A dal a főműfaj egyik alműfaját, a nazisploitationt dolgozza fel, a lírai én a gonosz táborparancsnok képében jeleníti meg az emberi gonoszságot, a hatalom és a gonoszság kettősét. Nem tudom, kirakjam-e frászra, mert ott is elég sok ostoba emberkezdemény láthatja, akik nem tudják, mi az exploitation, pedig hetek óta azt hajtom, nem értenék, hogy kerülök "én" a Kitty kuplerájába (mikor csak a lírai ént küldtem oda szórakozni, fogolykínzás által okozott erekciós bántalmak kiküszöbölésére, höhö). Tiszta Bábel! Egy nyelvet beszélnek, mégsem értik meg egymást... Akinek hatalma van, az először csak gonosz lesz, megpróbál uralni életet és halált, később már perverz örömöt lel a kínzásban és az ölésben, erről szól a cucc. (Már itt is magyaráznom kell, mert az internet egy olyan hely, ahol még a direktet sem értelmezi a hülye felhasználó, nemhogy a metaforát, meg a rejtett tartalmat).
Felkelek, nyújtózok, fél karom fennmarad.
Ideges vagyok, mert itt semmi nem halad.
Gyenge hadifogoly négykézláb, vagy térden,
Kitöltöm rajt a dühöm: ütöm, ahol érem!
Látom, ahogy kicsordul sebeiből a vér,
Hallom, hogy elhaló hangon kegyelmet kér.
Kezd kicsit kényelmetlen lenni a gatyám,
A kupiban kiszolgál majd Kitty, a madám.
Én vagyok a Háború, nekem mindent szabad,
Vadászni fogok rád, ne add még meg magad!
Én vagyok a Háború, kezem vértől ragad,
Hadat üzennél nekem, de mégis te vagy a vad.
Egyik kezem elevenen boncol egy rabot,
Megalázott testéből kitép egy darabot.
Megrészegül a vér mézédes szagától,
Fegyver nélkül sem fél százezer csatától.
A másik kéz egy bordélyházban matat,
Többek között a büszke keblem dagad.
De feletteseimnek melyikkel köszönjek?
Ha lábam nyújtom, akkor egyből megölnek.
Én vagyok a Háború, nekem mindent szabad,
Vadászni fogok rád, ne add még meg magad!
Én vagyok a Háború, kezem vértől ragad,
Hadat üzennél nekem, de mégis te vagy a vad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése