Gondolatba zárva.

Kitoszott társadalom és a még-kitoszottabb tabuik, valamint a legfőbb kitoszottságú emberi felfogás! Régóta körvonalazódik egy téma a fejemben, amit ki kéne írnom magamból, akár komoly-, akár humoros formában, vagy valahol a kettő között lavírozó klasszikusan Mo'nIQ-os stílusban. De a szövegből előbb-utóbb dal lenne, amit nyilvánosságra is hoznék, azt' a fél falu azon csámcsogna. Ezek a taknyosok elbliccelték a magyarórákat, halványlila, klingonvér-színű, hidrogén-cianid-szagú fingjuk sincs a "lírai én", a "metafora" és az "irónia/szarkazmus" fogalmát illetően, de pofára osztályozni, azt tudnak. 

Már próbáltam egy nagyon beteg, polgárpukkasztó szöveget elkezdeni pár hónapja, de fél versszak után hagytam a francba, mert a vinyónak hiába írok, az nem kacag rajta, a társadalom jelentős része meg kopasz az ilyen humorhoz még, szóval egyedül maradtam egy gondolattal, ami sok "memóriát" foglal odafönn, törölni viszont nem tudom. Be vagyok zárva egy gondolatba... Hát igen, vannak helyzetek, amikor a jó memória hátrány. Suliban, vizsgáknál előnyös lehet, mert kevesebbet kell biflázni, de ilyenkor szopattyú... 

Más országokban a dalszövegeket sokkal lazábban veszik. Erre fel tudnám hozni azt a Friedhof-dalt, amin a mai napig vigyorogva vörösödök, vagy a DBS-féle elvontságot. Ugyan ezek EBM-szerű tételek, szóval egy underground műfaj részei, de én is elég underground módra tolom az ipart. Hát ismertek, dalt írtam a Stalagról...  :-D 

Ez eléggé szét tud cseszni idegileg, hogy tele vagyok gondolattal, mint Ektóre bolhával, de nem áll módomban kiadni őket magamból, mert attól rettegek, hogy épp melyik újszülött nem fogja fel a lényegét az adott cuccnak. Hiábavalók a gondolatok, ha nem lehetnek szabadok. Hiábavaló az agyam, a tudatom, az egész létem.

Pedig az interneten fellelhető pornókban megjátszott (és meg nem játszott) összes orgazmussal felérne, ha végre kiadhatnám magamból a gondolataim és büszke is lehetnék rájuk, sőt, ha akadnának olyanok is, akik megértenék a humorrészét, a komoly részen meg eltöprengenének... 

Mondjuk most is töltök fel épp egy kissé alternatív nótát (amit szokás szerint hang nélkül vonyítottam fel, a haverokkal történő találkozóra sietve), de szerintem azt sem fogják túl sokan megérteni, pedig abban semmi beteg dolog nincs. Még a Fesd kékre is akkora botrány volt tavaly, mint a veszedelem (kedvenc internetes hadurunk, a fogatlan unter balhézott akkor épp), pedig csak egy jólirányzott szarkazmus volt.
 

Néha nem csak a Trek-mániám miatt érzem magam itt idegennek...