Kedvelt téma nálam ez a jóságra való törekvés. FB-n előjött a szó a Hanyatlás (Exploitation 2.) c. nótám kapcsán így a tinimédiáról, arról, hogy az emberek folyamatosan lebutítják önmagukat (a médiát is emberek kezelik), ezért már a legalapvetőbb humort sem fogják fel.
Az exploitation egy nyers humor. Ugye megalázzák kicsit a háború veszteseit, hogy olyan filmeket csinálnak róluk, amikben agresszív, szadista, kegyetlen állatként jelennek meg. Groteszk humor, eltúlozzák a vért, az erőszakot, a meztelenséget. Ugye a Here Potter is csinált ilyet, nem is tudom, talán az Expecto patronummal, amiben a csávát megoldotta valami jobb érzéssel. Ugye főként férfiak voltak vevők a durvább filmekre, ezért volt egy rakat Ilsa-szintű bögyös-faros embernőstény, akik kínozták az áldozatot ezerrel. A Stalag-füzetecskékben is ezért szerepelnek ilyen Ilsa-szintű nénik. Szopatnak az őrök a táborban? Csoda, hogy túléltük? Akkor írjunk történetet olyan őrökről, akik szebbek, mint a seggrészeg, harcsabajszú, elhízott Hans Regenkurt, aki a falnak támaszkodva vakarja a tökeit, majd egy szeszszagút böfög éjjel kettőkor, hogy az egész láger fölijed rá! :-D Há' most nem? Legfeljebb mulatunk egy jót.
Én persze ezt látom bele, de ki tudja, mi vitte rá a készítőket ilyen produktumok előállítására. :-D
Na, és ugye a média. Akik bekajálnák az épp aktuális sztárocskának, hogy a Föld lapos és szögletes, azok általában egyéb turpisságokra is képesek, mondjuk gyűlölni és inzultálni azokat, akik köszönik, megvannak a celebek né'kű' is. Igénytelennek titulálják azokat, akiknek jobb dolguk is van, mint hétvégente beleriszálni a seggüket egy baromarc ölébe a diszkóban, akiknek nincs elég pénzük, hogy naponta a plázát járják (és természetesen nem a kisbolt-részt kenyérért-tejért).
Soha nem tartottam magam túl okosnak, sőt. Punk vagyok, ami azt jelenti, hogy a magamhoz való, józan paraszti eszem megvan, azt' kész. Soha senkibe nem kötöttem bele, nem csesztettem senkit. Ha okot adtak, akkor kinyitottam a pofám, de ez természetes, nem? Oké, hogy utána én lettem a gonosz vadállat, aki bántja szegény anyámasszonykatonáit, de valahogy nem érdekelt. Úgy kezdődött hogy visszaütöttem. Igaz, mostanában egyre jobban bírom az ilyesmit, kevésbé borulok ki, talán a vulkáni karakterektől tanulok némi önfegyelmet, ki tudja, de már az is teljesítmény, hogy kilencedikben nem öltem meg magam. :-D
Mindig is volt bennem egy alapszintű intelligencia, hogy megadom az életteret a másiknak, függetlenül attól, hogy ő megadja-e nekem. Én nem kezdtem balhékat senkivel. Nyugodt hadisten vagyok, amolyan csendes őrült. :-P
Ezt a hozzáállást kéne szaporítani, nem a "valóság"-showkat, amiből azt tanulják a kicsik, hogy a nő az csak műemberként (megjátszott igényesség, eltúlzott smink, elfeküdve is tökéletes haj, egyebek) számít nőnek, a fiú pedig legyen tahóparaszt. Csak azt tanulja így az ember, hogyan legyen kétszínű és ostoba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése