Vérem áldozom a dalért!

Ma nem videóztam (még). Későn keltem, főztem, ettem... Utána meg Bartos-csidejókat néztem, és gitároztam egy ezeréves, feketére száradt csípésemen. A "Remegett a főd az olaszok valaga alatt" nálam örök kedvenc. Na, ahogy vakarom a lábam, elég nagy dőlésszöggel megindult a vérem... Két takonyzászlót összevéreztem, de a Bartos elől nem mozdultam ki lemosni a sebem. XD

Eszem helyébe ötlött, hogy meg kéne keresni a dvd-t. Lemostam a lábam, elkértem az adattárolót, berakom, mondom: anyád! Rajt volt valami 50 zeném, köztük a Ceti-Alfa! *.*
Aki nem tudná: Khan (vagy Kahn, mindig máshogy írják) az egyik legismertebb Trek-főgonosz. A 2. filmben, a Khan haragjában egy sivatagos bolygón, a Ceti-Alfa 5-ön ilyen rovarszerű lényeket fogott be, amiknek a kölykei bemásznak az áldozat fülébe, rátekerednek az agyára, eleinte csak idomítható lesz, utána megőrül és megdöglik, mármint az ember. Kirk két embere is kap belőle, mert odakeverednek.
Ezt a nem éppen kedves témát vezettem át egy teljesen szokványos témába, ami minden tinit -antiszociálisoknál az idősebbeket is- érint, a plátói szerelembe.

Akit hatalmába kerít az érzés, annál az egyenlőség megszűnik létezni, maga fölé és minden fölé helyezi a bálványt, még a véres székletet is mosolyogva, jóízűen enné a bálvány parancsára. Parancsára, mert még a kérést, a finom utalást is végrehajtandó parancsnak veszi. Talán bele is őrül.

Szerintem gyönyörű hasonlat (mert én írtam, höhö!). Szeretem magam így kifejezni. A magyar költők is éltek ilyesmivel, amikor egy ellenséges nép megszállta az országot, egy régi, középkori témába rejtették bele az ellenséges nép iránti érzelmeiket, hogy a mű átmehessen a cenzúrán és a költőt se kapják el.

Én meg csak szimplán élek-halok a költői képek készletéül szolgáló témakörért, ismerem már annyira, hogy ki tudjam fejezni vele az érzelmeim. Hogy mások megértik-e, az nem tud érdekelni, aki megérti, az megérti, aki nem, az nem. Írtam már a múzsáról direktebbet, humorosabbat is, melyben Chuck Norrist rúgja fel úgy, hogy az le se esik. :-D

Ez kell egy költőnek: múzsák, gondolatok, szimbólumok. A múzsa ébreszti a gondolatot, amit a szimbólumok tesznek láthatóvá.

Na, mivel nem volt ma videó, megyek, rakok egy betontömböt a kagylóba és visszajövök, TUROK egyet. :-P (Igen, abszurd humor volt a Turok c. játék és az igevégződés közti párhuzam jóvoltából).