A magyarok mindig fosok voltak filmügyileg. Mindenhol szinte csak a "nagy sztárjaikat" szerepeltették, próbáltak vicceskedni, de erőltetett húgylé lett mindenből. A Magyar vándor úgyahoygv nézhető volt mondjuk, de az is csak egyszer-kétszer.
Most megnéztem a The Notebook-ot, mert minden torrentoldal televolt vele. Bezzeg az új Dead Snow-t az istennek se találom meg úgy, hogy ne lenne rar-jelszóval védve! Ha már horrorvígjátékhoz nem jutok a témában, nézek drámát. Igényes vagyok, mint az oroszok, mi? :-D
Nos, ezzel az anyaggal visszaadták a magyar filmgyártásba vetett hitem, ugyanis mind a két szemem megnyaltam utána. Jó kis idegtépő dolgok voltak benne, fogyatékos kislány altestét nézegető pléhlábosbácsi, zsidó cipészt a saját kalapácsával kivégző nyilasok, verőlegényektől kiskölköket megmentő, verőlegényt hasba lövő, nyakmerevítős német tiszt, félrekúró anyukát a hűtlenség bűnében fogant csecsemőjével együtt eltrafáló bomba, apja holttestén átgázolva menekülő gyermek... Az én elmémre csak drasztikusan lehetett hatni, és ebben volt annyi drasztikus képsor, mint a veszedelem, mégis komoly cucc volt.
Többször kaptam agykukit egy film alatt, mint máskor egy évben, mert több jelenet is dühöt váltott ki belőlem. Kezdődött ott, amikor a nyakproblémás tisztbácsi megdicsérte a gyerekeket, a haverja, egy fiatalabb fricc meg dühöngött, nem volt képes uralkodni magán, féltékeny volt, hogy az öreg a koszos, tetves kiskölköket megdicsérte, aztán amikor láttam az anyjukat a végefelé a csecsemővel a karján (a férje a történet elején ment a harcba, a történet végén kitépett körmökkel, beesett arccal tért vissza), hát a zöldvérű anyját a hűtlen ribancának, már elnézést.
Elég vad dolgok voltak benne, de ezek a vad dolgok tették széppé és komollyá a filmet.
A jó dolgokkal az a baj, hogy minden évtizedben csinálnak egyet-kettőt, azt' annyi. Oké, hogy csak félig magyar gyártmány, de kifejezetten jó lett, a végén büszke leszek rá, hogy itt másztam ki anyámból.
Miközben néztem és próbáltam feldolgozni a látottakat, Marissal beszéltük ki az ilyen drámai cuccokat...
Volt annó a Dal egy agyonvert fiúért c. képanyag is, egyszer suliban néztük. Mindenkinek annyi jött le az egészből, hogy "az a Fico-képű seggfej pap seggbe kúrta szegény kisgyereket, ez undorító!", holott jóval több dolog történt abban is, de az én korosztályom már csak a kúrásra figyel fel, és akkor még a film az undorító. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése