Na... Rég volt kornyikaszakkör... Ugye 17-én csináltam a Kufirc és közélet c. elvontságot, azóta kuss a nevem, max az AmbaSSadoR-ral haladtam 19-én, meg ma készült el mégegy alap.
Körvonalazódott bennem már régebb óta egy téma, de még nem találtam meg a megfelelő alapot, amit hallgatva adná magát a szöveg... Egészen máig. Ma ugyanis találtam egy alapot, ami kirajzolta a tartalmat. Most egy kicsit komolyabb, alternatívabb téma lett, szokás szerint kissé "érthetetlenül" fogalmazva, de ez már az én védjegyem. Itt is megjelennek olyan belső tényezők, mint a lét, tudat, a fantázia, valamint némi ellentétes, mégis összekapcsolódó érzelem (félelem és vonzalom), és a szokásos témakörömből is hoztam pár kifejezést, mint pl. a terror és az ostrom alá helyezés, valamint tudományosabban hangzó szavak is kerültek bele.
Ezt a szöveget sem szavak alkotják, mert a szavak mögött további fogalmak, mondatok és történetek vannak elrejtve, kialakult egy kódrendszerem, amit írásnál használok...
Szeretem a kódrendszerem. Ugyan a klingon direktségtől messze vagyok, ha "kódolva" írok, de így a társadalom számára veszélyesnek vélt témák is félhomályba burkolózva élhetnek, de közben ki is adhatom magamból, kevésbé sérül a belső integritásom.
Marisnak mutattam a kész szöveget, ő lett mostanában az a barát, akivel minden kínunkat meg tudjuk beszélni... Elkezdett így effektíve interrogálni művem valós tartalmáról, gyerekek, ha már láttatok vörös színt, akkor az legfeljebb csak rózsaszín lehetett a fejemhez képest. :-D Nagyjából próbáltam elmagyarázni neki, természetesen nem a színtiszta, direkt, elemi állapotú gondolatot, mert azt még magamnak is félek nyíltan bevallani, köntörfalazva ugyan, de rávezetve, ha annyira érdekli, összeveti minden megnyilvánulásommal, érdeklődésemmel, akármivel. :-D Én kimondtam, amennyit tudtam, megcselekedtem, mit megkövetelt a haza. :-D
De barátok közt nem szégyen, hiszen aki vörösödik, az érez, aki érez, az él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése