Ideális bűnbak! (Állásfoglalás a Columbine-i mészárlással kapcsolatban)

Nézegettem a Wikit, hátha megtudok valami újat Tillékről.
Ami extrém, abból bűnbak lészen!

Volt '99-ben az az eset, amikor két kölyök rendet rakott egy Columbine nevű középsuliban. (Erről volt egy film is, az Elefánt).
Belekeverték a Rammsteint is, mert szerették őket. Ez hülyeség! Ha az egri bikavért szerették volna, akkor rászálltak volna az egri borászokra is?  

Oké, hogy ami kicsit eltér a popkultúrától, arra a gonoszok (mint én, wöhöhehá! XD) is rákapnak, de a zenei ízlés megint ugyanolyan, mint a gasztronómiai, amit a boros hasonlatban feszegettem. Nem az tesz valakit gyilkossá, hogy iparimetált tolat max kakaón, hanem az, hogy fogja a fegyvert és használja azt! Ha mindenki, aki szereti Tillék munkásságát, gyilkos lenne, már nem lenne ember a Földön, ugyanis a frászbukon van majdnem nyolcmillió követőjük. Ha nyolcmillió felfegyverzett idegbeteg lőne mindenre, ami mozog, akkor már nem lenne, mire lőni. 

A gyilkos fegyverrel öl, nem fülhallgatóval! (Oké, a zsinórral lehet fojtani, de képletesen értettem).

De nem akarom főgonoszként feltüntetni a két srácot, mert oka volt annak, amit csináltak. A Wiki szerint elég sok csesztetést kaptak az erőszakosabb diákoktól, valamint tettükkel az erőszak ellen kívántak fellépni. 

Én is ismertem az érzést, amég suliban rohadtam. A 18 körüli félig-felnőtteknél is divatos a másik cseszegetése, komolyan, mint az oviban! Mondjuk kilencedikben volt egy kisebb balhém, azóta megtanultam nem kimutatni a Columbine-stílusú érzelmeimet. 

Igen! 

Gondolatban az egész suli romokban hevert és lángolt, én meg fegyverrel a kézben, perverz kuncogással élveztem, ahogy minden tanár és diák halálhörög, már amelyik még él, némelyik fejét még meg is tiportam, vagy beleeresztettem egy tárat, hogy ne legyen üres. DE ezek csak gondolatok voltak. Egy impozáns erődítmény, az évek alatt termelődött haragból, gyűlöletből és fájdalomból. Legbelül magamat okoltam, hogy nem cicababa-kinézettel és Krőzus-hágta szülőkkel vert meg a sors, emiatt nem voltak képesek élni hagyni sem, nemhogy elfogadni. 

Itt is a szokásos önmarcangolás, hogy sem genetikailag, sem anyagilag nem tudok megfelelni, de békén hagyom őket, rájuk se nézek, mégis bántanak. 

Ez az érzés lehetett a bétaverziója a mai antropofób, háborúmániás filozófiámnak, miszerint az ember csak a háborúban képes egyenlő félként (bajtársként) tekinteni a másikra, mert félti a saját tyúkürülékes életét, emiatt próbál kedves lenni, ha bekap pár golyót, kedvesként, barátságosként, hősként kerüljön Szent Péter elé. Lehet, hogy a halált, a pusztulást éltetem, de lehet, hogy csak azt szeretném, hogy az emberek kedvesek legyenek és ne bántsák egymást, ki tudja?

Még a Doomot is belekeverték, állítólag azt tolták orrba-szájba a srácok. Én meg régen Minecraft-oztam, mégsem építettem földből és kőből házikót a tanterem közepére.

Az ilyesminek semmi köze a gyilkos hajlamhoz! Inkább az okokat kéne megszüntetni, befejezni végre a rohadt acsarkodást, a másik ok nélküli cseszegetését és FELNŐNI! A toprongyos, randa rockernek is két füle van és közészorult a feje, mint a felsőbbrendűsködő diszkókirálynőknek. És igen, a "kolumbájni mészáros-sátánista-vérnáci-VérRammsteinFan-vérbuzi" srácok voltak a radikálisok, nem a modern kori übermensch-ek (vagy inkább über-Ganz-ok, muhaha! -aki tud németül, annak leesik, akinek nem, ajánlom a fordítót). 

 Az emberek félnek szembenézni saját gyarlóságukkal, ezért megpróbálnak bűnbakot keresni. Ha felvállalnák, hogy "igen, bakker, cseszegettem a két srácot", akkor akár Divízió88-at is hallgathattak volna, nem lett volna belőle nagy ügy, fütyültek volna rá, hogy mit hallgattak és mivel játszottak.