Unalmas feldolgozások

Keringtem kicsit Tube-on, néztem pár Sabaton-feldolgozást (főként énekre, mert gitár-corvert nézegetni nem sok értelme lenne, rossz minőségű felvételen minden hangszer ugyanazon a hangszínen recseg-ropog, mint öregasszony a lánctalp alatt, az énekhang még rosszabb felvételminőségnél is hallgató).

Némelyikük egész jó volt, pl. a lengyeleknél volt pár tizedikes gyerek, akik a rossz felvételminőség és a tapasztalathiány ellenére gyönyörű Uprising-feldolgozást toltak, meg volt egy másik lengyel banda, ahol az énekesnek olyan hangja volt, mint Joakimnak a korai években.

Viszont akadtak olyanok is, akik eléggé elcseszték. Én pl. azt rühellem legjobban egy feldolgozásnál, ha az énekes nem tudja tartani az ütemet, csak mondja a szöveget akadozva, de meg se próbál a dallamhoz igazodni. Még a Primo Victoriánál is akadtak olyanok, akik "kimentek a vonalból", pedig az egy elég híres tétel, a dallamát is könnyű megtanulni. (Én ugatok a nulla angoltudásommal, meg a minusz hangommal, de hang és angoltudás nélkül, mikor főzés közben bömböltetem az adott dalt, azt' próbálom énekelni, akkor is jobban tudok igazodni a dallamhoz, mint páran).

Amúgy általános hiba feldolgozásoknál, hogy az eredeti előadó dalaként akarják előadni, ezért lesz kicsit idegen a feldolgozóktól (főleg, ha még kezdő bandáról van szó). Próbálnak felnőni az eredeti előadóhoz, az ő szintjükön tolni az ipart, amiből legtöbbször egy unalmas, dallamilag elcseszett, elhadart kulimász lesz. Ha van egy létező tétel, akkor egy előadónak úgy kell eljátszania/énekelnie, mintha a sajátja lenne, nem az eredeti előadóhoz kell felkapaszkodni, hanem a saját szája ízére kell formálnia a dalt, belerakni a saját személyiségét, és úgy kimászni vele a színpadra, vagy a kamera elé, hogy Ő AKARJA előadni, nem az aktuálisan választott eredeti előadó. Másoláshoz tehetség kell, ha nincs tehetség, akkor nem másolni kell, hanem vagy sajátként játszani (ELJÁTSZANI, NEM meggazdagodni belőle, ELŐADNI, NEM eladni), vagy hagyni az egészet a francba, és saját dalt írni.

Én is csinálhatnék az AmbaSSadoR-ral Laibach corvert, de nem értek annyira sem a zenéhez, sem az énekléshez, hogy másoljak, ezért saját szövegeket írok, meg saját alapot barkácsolok hozzá (mondjuk a közeljövőben lesz egy mondókafeldolgozás, ha minden jól megy, de ahhoz is saját alap lesz).

Két nagy hiba van, tehát, az ilyen feldolgozósdiban: az egyik az, hogy annyira rágörcsölnek az énekhangra, a kiejtésre, bármire, hogy "kimennek a vonalból", elhadarják, "hézagos" lesz, sz'al a szótagolást ott cseszik el, ahol lehet, a másik meg az, hogy unalmas és összecsapott munka lesz, mert feldolgozásként játsszák. Szerénykedni kell. Sajátként kell eljátszani, de feldolgozásként kell a közönségnek bemutatni a választott cuccot, és akkor a közönség szeretni fogja az előadót, mert jól ad elő egy létező dalt, és teljesen ott van lelkileg, beleadja a személyiségét, sz'al ha egy létező cuccot így tol, akkor saját dalokkal profi lehet.