Ugye van egy olyan dolog, hogy művészkedés. A művészkedés eredménye legtöbbször egy alkotás, egy mű. Ehhez tehetség kell. A tehetség "szülei" az ihlet és az akarat. Ha rajtunk van, hogy akarunk alkotni, meg van ihlet is, hogy "akkor most ebből, meg abból ezt kiragadjuk és toljuk má' az ipart, na!", akkor lesz az, hogy lesz valami az egészből. Ez van írásnál, zene összedobálásánál (Ambassador), meg ez volt régen, amikor még szerettem rajzolni, ugye volt akarat, meg ihlet is.
Általában ilyen karikatúra-szerűeket csináltam (a saját vonalvezetésemmel természetesen, mert ehhez az animés rajzmodorhoz nem értek, tőlem teljesen idegen, hogy mások stílusát másolgassam), hogy körzővel rajzoltam a fejformát és szabad kézzel kiegészítettem így a haveri körré, vagy épp a kedvenc énekesem arcával és egy klingon népviselettel, vagy épp próbáltam szépen rajzolgatva (a karikatúránál kicsit realisztikusabban), a klingon romantikát prezentálni, vagy az énekest a színpadon, előtte vizet sziklákkal és a távolban hajókkal, meg volt egy Herzog ezredes-portrém is, de komplexebb "műből" kevesebb született.
Akartam csinálni egy Alvin-dalszövegátiratot ilyen Trek-témára, ahhoz is csináltam egy képregény-jellegű rajzos illusztrációt, de nem lett megcsinálva, pedig az úgyahogy jól ki lett dolgozva...
Mostanában sem akarat, sem ihlet nem volt rajzügyileg, mert a suli megölt. Folyamatosan tervezgetni, amihez túl "oroszos" vagyok, sz'al a ceruza mellett vonalzó is volt a kezemben, ez berögzült, és emiatt megutáltam az egész rajzolást. Jól elcseszték egy hobbimat. Ihletügyileg meg már mindent megrajzoltam régen, amit akartam.
Mostanában inkább szövegekkel fejezem ki magam, mert ahhoz értek, meg szeretem is csinálni, mert valahogy felerősödött a rímképző központom, és ha van egy rímpár, ami vagy filozofikus, vagy ordenáré baromság, akkor azt kiegészítem dalszöveggé. Ha történetet akarok mesélni, akkor is csak úgy füstöl a billentyűzet a kezem alatt.
Ma viszont megint rámjött a rajzakarat, de ihlet nincs. Úgy kezdődött, hogy Deviantarton nézegettem pár karikatúrát, és feljöttek az emlékek, hogy régen mennyit firkálgattam, jó lenne megin', de téma nélkül...
Kilencedikben is olyan laza NS vérfarkasokat rajzoltam, ma sem tudnék már olyan szépeket...
Akkor volt ihlet... NS is voltam, meg vérfarkasmániás is. :-D Most meg... Trek-és zenefüggő vagyok, de már mindent lerajzoltam... Még a Warp 11 "Nem akarok a mennybe kerülni, ha a pokolban vannak vulkániak!"gondolatából is volt egy rajz, hogy ördögvillán gitározik egy vulkáni.
:-D
Most meg semmi ihlet, csak az akarat. Ez az érzés nagyjából olyan, mint a tehetetlenség, amit rühellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése