Gyilkos játszma a valóság...

Nos, kicsit folytattuk Marissal a beszélgetést...

Volt az a sokat emlegetett zeném, amit kénytelen voltam múltkor újravenni, mert a régi verzió elkallódott valahol.

Elég alternatív szövege lett, mint a legtöbb komolyabb dalomnak, de sajnos máig aktuális.

"Elvesztem az életben, mint a Voyager lakói,
Gyilkos játszma számomra mindaz, mi valódi.
(...)
Odalett a bizalom és odalett a kedvem,
Redős fejem a falba mégis én vertem..."

Ugye az idézet első két sora ilyen metafora-kombó... Elveszettnek érzem magam, de mégis a családias hangulat megakadályoz abban, hogy effektíve g3c1skedjek a falkámmal. A Gyilkos játszmás rész sem a klingonos-másodikvéhás epizódot jelenti, hanem lehet akár a Végzet is, ahogy épp az elmémmel játszadozik, amég esetleg annyira szét nem kattanok, hogy kárt teszek magamban. A "...mindaz, mi valódi" pedig a világfájdalomra utal. Érdekes, hogy akkor, amikor íródott, még nem tudtam pontosan, mi az a világfájdalom, néhány hónapja egy Agymenők-részben hallottam a pontos meghatározást.
A bizalom és a kedv amandavekra vágódását gondolom, nem kell részleteznem.
A negyedik idézett sor: redők: az őszinteség, a becsület, a direktség, a szókimondás szimbóluma. A fej falba verése az önostorozás, önmagam hibáztatása. A kettő együtt még alkot egy társadalomkritikus témát is, mely szerint a hajamra kenhetem a becsületet és az őszinteséget, ha folyamatosan átvágnak a palánkon, meg flegmáznak velem azok is, akik elméletileg a barátaim.

Már vagy két éve ugyanaz a taposómalom megy...

Szeretem az ilyen filozofikus szövegeimet amúgy, csak a háttértartalmuktól csesz szét az ideg. Attól, hogy bizalmatlanságra kényszerülök a baráti körömet illetően, és ugye a bizonytalanságot a másik fél becstelensége szüli, a bizonytalanság meg ellenségeskedést szül.

Arról prédikálok, hogy az emberek nyugodtan öljék egymást, de a baráti körön belüli bunkózást nem tudom elviselni, jó vagyok én is, mi? :-D