Összehoztam egy viszonylag komoly szöveget, némi társadalomkritikát, meg érzelmekkel kapcsolatos véleménytöredéket is elrejtettem benne, de csak annyira, hogy látható legyen. Azért néha az önirónia meg a humor is befigyel, ezzel nem tudok mit kezdeni, ha Jem'Hadar lennék, borg, vulkáni, vagy android akkor nem ökörködnék... A refrénen visszautalok az első ilyen "rapszerű" saját dalomra, ezzel is jelzem, hogy ami akkor voltam, az maradtam.
Nincs Ferrarim, nincsen pénzem, Rózsadombon telkem,
Bármennyire nem látszik, nekem is van lelkem.
Mezei csatametálosként luk van a popsimon,
Örülök, hogy nem tántorgok bele, úgybizony!
Tudom, hogy elvont vagyok, mert Besenyőket néztem,
Az ökörség dózisát meg Miriggyel tetéztem.
Ismerős nekem az érzelem, az emlék,
De mindig azt kívánom: bár Jem'Hadar lennék!
Mo'nIQ vagyok, klingon szívű "milicista állat",
Életem borát megittam, de betolnék még párat.
Hadd éljek szabadon, ez az élet lényege,
Bömböljön a Sabaton, a történelem éneke!
Nincs Ferrarim, nincsen pénzem, csak a becsületem,
A nagy szívem, meg a mégnagyobb ülepem.
Tele van a tököm mezei Trekkerként,
Kahless kardja csapna le néhány emberkét!
Tudom, elvont vagyok, mert Helyőrséget néztem,
A kegyetlenség dózisát Dead Snow-val tetéztem.
Undorító nekem az érzelem, az emlék,
Tudatomba vágnak, mint az éles pengék.
Mo'nIQ vagyok, klingon szívű "milicista állat",
Életem borát megittam, de betolnék még párat.
Hadd éljek szabadon, ez az élet lényege,
Bömböljön a Sabaton, a történelem éneke!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése