Minden elveszett...
Délután úgy volt, hogy pénteken megyek Győrbe, riasztottam is a haverokat, fönn világít a képük mellett a zöld cucc, hogy fönnvannak, de annyit se írnak, hogy lópikula a popómba, de már nem is igen számít.
Anyám halat pucolt, én meg Sabatont bőgettem épp, erre rájött a Schickelgrüber-szindróma, nekiállt ok nélkül üvöltözni. Mivel kés volt nála, jobbnak láttam elkullogni a "csatatérről". Bevágtam magam után az ajtót. Adolf... -morogtam, majd bekotródtam ide. Meghallgattam a félbehagyott zenét, majd váltottam... A Rammstein Halt-ját bőgetem sokadszorra.
Oké, tűrnöm kéne az üvöltözést, mert a klingonoknál sem divat a suttogás, de így... Ok nélkül, a kedvenc zenémet bőgetve... Szétkúr az ideg. Fáj mindenem az idegtől, ráadásul az ölhetnék is rámjött... Mondjuk a klingon mentalitásban ez a jó, ha vita van (egyoldalú üvöltözés nem szokott lenni, a "passzív" fél is kiáll az igazáért), akkor nincsenek finomkodó törvények, amik megállíthatnák a feleket. Ott nincs az, hogy betámadnak, ha megvéded magad, akkor még téged tosznak meg... Még a saját rokonaikkal is küzdhetnek, sőt, ha becstelen a rokon, akkor mindennemű megrökönyödés nélkül gyűlölhetik.
Ezért rühellem a Földet. Fölkúrják az agyam, ha megpróbálnék kiállni magamért, akkor meg én lennék az önbíráskodó, az agresszív, a gyilkos. Aki nem akar idejekorán megdögleni, az minek kötekszik?!
Rohadt eget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése