Megint megvolt bennem az akarat, hogy kimozduljak. Mentem volna egy ilyen erdős (mostanában már inkább fasoros)- vizes helyre, ahol régen apámékkal tetűsokat csavarogtunk, hogy már csak a nosztalgenya kedvéért, meg lőni pár képet, erre mi fogad? Hatmillió hobbilovas kavirnyászik már a hely legelején. Na, mondom, akkor rükverc, nem azé' jöttem, hogy emberek (és lovaik) között átvergődjek.
Pöcs kivan, hogy itt a környéken nincs egy viszonylag változatos hely, ahová el lehet menekülni a rohadt civilizáció elől (főleg, hogy reggel megjártuk az óvári teszkót, ahol természetesen mindenért én lettem leordítva, még talán a trianoni szerződésért is engem tettek felelőssé a mélyen tisztelt őseim).
Lenne az a hely, ahol múltkor voltam, a híddal szemben az erőmű, de az meg fél napi járás innen, főleg az én tempómban.
Nyerni kéne a lottón, azt' venni kéne egy komplett országot, erdőkkel, romokkal, mindenféle változatos "grafikai" elemmel, ha valami illetéktelen megközelíti, az kap egy kis ólmot a seggébe...
Ez így rohadtul nem állapot... Oké, itt a gép előtt is egyedül vagyok, de én csámborogni akarok, fotózgatni, felderíteni, portyázni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése