Néha megesik, hogy "megbuzulok", előjön egy olyan énem, amire nem vagyok a legbüszkébb. Mint egy vulkáni hétévente, Pon'Farr alatt! A sok bunkó sztereotípia és intolerancia próbált belőlem gonoszt faragni, hogy gyűlöljek mindenkit ezen a nem éppen megáldott bolygón, de kudarcot vallottam. Így, ránézésre meggyűlölve, kavargó érzelmekkel és gyomorral kényszerülök élni. Mint a zombik az egyik előző posztomban. Senki nem áll szóba velük, mert nem Ármány' öltönyben villognak, Dévid Beken' végbél-leheletéből kivont parfüm ködébe burkolva. Gyűlöletre teremtette őket az emberi elme...
Van egy érzés, amit minden eszközzel próbálok elnyomni, vagy legalábbis elfedni. Ilyenkor még a leggagyibb szerelmes dalokat is képes lennék meghallgatni, hogy ő jusson az eszembe. Mintha más is eszembe jutna. Jó, néha eszembe jut a bor is, de na!
Ámornak a fenekébe lesznek dugaszolva a nyilai.
Keresztbe.
Az íjjal és a tegezzel együtt.
Tudja jól, hogy a kinézetem csak gyűlöletet szül, amire gyűlölet az én válaszom is. Miért pont engem talált el? Csak nem vagyok olyan dagadt, hogy a többi hétmilliárdot kitakarjam!
Hiába mesélném be magamnak, hogy egy olyan korszakon mentem át, amikor elkezdődött ez a plátói hányás, hogy még a Köpködőkobra Bíberbe is beleestem volna, ha úgy nyilvánul meg, mint örök múzsám, aki ihletadás helyett csak kínoz, megosztja elmém...
Na, mindegy, teher alatt nő a pálma, az Afrika Korps jelvényére! Élni kell, nem túlélni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése