Az élet értelme?

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de most kicsit belemennék a világ legsablonosabb filozófiai kérdéskörébe. Mi az élet értelme?

A biológiában a genetikai reprodukció (kufircolsz, szaporodsz, örökíted a génjeidet), de a biolódia jelenleg érdektelen. Szellemileg is kell, hogy legyen valami, különben az evolúció nem tett volna képessé a gondolkodásra.

Itt is valami hasonló dolog lesz, önmagunk "szaporítása", mielőtt megdöglenénk. Itt most nem arra kell gondolni, hogy a halálunk előtti pillanatban kiveszik az agyunkat, és erőszakkal összepároztatják egy másik aggyal, mint a kutyákat... :-D Az agyunk ugyanis "hímnős", mint a csigák. Önmagát "termékenyíti meg". Mások itt hagyott szavaiból, gondolataiból és önmagunk fejlődő személyiségéből.

"Csak az hal meg, akit elfelejtenek."

Aki ugyanis "forgalomban marad" egy emlékkép, egy szó, neadjisten egy felvétel által, annak a szellemisége/személyisége évszázadokig, évezredekig is elélhet. Ugye van a keresztényeknél ez a Jézus-kultusz. Mai napig ismerjük a nevét...

Ezért akartak páran a történelemben "istenek lenni", hogy ők is évezredekig élhessenek, a test halála után is természetesen. Folyamatosan örökíteni akarták gondolataikat. Némelyiküknek sikerült is.

De mondok egy sokkal érthetőbb példát is: van egy barátunk, aki sokat használja mondjuk a "bakker!" kifejezést. Annyit lógunk vele, hogy mi is asszimiláljuk a szót, elkezdjük használni. Megöregedünk néhány év alatt, a barátunk meghal, de i még élünk. A szójárását hagyta maga után, ha használjuk a kifejezést, vagy mástól halljuk, eszünkbe jut a barátunk, felelevenedik az arca előttünk.

Ugyanez van a művészetekkel is. Festmények, szobrok, versek, zenék, filmek... Minden alkotás, amit egy művész (vagy művészcsoport) hagyott maga után, hogy kiadja magából a gondolatait, "biztonsági mentést" csináljon képzeteiről...
Ezekkel érintkezve agyunk akaratlanul is eltanul, vagy átvesz pár dolgot, így "megtermékenyül", majd a szűk baráti kör (vagy esetleg egy nagyobb közönség) elméjét is "megtermékenyíti", reprodukálja önmagát, melyet részben régi gondolatok reprodukciójával épített fel.

Nem gyógyszerek, lélegeztetőgépek, vagy ősi hókuszpókuszok jelentik az örökéletet, hanem a gondolataink. Az egyetlen probléma az, hogy pont ezeket a gondolatokat nyomja el a társadalom a hülye normáival. Ha bezárom a gondolataim az elmémbe, akkor az elmém zárva lesz, tehát én, a "gazdatest", sem lehetek szabad.