2013. augusztus 25., vasárnap

T-error

Néhány napja álmodtam valami hülyeséget, hogy Wikin olvastam valami zenekarnak a diszkográfiáját, volt benne valami, amiből kihoztam azt, hogy terror. A sulinál a haverokkal meg ezen ökörködtünk, én meg felvetettem, hogy írok erről valami szöveget,. aminek az a lényege, hogy minél jobban megismerik az emberek az ún. terrort, annál inkább szimpatizálnak vele. 

Így utólag belegondolva érdekes téma ez a téma. Minél inkább sulykolják a birkákba a múlt és a jelen gonoszait, illetve azok módszereit, a birkák annál jobban hozzászoknak az erőszakhoz, a terrorhoz, a vérhez. Amihez hozzászokunk, az ugye nem csak közömbös, hanem szinte természetes is. 
Sőt, akadnak, akik szimpatizálni kezdenek a megismert véleményekkel.

Elrettentés? Ugyan! Kamu! Az emberek szeretnek ellenségeskedni. Ha nincs elég agresszív alle gegen alle-fílingű elem, felvillantanak pár manipulált felvételt mittudomén módszeres kivégzésekről, vagy előkaparnak egy holokauszt-túlélőt egy falusi kocsmából, és mehet a cirkusz! 

A birkák közt akadnak feketebárányok is, akik ugyanúgy megették ezt az egészet, mint a többiek, csak ők épp a másik oldalon állnak. Önértékelési problémáik miatt azt hiszik, "gonosznak" (a "terrormesélők" által gonoszként beállítottnak) lenni jó, mert őket senki nem szereti,  ők nem jók semmi másnak, csak "gonosznak".

Mi a végeredmény? Akik a kártyákat keverik, röhögnek a markukba, hogy az önértékelési hibás bonehead szidja a kiválasztott népet, a kocsmában ücsörgő túlélő este könnyes szemmel hergeli az unokáit a boneheadek ellen, mindegyik a másikra mutogat, felelősöket, bűnösöket keres. 

Teljesült a kívánságuk, összeugrasztottak két csoportot, megy köztük a csajbunyó, az online szájtépés azt' cső. 

Ez mindig így volt, és így is lesz, amég az ember nem tanul meg viselkedni. Úgy, mint a Roddenberry által kreált világban... Mindig lesz egy megfoghatatlan hatalom, akik keresnek két hadilábon álló csoportot, újra és újra bekavarják a sarat, balhét generálnak, gyűlöletet, embert ember ellen hangolnak, hogy közben egy másik karjukkal nyújtsák a bulvárpiac békéjét. Teljesen ingyen keltenek viszályt, és aztán a vidámságra vágyó birka drága pénzért vesz szennylapokat, hogy röhöghessen az ostoba műembereken (Győzikék, Bieberek, Pákók, Kiszelek).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése