Melót akarok. Voltam benn csütörtökön felvételizni, hatvan embert berendeltek egy kis likba, hogy írják meg az impotenciamérést. (Tudom, kompetencia, de nálunk suliban divat volt elferdíteni, általánosban még konvergenciáztuk is, mert Gyurcsány volt a fő téma, sokat mutatták az orcáját a beszélő dobozban...)
Utána várjuk meg, még behív a nő szóbelire, kettőt kérdez, azt' csá, köcsög, majd a munkaügy értesít, hogy meglesz-e. Az agyam nem működött túl jól, helyenként elkúrtam a számítást, de ahhoz képest a logikám hibátlan, ez valami ősi, vulkáni ösztön. :-D
Állítólag 58-ból csak 43-at kapunk kézhez, az elmélet Győrben lesz, a gyakorlat meg egy horrorisztikus helyen, ahol a gondozottak leharapják a gondozók ujjait, egymást kefélik a lépcsőfordulóban, meg hasonló szép dolgok...
És igen, a pályakezdőt meg kell alázni, bagóért össze kell zárni a vademberekkel... MERT MÁS MUNKA NINCS...
Őfelsége Herr Orbán, unser Führer is a Hétköznapi Csalódásokat szapulja ahelyett, hogy épkézláb melóhelyeket hozna össze (ahova nem a rokonságát pakolná be melósnak, hogy a pénz családban maradjon)!
Nincs kereskedelmi végzettségem. Ha a kereskedelmibe jelentkeztem volna, azok közé a foskavarók közé, akik már itt a faluban is megutáltatták velem az életet, akkor minden bizonnyal most kereskedelmi végzettséggel rendelkező halott lennék. Vagy sitten rohadnék mészárlás és vérengzés miatt. :-D
Tiszta víz a mocskos pohárba, kezdetben a kreativitásom kiélése, ennyi volt a célom. Ott is rühelltek, de legalább nem képzelték azt, hogy ismernek. A kreativitásról meg az utolsó két évben beszélni sem lehetett. A törvények durvábbak, a tanárok gonoszabbak lettek, de nem azokkal, akikre ráférne a fegyelmezés. Kiszoptam a kiszophatót ebben a négy évben ingyen, sőt, én füzettem. Kaja, út (régebben kollégium), lapok, eszközök (mindig kilopták a ládámból az enyémeket), kávé, meg minden fos, amire a "szülői munkaközösség" épp szedte a hadiadót.
Megdöglünk, ha nem találok munkát... Én vállalnám a halált, de anyám is munkanélküli, segélyt nem kap, de mászkáljon havonta munkaügyre meg perkálja a TB-t a semmiből. Apám füzetése elmegy csekkekre, azt' huszadika után meg úgy kéregetünk kölcsön, hogy munkaügyben be tudjunk menni az egyik közeli városba.
ELEGET SZENVEDTEM honorárium nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése