjaink a budi alatt bele is húzták nyakig a csokiba. Hát igen, Csokapik, csupa csoki! :-DDD

A második részben is lesz illemhelyi illetlenkedés, ugye az a rárúgják az öregre a retyóajtót és szétverik a fején a mosdót-jelenet. XD Ha eszembe jut, már visítok a röhögéstől.

De most rakták ki ezt a beharangozót, ami szintén ebbe a kategóriába sorolható..



Szerintem ezt a módszert a magyar középsulikban is be kéne vezetni. Ha ugyanis egy jó kis plazmaeregetés, neadjisten aknázás után mennél kezet mosni, és befoglalták a hisztis punczik a mosdórészt sminkelési- és pletykálási célból, bedübörögnének ilyen Mo'nIQ-os hangszínen hörgő élőholtak és némi fizikai erőszakot alkalmazva kiemelnék a vizesblokkot nem megfelelően használó némbereket a helységből. :-D Akik meg összevérezik/hugyozzák/csokizzák a klotyót, ami utána úgy néz ki, mint amin átvonult a front, azokat meg belegyűrnék a csészébe, azt' lehúznák a francba!
X'DDDD

Gyagyás Mo'nIQ

Na, az utóbbi időben keseregtem eleget, most készülnék némi öniróniával, mert ahhoz van kedvem.

Amég a beforgatásra váró hús állt a sóban, kicsit beestünk anyámmal a tévé elé. Egy elég fura mese ment az egyiken, a Gumimacik. Nem mai anyag, de viszonylag érdekes.

Az első dolog: ez a mese a magyarokról szól: beisznak a "szörpből", és pattognak, mint a kecskekaki a deszkán. :-D

A másik dolog -most jön az eltúlzott irónia-, hogy én itt is a gonosznak szurkolok, a gonoszokkal tudok azonosulni.
Van ugyanis egy harcias, magas sötét bajszú-szakállú fejes. Ennek a fejesnek van ugyan egy rakat fogdmegje, de a legnagyobb talpnyalója egy alacsony, szürkészöld bőrű, ügyefogyott, balhere szörnyecske, aki annyira elkötelezett és szubmisszív hajlamú, hogy a fejes akár szánthatna is a hátán. :-D

Na, egyenlőre csak ennyit akartam. Lehet, ma, vagy holnap megint csinálok egy kabaréadást majd délután, ugyanis gyűlnek az abszurd humorral fűszerezett megtörtént esetek, csak még össze kell rakni a koncepciót, hogy melyik történet után melyik, meg hogyan.

Ismét zörejmutogatás

Bár nem vagyok kábszeres, meg nem is igazán vonzanak a kábszerezésről szóló zenék (a Warp 11 Tribbles and extasy-ját sem igen csípem), ezzel kivátelt tehetek. Jóféle EBM-metál krosszóver cucc. :-D

Minden pusztul, csak én nem.

Azt már tudom, hogy a civil frász-fal már évek óta döglődik, van kb. 27 ismerősöm, de nem sűrűn posztolgatnak, meg nem is igen írnak. Most a csetnek van divatja.

December vége óta a Tube-frász is döglődés alatt áll, pedig a Craftban, meg ott a frászon írásban is ugyanazt a beteg formámat hozom, mint annó videókban. Csak egy rohadt orbanisztikus dög vagyok, mer' aki balhézni jön, azt lendületből bannolom (lehet, sokan ezért nem mernek megszólalni).

De már a GYIK is haldoklik. Már csak ilyen komoly, sablonos kérdéseket tesznek fel, félóránként kettőt. Kb. egy-másfél éve még percenként pörgött a sok ökörség ott is. Ha fölmentél, adtál egy hülye kérdésre egy méghülyébb választ, bezártad, egyből kattinthattál a másik hülye kérdésre, ahol elolvastad az előző húsz hülye választ, beszakadtál, te is írtál valami baromságot, és ez folytatódott éjfélig.

Most meg... Kiégett föld az internet. Annó volt az a Hotdog, vagy mi a fene oldal is, ott is eleinte csomó fiatal volt, lehetett ökörködni a körkérdésekben, most meg szinte csak hatvan és a halál közti öregasszonyok járnak oda, és ha valami ökörséget mersz válaszolni, akkor letolnak, hogy neked bizony kezelésre van szükséged.

Viszont az izére szerettem még nagyon tetűrégen feljárni... A Chat.hu-ra, de az is mikor volt... Lehettem vagy 14-15? Amikor még javában válogattam ember és ember közt. Volt egy szinténzenész csaj meg egy kölök, akik ott jöttek össze a cseten, nem is tudom, mi volt a neve a törzsszobánknak, amit aztán pár hónap múlva be is szüntettek a "túlzott radikális aktivitásunk" miatt. :-D Most meg... Ott sincs egy normális szoba se jóformán, az előszobában betámadnak az állvajáró webkamerás VERŐlegények, a többi szobában meg hót' pangás van. Már annak az oldalnak is eltünt a hangulata.

Magyarországon már szinte nincs is olyan oldal, ahol csak simán dumálni lehetne, mert mindenki pasizna/csajozna, meg webkamerába rángatná a brét. GYIK-en is mostanában az ilyen hirdetősdi a menő. "Lányok, valaki Bivalytosznádból?" "Fiúk, nem akar valaki csetszexelni?" Hányás az egész.

Amikor még normálisabban működött az internetes kommunikáció, én is kedvesebb voltam, hát chat.hu-n is mekkorákat hülyéskedtem annó! De az is ANNÓ volt. Én MA akarok dinamikus kommunikációt mindennemű beugatás és "trollkodás" nélkül. (A troll szó mai értelmének hallatán a vikingek forognak a sírjukban). Érdekes módon a csetes korszakomban még "divat volt" a másik cseszegetése nélkül történő szórakozás. Pedig nem volt olyan rég, 4-5 éve. Csak valakik folyamatosan züllesztik a társadalmat, lehet, jövőre már annak is örülni fogok, hogy még egyáltalán be tudják gépelni az egymáshoz intézett sértéseket. Ha ilyen iramban butul a magyar, akkor simán elképzelhető. És ez kivételesen nem (csak) a politikusok "hibája". Szerintem a leszegényítésnek nem sok köze van a leszegényítettek modorához. Oké, mindenki ideges, ha kevés a pénze, a kaja meg drága, de szegények és koldusok háromszáz éve is voltak, és -legalábbis a feljegyzések szerint- jobb modoruk volt, mint az uraknak. Ezért mondom, hogy nem csak a politikusok hibája a butulás. Meg nem csak a médiáé (bár a média okozza a legnagyobb károkat a fiatalok fejlődő mentalitásában). Az ilyen esetekben szerencsétlen gyerekek is benne vannak nyakig. Oké, hogy tehetetlenek, de ha már a hétévesek is patáliát csapnak az anyjuknak, hogy ők igen is az Éjjel-nappal buta pestieket akarják nézni, mer' ha nem nézhetik, akkor nem lesznek menők a suliban (általános elsőben természetesen), akkor már gondok vannak. A gyerek nem hülye, lehet, hogy megint "nagyképű" leszek, de -magamból kiindulva- csak el tudja dönteni egy hétéves kölök, hogy most tényleg kíváncsi-e az egymás haját tépő, lófejű leszbikusok viadalára, vagy inkább mesével, vagy esetleg valami ismeretterjesztő cuccal járna jobban. Nem azt mondom, hogy vulkáni filozófust kell nevelni a gyerekből, de azért ne is legyen ribanc hétéves fejjel.

Jó, én se vagyok különb, mert én az IHM- meg a Füstifecskék disznóviccein nőttem fel. :-D De azok a viccek
1: VICCEK voltak, nem kellett véresen komolyan venni.
2: Töcsköl a festő. :-D
3: Nem a hajtépő, visító, buta liba- ideált erőltették.

És persze én vagyok mindig az igénytelen állat... Lassan átírhatom az M.Á. szövegét. :-D Emiatt lesz rohadtul elegem mindenből. Nekem szinte életjogom sincs, de mások oda-vissza sértegetnek mindenkit, legtöbbször alaptalan dolgokkal. Oké, én is leribancoztam azt, aki túl fiatalon nézi mondjuk a Bukarestet, de annak oka van. Az ember (főleg a fiatal) utánzással tanul. Ha látja egy hat-hétéves lány a tévében (és amit a tévében lát, az a minta), hogy az a néni a diszkóba' riszálja a seggét a bácsiknak, meg az ordításon kívül nem képes kommunikációra, akkor azt előbb-utóbb eltanulja, főleg, ha a szülők támogatják anyagilag az elribancosodásban.

Ezért lesz elegem a végén mindenből.

Minden csak terv...

Úgy néz ki, a zombis film egy időre megmarad tervfázisban, de most megint van egy ötletkezdeményem.

Kéne csinálni egy szinkronparódiát. Egy elborult, beteges, mégis komplex szinkronparódiát. Olyasmit, mint amilyenek régen ezek az egeres rajzfilmre alpáriságokat krákogós művek, csak kevesebb obszcénsággal, betegebb humorral. (Folyamatos b+olás nélkül is lehet szerintem elborult dolgokat alkotni).

Csak az a baj, hogy már az alapműfaj is elvirágzott évekkel ezelőtt, ha megpróbálnám a saját humorommal "feltámasztani", engem hajtanának el a halál szaporítószervére... Magyarországon a fura humornak nincs jövője.
A fura humor többnyire olyan, hogy egy kis tájékozottság is szükséges hozzá, és itt Abszurdisztánban nem divat a tájékozódás. Ha mittudomén, egy Dead Snow-s szóviccet, előbb küldenének el az anyámba, minthogy rákeressenek a filmre. Támadni mindig egyszerűbb...

Sz'al emiatt nincs bennem motiváció, hogy bármit is csináljak, mert ha akadna három normális megtekintő, aki még röhög is rajt, azzal a hárommal kitörölhetem a seggem a másik harminc ellen, akik szörnyülködni jártak/járnak a csatornámra.

Ha nincs motiváció, akkor a kutya se toszik.

Mert napi szinten csinálnék valami tipikus Mo'nIQ-humorral ellátott cuccot, ha többen lennének vevők rá (és meg is értenék), de nem tudok mást mondani, mint azt, hogy egy ennyire lebutított országgal nem lehet, mit kezdeni. Még tavaly volt, hogy egy 15 éves takonypóc még az "ÁLOMNAPLÓ" kifejezést sem értette és úgy állt neki játszani a videóelemzőt, amikor kérdőre vontam, hogy mégis mi újság a fronton, ahogy a Bartos mondaná, akkor kaptam egy olyan válaszüzenetet, hogy "b@zmeg, még csak 15 vok".  Aki még azt sem fogja fel, hogy "Csöcskenőcs, átkozottak! A mai videóban beböfögném, hogy mekkora ökörséget álmodtam tegnap...", annak nemhogy az elvont humor nem való, de szerintem megteheti a kezdőlépést az erdő felé és nyugodt szívvel visszamászhat a fára.
És most rohadtul nem felsőbbrendűsködni akarok, mert az nem az én reszortom, én csak másmilyen vagyok. Másmilyen szóhasználat, másmilyen érdeklődés, másmilyen humor... Ennyi erőből mittudomén, a rottweiler is felsőbbrendűsködhetne a tacskóval szemben, hogy "Te rohadt uter, rövid a lábard, nem vagy igazi kutya!".

Mindig a rohadt balhézás!

Na, tegnap Marisban volt annyi gerinc, rámírt, már úgy nézett ki, hogy a hiba által okozott törés elhárul, a végén már a humorom is visszatért, erre ma balhézással kezdődik a reggel. Király. Meg sem oldódott rendesen a "saját gyártmányú" problémám, más is kavar egyet, hadd rogyjak össze mégjobban lelkileg. Aztán ha majd halomra ölöm a járókelőket, mer' elönti a vér az agyam, még én leszek utolsó tetűként bemutatva a sajtóban.

Röhej az élet. Megyek vissza a játékba, hátha frászt kapok egy "SEGÍTS!"-től, azt' nem lesz gondom semmire. Mondjuk dicstelen halál az ijedelem következtében elpusztulni de még az is jobb, mint az élet, amit leginkább folyamatos szopásként lehetne jellemezni.

Derűre ború...

Na, most van az, hogy depresszív időszak. A lélekenergiák epét köhögnek.

Sok tekintetben igénytelen vagyok, mint a hegyikecske, de vannak dolgok, amiknél a legkisebb hibák is elhozzák a legnagyobb bánatot. Ilyenkor aztán hallgathatok, nézhetek, olvashatok bármit, jobban akkor se leszek, ha a seggem a földnek veregetem.

Hiába nyugtatom magam azzal, hogy Beethowen megsüketült, mégis írt tovább, meg hogy Worf genetikai összetételét sem változtatta meg az, hogy kitagadták, a DNS-e ugyanúgy klingon maradt...

A Borgnak jó. Ők tökéletesek, nem hibáznak, ha megsérülnek, a nanoszondák helyrehozzák...

Megpróbálom terelgetni az energiákat, tudatosítani magamban, hogy egy hiba, egy meggondolatlan beböfögés kevés, hogy megöljön, de nehéz egy letargiába fulladt lelket rávenni, hogy húzza be a jó energiákat... Persze ilyenkor egy "barát" sem ír rám, hogy "mi van veled, ájulj el", de én, amint látom, hogy valamelyik gányul van, egyből ráírok. Ha meg szarkasztikusan írok rájuk, föl vannak háborodva...

Ez az antropofóbia egyetlen hátránya, nincsenek segítők, a saját beleimmel kell kihúznom magam a csávából.

Egy hiba... Ez a hiba nem olyan, mint egy rohadt nyelvbotlás, vagy egy elgépelés. Ez kb. olyan hiba volt, mintha a reggelihez kenyér helyett a torkomat vágtam volna el, ha a kenyeret vágom, megeszem, böfögök egy jót, vagy két rosszat, ha meg a torkom, akkor megdöglök.

Lehet, kéne egy utolsót még rettegni a Doomban, hátha jobban lennék, kivetíteném az önutálatomat a szörnyekre, azt' mennék, amég talaj van a lábam alatt, kiszellőzne a fejem, de most ahhoz sincs kedvem. Zenét hallgatni sincs, úgy érzem magam, mintha az életjoghoz se lennék méltó. Mint akit kitagadtak a klingonok... /Ide most raktam volna egy kettőspont-kötőjel-dét, de nincs kedvem röhögni, még akkor sem, ha viccesnek találnám, amit írtam/.

Szöveg: Szegény gémer

A Prosectura Szegény ember kézzel nőz c. dala és a Doom III-függésem/pancserkodásom ihlette, nem igazán kell komolyabb tartalmat keresni benne.

Régen hittem az FPS-ekben, a szegény gémer mindig győz.
Mert itt csak az az egy szabály van, IDDQD, mész, azt' lősz!
Fel kell kelni, ideges a Kelly, tapló tróger itt mindenki.
Konzol van, de lőszer az nincsen, a zombit, mondd, mivel irtsam ki!

Van, aki dögnagy BFG-vel,
Van, aki abszurd szóviccével,
Van, aki brutál hangszínével,
De szegény gémer kézzel öl!

Töltöm a tárat, forgok egy párat, életem látom a célpontban.
Én csak a rohadt démont várom, a skulló az arcába pottyan.
Az a fura tézis, hogy sötét itt a tér is, asszem, jól eltévedtem,
De ne ordíjjál a rádióba, mer' ketté lőlek véletlen!

Van, aki dögnagy BFG-vel,
Van, aki abszurd szóviccével,
Van, aki brutál hangszínével,
De szegény gémer kézzel öl!

Kapcsolatom az NPC-kkel meglehetősen szórványos,
Mellé lépek, erre elhajt a halál pöcsére, ez botrányos!
Pancser némber, majdnem gémer, Dead Snow-függő zombivadász.
Nem értek én a fegyverekhez, engem még a tegez is magáz.

Van, aki dögnagy BFG-vel,
Van, aki abszurd szóviccével,
Van, aki brutál hangszínével,
De szegény gémer kézzel öl!

Szöveg: Vihura

A múltkori 'Koccintós-szerű cucc szövege, csak fütyültem kirakni. :-D Ez lényegében bemutatja az ADH-t. Aki ismeri a sorozatot, és a dal címszereplő karakteréről is van némi fogalma, annak leesik, hogy mi miért, hogyan. Az idézet a karakter egyik dala, gondoltam beleírom, ezzel is spórolok a saját szövegen, meg egy kis igeterjesztés jelleggel is használható. :-D A hallgatott zene a lövészárok, a "visszaseedelt" amatőrködés pedig a visszalövés, ha a társadalom az ellenség.


Színre színtelenség, rímre rím kattan,
Szelíden seedelem vissza, mit kaptam.
Már gyermekként elsáncoltam magam,
Szonikus páncélzat védelmezte agyam.

Egy bárd vagyok én is, mint a Vihura,
Fültől fülig kanyarog a vigyora.
Egy bárd vagyok én is, mint a Vihura,
Dübörögjön hát hangom vihara!

Egy bárd vagyok én is, mint a Vihura,
Fültől fülig kanyarog a vigyora.
Egy bárd vagyok én is, mint a Vihura,
Dübörögjön hát hangom vihara!

Jövő romlásából és a múlt ködéből,
Kihúzott a zene az összes pöcéből,
Megtanított összeszedni magam,
Amikor már minden kilátástalan.

"Ne félj, ha a Tigris rád morog,
Dög félig már az átkozott.
Századunk támad vadul,
A fricc mind meglapul..."

Egy bárd vagyok én is, mint a Vihura,
Fültől fülig kanyarog a vigyora.
Egy bárd vagyok én is, mint a Vihura,
Dübörögjön hát hangom vihara!