Főzni nem kellett, maradt tegnapról krumplistészta. (A Rózsaszín Pitbull azonos c. nótáját kéne bömböltetni térváltási sebességgel). Úgyhogy dülöngélés volt egész nap. Délután ugye egy régi kedvenc film megtekintését eszközöltem, ma is jókat kacagtam a kibelezett zombibácsik arckifejezésén és az élők bénázásán. Most meg találtam jó zenéket, az egyik a GWAR-tól a Zombies, march!, ami arról szól, hogy a lírai én egy zombihadsereget vezet, és az élőholtak aranyos kis szolgái. A másik egy L.A. Laplanders-cucc, valami Smellt Pa Tjukka, az előadó közreműködött a Dead Snow zenei aláfestésével kapcsolatban. A harmadik a Sci-Fread egy újabb dala, a The away team, a klipjében Worf aprítja a borgot, Kirk a gorn-t, klingonok Kirk-öt, szóval Alle gegen alle-effektus. :-D
Az a GWAR-szám, öcsém...! Ha fiú lennék, nadrágot kéne cserélnem. :-DDD A keményebb témák vonzanak, beteg állatnak fogtok tartani, de a szerelmes dalokat mindig is utáltam, utoljára óvodás koromban hallgattam olyanokat, ilyen Sáj(ze)gájsz, Víájpí, Pikasszóbrancs, meg ezek, anyám akarta rámerőltetni az ilyesmit, de időközben felcserepedő gyerek lettem, kinyílt a csipám elég hamar, most meg itt rázom a tetveimet arra, hogy "Ééééén vezetem a zombisereget, ők a legkedvesebb szolgálóim!" :-D
Hiába van elátkozva az egész életem, ilyenkor érzem, hogy jó dolog élni. Jó filmekkel és jó zenékkel veszem körbe magam, ha holnap meg is döglök, mert nincs pénz ételre, legalább boldogan döglök meg, nem saját kezem által, magamba roskadva.
Hogy a Laibach-ot idézzem: Leben heisst Leben!
Bárcsak a MÁJAM lenne má' lében! XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése