Feladatom már nem vagyok képes elvégezni,
Nem fogok így becsületes csatában elveszni.
A maradék lelkem is szilánkosra tört,
Annyit érek most, mint egy számlálótlan tört.
Remegő lábamra műszert ne erősíts, kérlek,
Hagyj elpusztulni, a haláltól nem félek!
Nem akarok félig klingon-félig gép lenni,
Közröhej tárgyaként az utcán esni-kelni.
Add a tőröm vén kezembe,
Hadd vájjam bús szívembe!
Nem harcolhatok...
Értéktelen vagyok...
Add a tőröm vén kezembe,
Hadd vájjam bús szívembe!
Húzd ki testemből, az istenért,
Inged ujjával töröld le a vért!
Nem fogok így becsületes csatában elveszni.
A maradék lelkem is szilánkosra tört,
Annyit érek most, mint egy számlálótlan tört.
Remegő lábamra műszert ne erősíts, kérlek,
Hagyj elpusztulni, a haláltól nem félek!
Nem akarok félig klingon-félig gép lenni,
Közröhej tárgyaként az utcán esni-kelni.
Add a tőröm vén kezembe,
Hadd vájjam bús szívembe!
Nem harcolhatok...
Értéktelen vagyok...
Add a tőröm vén kezembe,
Hadd vájjam bús szívembe!
Húzd ki testemből, az istenért,
Inged ujjával töröld le a vért!
Hiába is tehetne akármit a tudomány,
Fontosabb nekem annál az ősi hagyomány.
Ha nem állhatok többé a harcosi sorba,
Kerüljön lelkem azonnal a Stovokorba!
Add a tőröm vén kezembe,
Hadd vájjam bús szívembe!
Nem harcolhatok...
Értéktelen vagyok...
Add a tőröm vén kezembe,
Hadd vájjam bús szívembe!
Húzd ki testemből, az istenért,
Inged ujjával töröld le a vért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése