Keringtem kicsit Tube-on, néztem pár Sabaton-feldolgozást (főként énekre, mert gitár-corvert nézegetni nem sok értelme lenne, rossz minőségű felvételen minden hangszer ugyanazon a hangszínen recseg-ropog, mint öregasszony a lánctalp alatt, az énekhang még rosszabb felvételminőségnél is hallgató).
Némelyikük egész jó volt, pl. a lengyeleknél volt pár tizedikes gyerek, akik a rossz felvételminőség és a tapasztalathiány ellenére gyönyörű Uprising-feldolgozást toltak, meg volt egy másik lengyel banda, ahol az énekesnek olyan hangja volt, mint Joakimnak a korai években.
Viszont akadtak olyanok is, akik eléggé elcseszték. Én pl. azt rühellem legjobban egy feldolgozásnál, ha az énekes nem tudja tartani az ütemet, csak mondja a szöveget akadozva, de meg se próbál a dallamhoz igazodni. Még a Primo Victoriánál is akadtak olyanok, akik "kimentek a vonalból", pedig az egy elég híres tétel, a dallamát is könnyű megtanulni. (Én ugatok a nulla angoltudásommal, meg a minusz hangommal, de hang és angoltudás nélkül, mikor főzés közben bömböltetem az adott dalt, azt' próbálom énekelni, akkor is jobban tudok igazodni a dallamhoz, mint páran).
Amúgy általános hiba feldolgozásoknál, hogy az eredeti előadó dalaként akarják előadni, ezért lesz kicsit idegen a feldolgozóktól (főleg, ha még kezdő bandáról van szó). Próbálnak felnőni az eredeti előadóhoz, az ő szintjükön tolni az ipart, amiből legtöbbször egy unalmas, dallamilag elcseszett, elhadart kulimász lesz. Ha van egy létező tétel, akkor egy előadónak úgy kell eljátszania/énekelnie, mintha a sajátja lenne, nem az eredeti előadóhoz kell felkapaszkodni, hanem a saját szája ízére kell formálnia a dalt, belerakni a saját személyiségét, és úgy kimászni vele a színpadra, vagy a kamera elé, hogy Ő AKARJA előadni, nem az aktuálisan választott eredeti előadó. Másoláshoz tehetség kell, ha nincs tehetség, akkor nem másolni kell, hanem vagy sajátként játszani (ELJÁTSZANI, NEM meggazdagodni belőle, ELŐADNI, NEM eladni), vagy hagyni az egészet a francba, és saját dalt írni.
Én is csinálhatnék az AmbaSSadoR-ral Laibach corvert, de nem értek annyira sem a zenéhez, sem az énekléshez, hogy másoljak, ezért saját szövegeket írok, meg saját alapot barkácsolok hozzá (mondjuk a közeljövőben lesz egy mondókafeldolgozás, ha minden jól megy, de ahhoz is saját alap lesz).
Két nagy hiba van, tehát, az ilyen feldolgozósdiban: az egyik az, hogy annyira rágörcsölnek az énekhangra, a kiejtésre, bármire, hogy "kimennek a vonalból", elhadarják, "hézagos" lesz, sz'al a szótagolást ott cseszik el, ahol lehet, a másik meg az, hogy unalmas és összecsapott munka lesz, mert feldolgozásként játsszák. Szerénykedni kell. Sajátként kell eljátszani, de feldolgozásként kell a közönségnek bemutatni a választott cuccot, és akkor a közönség szeretni fogja az előadót, mert jól ad elő egy létező dalt, és teljesen ott van lelkileg, beleadja a személyiségét, sz'al ha egy létező cuccot így tol, akkor saját dalokkal profi lehet.
2014. március 31., hétfő
2014. március 30., vasárnap
Agyhúgykőre gondolkodás.
Megint összejött minden, úgyhogy ma is született egy gondolatmenet.
Van ez a "valóság", amiben élünk. Erről a"valóságról" állítanak pár tényt, az "útmutatóik" is ezeket a tényeket mutatják be. Ezen útmutatók egy adott fél győzelmét és a békét hirdetik, tapasztalataim mégis azt mutatják, hogy a másik fél módszerei uralkodnak ebben a "valóságban".
Mi van, ha az "útmutató" ugyan az igazságot írja le (helyenként torzítva), de ez a "valóság" igazából egy "párhuzamos valóság", mint mondjuk az Iron Sky története, vagy az Into darkness az igazi Trekhez képest? Vagy esetleg... Ha még mindig tart az egész cirkusz, csak a "harctér kevésbé feltűnő? Ha gazdasági ügyeskedéssel csődbe viszel egy másik országot, azért nem dobnak atomot a nyakadba, de ha fegyveres konfliktust idézel elő, úgy már egyből fenyegetőznek a nagyhatalmak a végítélet-gépeikkel. Ugyanez van egyéni szinten is, csak mentálisan. Ha mentálisan vágják taccsra egymást, az nem számít támadásnak, nem kell nyílt konfrontációra számítani, aki meg esetleg megunja, azt' úgy dönt, hogy nem hagyja magát... AZ fog kikötni fiatalabb korban az igazgatóiban, később meg a sitten, önbíráskodásért, emberölési kísérletért, mittudomén.
Mindenesetre a párhuzamos valóság-elmélet sem tűnik számomra hihetetlennek, elindult valahol a standard valóság,aztán megtörött, átfolyt egy párhuzamos "csőbe".
Ahogy minden agyhúgykő után szoktam mondani: csősztök, megyek eret vágni.
Van ez a "valóság", amiben élünk. Erről a"valóságról" állítanak pár tényt, az "útmutatóik" is ezeket a tényeket mutatják be. Ezen útmutatók egy adott fél győzelmét és a békét hirdetik, tapasztalataim mégis azt mutatják, hogy a másik fél módszerei uralkodnak ebben a "valóságban".
Mi van, ha az "útmutató" ugyan az igazságot írja le (helyenként torzítva), de ez a "valóság" igazából egy "párhuzamos valóság", mint mondjuk az Iron Sky története, vagy az Into darkness az igazi Trekhez képest? Vagy esetleg... Ha még mindig tart az egész cirkusz, csak a "harctér kevésbé feltűnő? Ha gazdasági ügyeskedéssel csődbe viszel egy másik országot, azért nem dobnak atomot a nyakadba, de ha fegyveres konfliktust idézel elő, úgy már egyből fenyegetőznek a nagyhatalmak a végítélet-gépeikkel. Ugyanez van egyéni szinten is, csak mentálisan. Ha mentálisan vágják taccsra egymást, az nem számít támadásnak, nem kell nyílt konfrontációra számítani, aki meg esetleg megunja, azt' úgy dönt, hogy nem hagyja magát... AZ fog kikötni fiatalabb korban az igazgatóiban, később meg a sitten, önbíráskodásért, emberölési kísérletért, mittudomén.
Mindenesetre a párhuzamos valóság-elmélet sem tűnik számomra hihetetlennek, elindult valahol a standard valóság,aztán megtörött, átfolyt egy párhuzamos "csőbe".
Ahogy minden agyhúgykő után szoktam mondani: csősztök, megyek eret vágni.
Tehetség, ihlet, akarat...
Ugye van egy olyan dolog, hogy művészkedés. A művészkedés eredménye legtöbbször egy alkotás, egy mű. Ehhez tehetség kell. A tehetség "szülei" az ihlet és az akarat. Ha rajtunk van, hogy akarunk alkotni, meg van ihlet is, hogy "akkor most ebből, meg abból ezt kiragadjuk és toljuk má' az ipart, na!", akkor lesz az, hogy lesz valami az egészből. Ez van írásnál, zene összedobálásánál (Ambassador), meg ez volt régen, amikor még szerettem rajzolni, ugye volt akarat, meg ihlet is.
Általában ilyen karikatúra-szerűeket csináltam (a saját vonalvezetésemmel természetesen, mert ehhez az animés rajzmodorhoz nem értek, tőlem teljesen idegen, hogy mások stílusát másolgassam), hogy körzővel rajzoltam a fejformát és szabad kézzel kiegészítettem így a haveri körré, vagy épp a kedvenc énekesem arcával és egy klingon népviselettel, vagy épp próbáltam szépen rajzolgatva (a karikatúránál kicsit realisztikusabban), a klingon romantikát prezentálni, vagy az énekest a színpadon, előtte vizet sziklákkal és a távolban hajókkal, meg volt egy Herzog ezredes-portrém is, de komplexebb "műből" kevesebb született.
Akartam csinálni egy Alvin-dalszövegátiratot ilyen Trek-témára, ahhoz is csináltam egy képregény-jellegű rajzos illusztrációt, de nem lett megcsinálva, pedig az úgyahogy jól ki lett dolgozva...
Mostanában sem akarat, sem ihlet nem volt rajzügyileg, mert a suli megölt. Folyamatosan tervezgetni, amihez túl "oroszos" vagyok, sz'al a ceruza mellett vonalzó is volt a kezemben, ez berögzült, és emiatt megutáltam az egész rajzolást. Jól elcseszték egy hobbimat. Ihletügyileg meg már mindent megrajzoltam régen, amit akartam.
Mostanában inkább szövegekkel fejezem ki magam, mert ahhoz értek, meg szeretem is csinálni, mert valahogy felerősödött a rímképző központom, és ha van egy rímpár, ami vagy filozofikus, vagy ordenáré baromság, akkor azt kiegészítem dalszöveggé. Ha történetet akarok mesélni, akkor is csak úgy füstöl a billentyűzet a kezem alatt.
Ma viszont megint rámjött a rajzakarat, de ihlet nincs. Úgy kezdődött, hogy Deviantarton nézegettem pár karikatúrát, és feljöttek az emlékek, hogy régen mennyit firkálgattam, jó lenne megin', de téma nélkül...
Kilencedikben is olyan laza NS vérfarkasokat rajzoltam, ma sem tudnék már olyan szépeket...
Akkor volt ihlet... NS is voltam, meg vérfarkasmániás is. :-D Most meg... Trek-és zenefüggő vagyok, de már mindent lerajzoltam... Még a Warp 11 "Nem akarok a mennybe kerülni, ha a pokolban vannak vulkániak!"gondolatából is volt egy rajz, hogy ördögvillán gitározik egy vulkáni.
:-D
Most meg semmi ihlet, csak az akarat. Ez az érzés nagyjából olyan, mint a tehetetlenség, amit rühellek.
Általában ilyen karikatúra-szerűeket csináltam (a saját vonalvezetésemmel természetesen, mert ehhez az animés rajzmodorhoz nem értek, tőlem teljesen idegen, hogy mások stílusát másolgassam), hogy körzővel rajzoltam a fejformát és szabad kézzel kiegészítettem így a haveri körré, vagy épp a kedvenc énekesem arcával és egy klingon népviselettel, vagy épp próbáltam szépen rajzolgatva (a karikatúránál kicsit realisztikusabban), a klingon romantikát prezentálni, vagy az énekest a színpadon, előtte vizet sziklákkal és a távolban hajókkal, meg volt egy Herzog ezredes-portrém is, de komplexebb "műből" kevesebb született.
Akartam csinálni egy Alvin-dalszövegátiratot ilyen Trek-témára, ahhoz is csináltam egy képregény-jellegű rajzos illusztrációt, de nem lett megcsinálva, pedig az úgyahogy jól ki lett dolgozva...
Mostanában sem akarat, sem ihlet nem volt rajzügyileg, mert a suli megölt. Folyamatosan tervezgetni, amihez túl "oroszos" vagyok, sz'al a ceruza mellett vonalzó is volt a kezemben, ez berögzült, és emiatt megutáltam az egész rajzolást. Jól elcseszték egy hobbimat. Ihletügyileg meg már mindent megrajzoltam régen, amit akartam.
Mostanában inkább szövegekkel fejezem ki magam, mert ahhoz értek, meg szeretem is csinálni, mert valahogy felerősödött a rímképző központom, és ha van egy rímpár, ami vagy filozofikus, vagy ordenáré baromság, akkor azt kiegészítem dalszöveggé. Ha történetet akarok mesélni, akkor is csak úgy füstöl a billentyűzet a kezem alatt.
Ma viszont megint rámjött a rajzakarat, de ihlet nincs. Úgy kezdődött, hogy Deviantarton nézegettem pár karikatúrát, és feljöttek az emlékek, hogy régen mennyit firkálgattam, jó lenne megin', de téma nélkül...
Kilencedikben is olyan laza NS vérfarkasokat rajzoltam, ma sem tudnék már olyan szépeket...
Akkor volt ihlet... NS is voltam, meg vérfarkasmániás is. :-D Most meg... Trek-és zenefüggő vagyok, de már mindent lerajzoltam... Még a Warp 11 "Nem akarok a mennybe kerülni, ha a pokolban vannak vulkániak!"gondolatából is volt egy rajz, hogy ördögvillán gitározik egy vulkáni.
:-D
Most meg semmi ihlet, csak az akarat. Ez az érzés nagyjából olyan, mint a tehetetlenség, amit rühellek.
2014. március 26., szerda
Szöveg: Szürre-állomány
Születnek a dalok, de szöveget nem raktam ki a DBS az agyba! óta...
A következő pár sor a legszebb rémálmom történetét dolgozza fel. A cím utalás a szörkeállományra, asszem', az felelős az okosságért az agyban, valamint a szürreális szóra ugyanis egy álomról van szó.
A következő pár sor a legszebb rémálmom történetét dolgozza fel. A cím utalás a szörkeállományra, asszem', az felelős az okosságért az agyban, valamint a szürreális szóra ugyanis egy álomról van szó.
Társaimmal a rengetegben csodáltuk a tájat,
Csendes a környék, nincs ellen, aki árthat.
Egyikünk a poharában teáját kavarta,
Másikunk meg épp a füle tövét vakarta.
A vén felettesünk a bokrok közé ordít,
Egy ellenséges tenyér maga elé mozdít,
Térdre rogyasztva, tarkómon a kezem,
Főbe fognak lőni, most én következem.
Az erdőben itten zöld volt minden,
A moha a szirten, a gatyám, az ingem.
Az erdőben, ottan boldog voltam,
Hiába holtan, de jobb volt, mint mostan.
Csontot ért a lövedék, kinyíltak szemeim,
Hiába keresem magamon képzelt sebeim.
Árulókból lesznek a "jók", a "gonosz" is nyerhet,
Kicsavarodott valóság, őrületbe kerget.
Talán gonosznak még én is elmennék,
De félek, akkor önmagam ellensége lennék.
Szürreális világom megöl minden éjjel,
Majd eltűnik a semmibe a hajnali fénnyel.
Az erdőben itten zöld volt minden,
A moha a szirten, a gatyám, az ingem.
Az erdőben, ottan boldog voltam,
Hiába holtan, de jobb volt, mint mostan.
Az erdőben itten vérvörös volt minden,
A moha a szirten, a gatyám, az ingem.
Az erdőben, ottan boldog voltam,
Hiába holtan, de jobb volt, mint mostan.
Irrelevánsak és agresszívak...
Múltkor Peti kirakta a honlapjára egy ismerőse videóját, melyben az egyik Kiscsillag-dalt (az Örökre címűt) elemezte. Az alter dalokban az a jó, hogy aki nem ismeri az előadó kódrendszerét, vagy nem élt eleget, hogy legalább ki tudja bogarászni a kódrendszer ismerete nélkül, az nem látja át, annak csak össze-vissza szöveg. Nos, az emberke elemzése szerint egy fegyveresről szól, aki megölt valakit. Ebben az értelemben nem is hangzik olyan rosszul, pedig nem igazán az én műfajom az alter. :-D
Ma mentem pislogni épp Peti oldalára, hátha kibeszélték kicsit az adott dalt, erre mit látok?
"Peti, csinálj a 3DMax-ről videót!", de ilyen tök bunkón, parancsolgatva, még a Karády is tisztelettudóbban beszélt a kopaszokkal. Oké, hogy a nézők igényeit is figyelembe kell venni, de nehogy már parancsolgassanak a nézők!
A másik, egy nőnemű egyén írta oda, hogy "akkora egy fasz ez az ember..." (nem fogom kicenzúrázni, hogy lássátok az IQ-t). Ki a nagyobb farok: aki értelmesen kielemez egy dalszöveget, vagy aki egy idegen embert lepöcsöz? Valaki ráírt, hogy "Buta vagy.", erre őt meg lebuzizta.
Az ilyeneket kellene a dalban szereplő lírai énnek "örökre a szívébe zárnia"!
Minősíthetetlen mocskolódás, meg nem a témához kapcsolódó parancsolgatás, az megy!
Én meg itt prédikálok a tudatról, meg arról, hogy az elme a jövő fegyvere... Mondjuk, akkor Magyarország demilitarizált övezet lenne...
Jó, nem kéne, hogy fájjon más ostobasága, de túl empatikus vagyok, meg ilyen védelmező típus, ha valakinek tetszik a gondolatmenete, vagy csak nem ártott épp senkinek, akkor automatice felhúzom magam, ha becsmérlik. Fene a belemet, de ez van. Az ilyen p'taQ-okkal ellentétben én nem vagyok gonosz és ostoba sem teljesen.
Ma mentem pislogni épp Peti oldalára, hátha kibeszélték kicsit az adott dalt, erre mit látok?
"Peti, csinálj a 3DMax-ről videót!", de ilyen tök bunkón, parancsolgatva, még a Karády is tisztelettudóbban beszélt a kopaszokkal. Oké, hogy a nézők igényeit is figyelembe kell venni, de nehogy már parancsolgassanak a nézők!
A másik, egy nőnemű egyén írta oda, hogy "akkora egy fasz ez az ember..." (nem fogom kicenzúrázni, hogy lássátok az IQ-t). Ki a nagyobb farok: aki értelmesen kielemez egy dalszöveget, vagy aki egy idegen embert lepöcsöz? Valaki ráírt, hogy "Buta vagy.", erre őt meg lebuzizta.
Az ilyeneket kellene a dalban szereplő lírai énnek "örökre a szívébe zárnia"!
Minősíthetetlen mocskolódás, meg nem a témához kapcsolódó parancsolgatás, az megy!
Én meg itt prédikálok a tudatról, meg arról, hogy az elme a jövő fegyvere... Mondjuk, akkor Magyarország demilitarizált övezet lenne...
Jó, nem kéne, hogy fájjon más ostobasága, de túl empatikus vagyok, meg ilyen védelmező típus, ha valakinek tetszik a gondolatmenete, vagy csak nem ártott épp senkinek, akkor automatice felhúzom magam, ha becsmérlik. Fene a belemet, de ez van. Az ilyen p'taQ-okkal ellentétben én nem vagyok gonosz és ostoba sem teljesen.
2014. március 24., hétfő
Filóra derű
Összedobtam egy másik szöveget is, mert folytattuk a pletyózást Marissal. Ihlette már szövegem saját érzelemcucc, film, és rigmus is, most a pletykálkodásunk képezte a költészetem alapját, ugyanis kedvenc zenészeink nevéből hoztunk össze érdekes dolgokat. az ő TH-s Gustav Schäfer-ét le-Schofőr-öztem, gondoltam, egy saját kedvencemre is ki kell találni valami vicces rímet, vagy valamit. A kezdeti ökörködésből aztán komplett dalszöveg lett, melyben szerepelnek a választott karakter viccesebb megnyilvánulásai is. Ebből áll ugyanis a leghatásosabb, gyógyszertárban nem kapható fájdalomcsillapító és kedélyjavító készítmény: zenéből és humorból.
Lassan lépnem kéne, mer' leragad a szemem, feléltem a mai szellemi energiái így este két rímhányással...
Lassan lépnem kéne, mer' leragad a szemem, feléltem a mai szellemi energiái így este két rímhányással...
VörösKódRendszer.
Na... Rég volt kornyikaszakkör... Ugye 17-én csináltam a Kufirc és közélet c. elvontságot, azóta kuss a nevem, max az AmbaSSadoR-ral haladtam 19-én, meg ma készült el mégegy alap.
Körvonalazódott bennem már régebb óta egy téma, de még nem találtam meg a megfelelő alapot, amit hallgatva adná magát a szöveg... Egészen máig. Ma ugyanis találtam egy alapot, ami kirajzolta a tartalmat. Most egy kicsit komolyabb, alternatívabb téma lett, szokás szerint kissé "érthetetlenül" fogalmazva, de ez már az én védjegyem. Itt is megjelennek olyan belső tényezők, mint a lét, tudat, a fantázia, valamint némi ellentétes, mégis összekapcsolódó érzelem (félelem és vonzalom), és a szokásos témakörömből is hoztam pár kifejezést, mint pl. a terror és az ostrom alá helyezés, valamint tudományosabban hangzó szavak is kerültek bele.
Ezt a szöveget sem szavak alkotják, mert a szavak mögött további fogalmak, mondatok és történetek vannak elrejtve, kialakult egy kódrendszerem, amit írásnál használok...
Szeretem a kódrendszerem. Ugyan a klingon direktségtől messze vagyok, ha "kódolva" írok, de így a társadalom számára veszélyesnek vélt témák is félhomályba burkolózva élhetnek, de közben ki is adhatom magamból, kevésbé sérül a belső integritásom.
Marisnak mutattam a kész szöveget, ő lett mostanában az a barát, akivel minden kínunkat meg tudjuk beszélni... Elkezdett így effektíve interrogálni művem valós tartalmáról, gyerekek, ha már láttatok vörös színt, akkor az legfeljebb csak rózsaszín lehetett a fejemhez képest. :-D Nagyjából próbáltam elmagyarázni neki, természetesen nem a színtiszta, direkt, elemi állapotú gondolatot, mert azt még magamnak is félek nyíltan bevallani, köntörfalazva ugyan, de rávezetve, ha annyira érdekli, összeveti minden megnyilvánulásommal, érdeklődésemmel, akármivel. :-D Én kimondtam, amennyit tudtam, megcselekedtem, mit megkövetelt a haza. :-D
De barátok közt nem szégyen, hiszen aki vörösödik, az érez, aki érez, az él.
Körvonalazódott bennem már régebb óta egy téma, de még nem találtam meg a megfelelő alapot, amit hallgatva adná magát a szöveg... Egészen máig. Ma ugyanis találtam egy alapot, ami kirajzolta a tartalmat. Most egy kicsit komolyabb, alternatívabb téma lett, szokás szerint kissé "érthetetlenül" fogalmazva, de ez már az én védjegyem. Itt is megjelennek olyan belső tényezők, mint a lét, tudat, a fantázia, valamint némi ellentétes, mégis összekapcsolódó érzelem (félelem és vonzalom), és a szokásos témakörömből is hoztam pár kifejezést, mint pl. a terror és az ostrom alá helyezés, valamint tudományosabban hangzó szavak is kerültek bele.
Ezt a szöveget sem szavak alkotják, mert a szavak mögött további fogalmak, mondatok és történetek vannak elrejtve, kialakult egy kódrendszerem, amit írásnál használok...
Szeretem a kódrendszerem. Ugyan a klingon direktségtől messze vagyok, ha "kódolva" írok, de így a társadalom számára veszélyesnek vélt témák is félhomályba burkolózva élhetnek, de közben ki is adhatom magamból, kevésbé sérül a belső integritásom.
Marisnak mutattam a kész szöveget, ő lett mostanában az a barát, akivel minden kínunkat meg tudjuk beszélni... Elkezdett így effektíve interrogálni művem valós tartalmáról, gyerekek, ha már láttatok vörös színt, akkor az legfeljebb csak rózsaszín lehetett a fejemhez képest. :-D Nagyjából próbáltam elmagyarázni neki, természetesen nem a színtiszta, direkt, elemi állapotú gondolatot, mert azt még magamnak is félek nyíltan bevallani, köntörfalazva ugyan, de rávezetve, ha annyira érdekli, összeveti minden megnyilvánulásommal, érdeklődésemmel, akármivel. :-D Én kimondtam, amennyit tudtam, megcselekedtem, mit megkövetelt a haza. :-D
De barátok közt nem szégyen, hiszen aki vörösödik, az érez, aki érez, az él.
Charge and attack, go into hell and back!
Olyan szépre sikerült ez a dal... Érdekes módon megmaradt a 2012-es Carolus Rex hangulata az alapban, de a régebbi dalaik atmoszférája is megmaradt. Az egyik riffről pl. az In the name of gad "Stand up and show me your face!" része ugrott be. :-D Szóval a folkos rész nem nyomja el az oldscool hatást. Jó, mondjuk a nagyon oldscoolból (ez a Fist for fight-korszak) , amikor szegény Joakimnak még alig volt hangja, már kinőttek szerencsére, de azt -ahogy az Into Darkness-t sem tekintem Star Treknek- nem tartom Sabatonnak. Akkor is volt pár jobb daluk, de az még nem volt kiforrva, akkor még csak snassz metált nyomtak, még nem volt karakterük.
Most ott vagyok, hogy épp rongyosra hallgatom ezt az új dalt, és körömrágva várom a májust, mert ha ez az egy tétel ilyen ütős (egyik nap még elalvás előtt is az alapriffje járt a fejemben, amikor megy a folkoskodás és reszelik rá a gitárt), akkor a többi garantáltan megöl... :-D Amúgy már pár sort így hallás alapján ki tudtam venni a szövegből, pedig világéletemben hadilábon álltam az angollal.
Mondjuk egyszer próbáltam angolul szöveget írni, valami olyan lett volna, hogy:
"This planet, the Earth is the first battlefielld,
The human race will dying, the human race will killed..."
Hát igen, echte én-féle szöveg lett volna... :-D
Most ott vagyok, hogy épp rongyosra hallgatom ezt az új dalt, és körömrágva várom a májust, mert ha ez az egy tétel ilyen ütős (egyik nap még elalvás előtt is az alapriffje járt a fejemben, amikor megy a folkoskodás és reszelik rá a gitárt), akkor a többi garantáltan megöl... :-D Amúgy már pár sort így hallás alapján ki tudtam venni a szövegből, pedig világéletemben hadilábon álltam az angollal.
Mondjuk egyszer próbáltam angolul szöveget írni, valami olyan lett volna, hogy:
"This planet, the Earth is the first battlefielld,
The human race will dying, the human race will killed..."
Hát igen, echte én-féle szöveg lett volna... :-D
2014. március 23., vasárnap
A szabadságért...
A tököm tele volt mindennel, nem szerettem az életem, mert a gondolataim jelentős részét el kell hallgatnom. Mindig csodáltam a fiktív karaktereket, lehettek bátor hősök, vagy éppen züllöttek, alkoholisták, vagy perverzek, a mögöttük álló civilekre meg senki nem szólhat rá.
A döntés végre meghozatott... Némi agyalás után elkezdtem tervezgetni egy fiktív karaktert és a hozzá tartozó falut, munkahelyet, egyéb karaktereket egy oldal keretei közt (még csak az egyik haver látta, a terjesztéssel még várok pár napot, amég összegyűlik némi képi-és szöveges anyag).
Akkor egy kicsit így előszó jelleggel...
Van ugye ez a felvállaltabb humorom, amit a frászoldalon, meg néha videókban tanúsítok. Idáig úgy néz ki, hogy annak egy kicsit eldurvult, eldisznósított válfaja lesz a fő attrakció, valamint némi alternatívsággal kevert kocsmahumor, beszélő névvel ellátott falubeliek, meg minden hasonló.
Csak mondjuk már előre látom, hogy agyhúgykő-generátor lesz ez is, mert az egyik fő építőkocka a disznóhumor lesz, amit a kicsik azért nem értenek meg, mert a szexualitás nekik szent és sérthetetlen (mondjuk KEZDŐ Trekkerként én is kinyírtam volna a haverjaimat is, amikor fitymálták Roddenberry-ék nagy művét), a nagyobbak meg azért nem fogják érteni, mert őket már prűddé redukálta a társadalom.
Akkor egy kicsit így előszó jelleggel...
Van ugye ez a felvállaltabb humorom, amit a frászoldalon, meg néha videókban tanúsítok. Idáig úgy néz ki, hogy annak egy kicsit eldurvult, eldisznósított válfaja lesz a fő attrakció, valamint némi alternatívsággal kevert kocsmahumor, beszélő névvel ellátott falubeliek, meg minden hasonló.
Csak mondjuk már előre látom, hogy agyhúgykő-generátor lesz ez is, mert az egyik fő építőkocka a disznóhumor lesz, amit a kicsik azért nem értenek meg, mert a szexualitás nekik szent és sérthetetlen (mondjuk KEZDŐ Trekkerként én is kinyírtam volna a haverjaimat is, amikor fitymálták Roddenberry-ék nagy művét), a nagyobbak meg azért nem fogják érteni, mert őket már prűddé redukálta a társadalom.
De most valahogy nem érdekel. Épp eleget nyomták az ordenáré gondolatok a fejemet, ki kell adnom magamból. Lehet, hogy gyávaság egy fiktív karakteren keresztül, de... Így legalább a rólam kialakított kép fog mégjobban "szennyeződni" a tömény baromkodás által. Az egyik pillanatban a szerelmes dalokról filozofálgatok, a másikban meg véres-hányásos gyilokpornóról viccelődök? És a hülyék melyiket könyvelnék el komoly állításnak? Természetesen az utóbbit, mert a társadalom, meg a média már reflexszerűvé tette náluk a valótlan dolgok bekajálását. És itt nem azt akarom mondani, hogy hazudok, ha durvább komédiát csinálok, hanem azt, hogy az CSAK KOMÉDIA, amit komolyan kéne venni, az meg fel lett brekegve egy filozofálós videóba.
2014. van, de még mindig rettegni kell, mint a lapuló hébereknek a '40-es évek elején, meg a fejtetveknek az égő parókában, ha kicsit ordenárébb ökörködést akarok csapatni?! Mi jöhet még? Inkvizíció? Boszorkányüldözés?
2014. van, de még mindig rettegni kell, mint a lapuló hébereknek a '40-es évek elején, meg a fejtetveknek az égő parókában, ha kicsit ordenárébb ökörködést akarok csapatni?! Mi jöhet még? Inkvizíció? Boszorkányüldözés?
2014. március 22., szombat
Sok az ember...
Megint megvolt bennem az akarat, hogy kimozduljak. Mentem volna egy ilyen erdős (mostanában már inkább fasoros)- vizes helyre, ahol régen apámékkal tetűsokat csavarogtunk, hogy már csak a nosztalgenya kedvéért, meg lőni pár képet, erre mi fogad? Hatmillió hobbilovas kavirnyászik már a hely legelején. Na, mondom, akkor rükverc, nem azé' jöttem, hogy emberek (és lovaik) között átvergődjek.
Pöcs kivan, hogy itt a környéken nincs egy viszonylag változatos hely, ahová el lehet menekülni a rohadt civilizáció elől (főleg, hogy reggel megjártuk az óvári teszkót, ahol természetesen mindenért én lettem leordítva, még talán a trianoni szerződésért is engem tettek felelőssé a mélyen tisztelt őseim).
Lenne az a hely, ahol múltkor voltam, a híddal szemben az erőmű, de az meg fél napi járás innen, főleg az én tempómban.
Nyerni kéne a lottón, azt' venni kéne egy komplett országot, erdőkkel, romokkal, mindenféle változatos "grafikai" elemmel, ha valami illetéktelen megközelíti, az kap egy kis ólmot a seggébe...
Ez így rohadtul nem állapot... Oké, itt a gép előtt is egyedül vagyok, de én csámborogni akarok, fotózgatni, felderíteni, portyázni...
Pöcs kivan, hogy itt a környéken nincs egy viszonylag változatos hely, ahová el lehet menekülni a rohadt civilizáció elől (főleg, hogy reggel megjártuk az óvári teszkót, ahol természetesen mindenért én lettem leordítva, még talán a trianoni szerződésért is engem tettek felelőssé a mélyen tisztelt őseim).
Lenne az a hely, ahol múltkor voltam, a híddal szemben az erőmű, de az meg fél napi járás innen, főleg az én tempómban.
Nyerni kéne a lottón, azt' venni kéne egy komplett országot, erdőkkel, romokkal, mindenféle változatos "grafikai" elemmel, ha valami illetéktelen megközelíti, az kap egy kis ólmot a seggébe...
Ez így rohadtul nem állapot... Oké, itt a gép előtt is egyedül vagyok, de én csámborogni akarok, fotózgatni, felderíteni, portyázni...
YouThule -Rakd fel magad (de csak, ha felsőbbrendű vagy)!
Volt YouThule-on egy kiskölök. Szegénykének annyi bűne volt, hogy táncikált egy jót Petiék egyik zenéjére.
Elméletileg a megosztónak pont az lenne a lényege, hogy bárki odatolhatja a beleit a kamera elé, azt' hadd szóljon, régen a mottójuk is az volt, hogy "broadcast yourself!", most meg... Alle gegen alle- effekt van. Ha nem vagy divatos vlogger, akit a 80% csak divatból néz, akkor áshatod a sírod.
Valaki szórakozásból táncikál egyet, azt' már megy rá a sok fotelnáci, mint a vércsék a forró takonyra... Röhej. Pont ezek a férgek nem használják rendeltetésszerűen a jutubot, de a pofájuk akkora, hogy egy komplett romulán flotta kényelmesen elrejtőzhet benne.
Nehogy véletlenül szórakozni merjen egy istenverte civil gyerek, ááá, hát hadbíróság elé mindenkivel, aki szórakozásból csinál bármit is! -.-' Akkor ezek a majmok is lógnának, mert szórakozásból cseszegetik a másikat.
Elméletileg a megosztónak pont az lenne a lényege, hogy bárki odatolhatja a beleit a kamera elé, azt' hadd szóljon, régen a mottójuk is az volt, hogy "broadcast yourself!", most meg... Alle gegen alle- effekt van. Ha nem vagy divatos vlogger, akit a 80% csak divatból néz, akkor áshatod a sírod.
Valaki szórakozásból táncikál egyet, azt' már megy rá a sok fotelnáci, mint a vércsék a forró takonyra... Röhej. Pont ezek a férgek nem használják rendeltetésszerűen a jutubot, de a pofájuk akkora, hogy egy komplett romulán flotta kényelmesen elrejtőzhet benne.
Nehogy véletlenül szórakozni merjen egy istenverte civil gyerek, ááá, hát hadbíróság elé mindenkivel, aki szórakozásból csinál bármit is! -.-' Akkor ezek a majmok is lógnának, mert szórakozásból cseszegetik a másikat.
És ilyenekkel van teli az ország... Felsőbbrendűsködő, ostoba taknyokkal, akik mindenkinek beugatnak, mer' a taplóság menő. Nesze neked kollektív tudat! Se kollektíva, se tudat.
Volt múltkor egy tizenéves csaj, akinek olyan stílusa volt, mint egy lazulgató huszonévesnek, meg elég okosnak is tűnt, őt is betalálták, hogy "gagyi a stílusa" (aminek egy részét Petitől asszimilálta, tehát lényegében Peti stílusát gagyizták le, de akkor mi a frászt keresnek Petinél?). Érdekes módon nekem tetszett a csaj stílusa, mivel klasszikus értelemben vett emberek közt nőttem fel (szülők, rokonok, haverok), akik mellett lehetett ökörködni, sz'al az ilyen lazább stílust én már megszoktam, talán egy kicsit természetesebbnek is tartom, mint a nagyon kimért, nagyon kulturált, akkurátus ékesszóló üzemmódot. Akit tisztelünk, vagy kedvelünk, attól meg hajlamosak vagyunk átvenni pár szót, esetleg viselkedésmintát, de ez is természetes viselkedés.
De nem, aki szórakozni mer, vagy ki meri nyitni a száját, az egy utolsó hazaáruló, kötélen fog megrohadni... Mi ez az eltúlzott, áskálódó ragadozómentalitás?! Mindig azokba kötnek bele, akik nem ártottak senkinek, az igazi bűnözők meg kinn vigyorognak az utcán.
2014. március 21., péntek
Kollektív tudat, vagy megérzés?
Megtaláltam a teljes To hell and back-et, igaz, kellett Vegasszal egy kis kakaót tennem rá, meg a rádiós brekegését kivágni belőle...
Van a dalban egy kifejezés, a "Six feet deep"... Nos, múltkor, mikor ültettük a fákat, a Funker Vogt Six feet under-ét dúdoltam. :-O
Pofám leszakad. :-D Azért jó kis kollektív tudat részese vagyok, mi? Vagy csak annyira rájuk vagyok kattanva, hogy beállt az agyam az ő agyuk hullámhosszára.
Amúgy egy megfelelően fejlett aggyal és némi hittel simán el lehet érni ilyeneket, és ez nem valami sci-fis hókuszpókusz... Nem mondom, hogy vulkániak lehetünk, de ilyen kisebb "küldetéseket", mint néhány telepáátia-alapú tevékenység, vagy az álomirányítás, simán kirázhatnánk a kisujjunkból.
Nekem is sokszor sikerült már nagyjából bekalibrálnom az álmok témáját, ami azt jelenti, hogy nagyjából uralom a tudatalattim. Bár elméletileg, ha emlékszünk az álainkra, akkor az agyunk nem pihente ki magát teljes mértékben. Nemtom', én szeretek álmodni. :-D
Van a dalban egy kifejezés, a "Six feet deep"... Nos, múltkor, mikor ültettük a fákat, a Funker Vogt Six feet under-ét dúdoltam. :-O
Pofám leszakad. :-D Azért jó kis kollektív tudat részese vagyok, mi? Vagy csak annyira rájuk vagyok kattanva, hogy beállt az agyam az ő agyuk hullámhosszára.
Amúgy egy megfelelően fejlett aggyal és némi hittel simán el lehet érni ilyeneket, és ez nem valami sci-fis hókuszpókusz... Nem mondom, hogy vulkániak lehetünk, de ilyen kisebb "küldetéseket", mint néhány telepáátia-alapú tevékenység, vagy az álomirányítás, simán kirázhatnánk a kisujjunkból.
Nekem is sokszor sikerült már nagyjából bekalibrálnom az álmok témáját, ami azt jelenti, hogy nagyjából uralom a tudatalattim. Bár elméletileg, ha emlékszünk az álainkra, akkor az agyunk nem pihente ki magát teljes mértékben. Nemtom', én szeretek álmodni. :-D
Halálközeli eargasm várható!
Most jött a hír frászbukon, hogy Joakimék már nagggyon haladnak az új albummal. Készül egy klip is a To hell and back c. tételhez, ami szokás szerint félelmetesen bámulatos lesz. Van valami a dal fő riffjében, abban a pattogó ritmusú, folkos cuccban, amitől majdnem táncra perdültem itt a gép előtt a hetventonnás belemmel. :-D Olyan gyönyörű, fülbemászó és motiváló az a riff, áááá, legyen már május 16.! Nem igazán tudok mit mondani, lefagyott a beszédközpontom, hiába keresném a megfelelő szót, még a gondolataim is jéggé dermedtek, olyan jól sikerültnek tűnik idáig ez a dal. És ezt mindennemű elfogultság és talpnyalás nélkül mondom.
Klingonölő Szent Knorkator.
Megnéztem még pár produkciót ezektől a Pitagorasz-metálosoktól, és azt kell mondjam, a saját fézeremmel lőttek tarkón. Volt ugye az a nagyon alternatív, amit az előbb linkeltem, aztán volt egy daluk a szexualitásról latinul (természetesen humoros keretek közt, szodómiáról, megbecstelenítésről, exkrementumról, fellációról, minden hasonló szép dologról), és volt ez...
Az emberek azt gondolnák, hogy a németek humortalan robotemberek, közbe' meg nem kevésbé humorosak, mint mások. Ezzel a kis foszöld abszurd szójátékkal úgy lemarták az agyam, hogy még most sem tértem igazán magamhoz. Nem idegen tőlem az ilyesmi humor, de ez most megölt.
Angolszakosoknak fordítok:
A kopasz fazon flangál késsel a kezében, egyik marha kiteszi elé a lábát, az meg a késsel előre belefordul a Schickelgrübert alakító emberkébe. Nekiáll magyarázkodni, hogy "bocs, Führerem, nem akartam, véletlen volt...", erre az: Na, zieh's raus! (Húzd már ki!), és ugye az antifák, balosok, és egyéb nem éppen szélsőjobbosok kedvenc rigmusa a Nazis, raus! (Nácik, kifelé!), ami kiejtésben megegyezik azzal, amit a főkolompos morgott a késes "támadónak". :-D
Szerintem hozom a takarómat és bealszok itt helybe', mer' ez kegyetlenül lerágott... A saját fegyveremmel adják meg a kegyelemdöfést... :-D
Az emberek azt gondolnák, hogy a németek humortalan robotemberek, közbe' meg nem kevésbé humorosak, mint mások. Ezzel a kis foszöld abszurd szójátékkal úgy lemarták az agyam, hogy még most sem tértem igazán magamhoz. Nem idegen tőlem az ilyesmi humor, de ez most megölt.
Angolszakosoknak fordítok:
A kopasz fazon flangál késsel a kezében, egyik marha kiteszi elé a lábát, az meg a késsel előre belefordul a Schickelgrübert alakító emberkébe. Nekiáll magyarázkodni, hogy "bocs, Führerem, nem akartam, véletlen volt...", erre az: Na, zieh's raus! (Húzd már ki!), és ugye az antifák, balosok, és egyéb nem éppen szélsőjobbosok kedvenc rigmusa a Nazis, raus! (Nácik, kifelé!), ami kiejtésben megegyezik azzal, amit a főkolompos morgott a késes "támadónak". :-D
Szerintem hozom a takarómat és bealszok itt helybe', mer' ez kegyetlenül lerágott... A saját fegyveremmel adják meg a kegyelemdöfést... :-D
Agyrágó zene
Bizonyára többen konyítotok valamicskét a matekhoz, lehet páran találkoztatok már az anégyzet+bénégyzet=cénégytzet képlettel... Hát, itt egy visítós metál-líra a témában... :-D
2014. március 20., csütörtök
Vloggerkedem, tehát vagyok.
Úgy néz ki, megint visszatérek a köztudatba. Persze csak a legközelebbi agykuki erejéig. Már megyeget fel egy 3 perces duma, de még a YT szerkesztőjével kicsit megkontrasztolom (lusta voltam a nagygépen átkonvertálni, majd vissza be Vegaszba, megvárni a renderidőt, majd úgy föl), de még tervezek egy kis gondolatos cuccot is, ha délután jó idő lesz, kiülök, azt' dumálok.
Most úgy néz ki, hogy viszonylag nyugi van, elmenekültek a trollok, beszélhetünk a hüvelygombáról. :-D Ugye amikor kinnhagyod a hüvelyed az esőbe', akkor belefolyik a víz, begombásodik, meg pluszba' rozsdás is lesz, utána nem tudod belerakni a kardod. Üdvözlettel: Vitéz Mangföldi Mónika. :-DDD
Na, viccen kívül... Jön a tavasz, a jóidő, talán a hangulatom is normalizálódik, meg december vége óta talán lekopott a seggfej réteg... Bár... A Helyőrség is úgy kezdődött, hogy a főhősök nem vették számításba a megbúvó veszélyt... :-D
Filozófia lesz spontán humorral.
Eddig is ez volt, de most próbálom majd kicsit életszerűbben, vlogosabban tolni, nem túl darabosan. A nézőknek nem egy öltöny-dresszkódos kiselőadás kell, ha vlogról van szó, hanem egy vlog. Videónapló. Anna Frank-effekt, csak képileg. :-D Viszont folyamatosan beszélni még mindig nem tudok, mert az agyam túl gyorsan akarja kiadni az infót, de a nyelvem lassabban mozog, meg ugye meg is kell fogalmazni, hogy a nézők értsék. (Ezt szoktam mondani, hogy telepátiával sokkal könnyebb lenne minden, nem kéne beszéd, mindenki értené a másik nyers gondolatát, nem lenne annyi félreértés). A spontán humort meg gondolom nem kell bemutatnom, ha valamiről eszembe jut egy szójáték, vagy egy vicc, akkor kimondom. :-D
Lassan visszamászok a YouThule-ra, mert hiába vannak ezek a párhetes/hónapos szünetek, már hozzámnőtt a telefonkamera, én kiléphetek a jutubról, de a jutub nem lép ki belőlem.
Most úgy néz ki, hogy viszonylag nyugi van, elmenekültek a trollok, beszélhetünk a hüvelygombáról. :-D Ugye amikor kinnhagyod a hüvelyed az esőbe', akkor belefolyik a víz, begombásodik, meg pluszba' rozsdás is lesz, utána nem tudod belerakni a kardod. Üdvözlettel: Vitéz Mangföldi Mónika. :-DDD
Na, viccen kívül... Jön a tavasz, a jóidő, talán a hangulatom is normalizálódik, meg december vége óta talán lekopott a seggfej réteg... Bár... A Helyőrség is úgy kezdődött, hogy a főhősök nem vették számításba a megbúvó veszélyt... :-D
Filozófia lesz spontán humorral.
Eddig is ez volt, de most próbálom majd kicsit életszerűbben, vlogosabban tolni, nem túl darabosan. A nézőknek nem egy öltöny-dresszkódos kiselőadás kell, ha vlogról van szó, hanem egy vlog. Videónapló. Anna Frank-effekt, csak képileg. :-D Viszont folyamatosan beszélni még mindig nem tudok, mert az agyam túl gyorsan akarja kiadni az infót, de a nyelvem lassabban mozog, meg ugye meg is kell fogalmazni, hogy a nézők értsék. (Ezt szoktam mondani, hogy telepátiával sokkal könnyebb lenne minden, nem kéne beszéd, mindenki értené a másik nyers gondolatát, nem lenne annyi félreértés). A spontán humort meg gondolom nem kell bemutatnom, ha valamiről eszembe jut egy szójáték, vagy egy vicc, akkor kimondom. :-D
Lassan visszamászok a YouThule-ra, mert hiába vannak ezek a párhetes/hónapos szünetek, már hozzámnőtt a telefonkamera, én kiléphetek a jutubról, de a jutub nem lép ki belőlem.
2014. március 19., szerda
Élegetek...
Múltkor Mairsékkal összecsődültünk. Lődöztek egymásról a csajok pár képet így hobbiból, mondom a Marisnak, csapasson má' rólam is egyet, ahogy támasztom a fát a ligetbe' (ahova leültünk sörözni), úgyhogy egy darabig volt profilképem frászbukra. Most viszont előjött a szó egy hiperpigmentált kötekedőről, akit legszívesebben levadásznék (ha lenne transzporterem és fegyverem), úgyhogy "felettébb nőies módon" egy harogin vadászt raktam ki profilképnek, természetesen a Gyilkos játszmából az egyik "alkalomhoz illő öltözékűt".
A lelkivilágom csak ilyen képekkel tudom kifejezni. Amikor a tököm kivolt, hogy Julis kitolt velem, akkor Herzog hátát fordítottam az emberiség felé, most meg ez a harogin...
Raubtiert hallgatok épp, a Dragunovot. Délután ráleltem az énekesük, meg asszem', a dobosuk mellékprojektjére, a Bourbon Boys-ra, jóféle country-rock (de a Raubtier közelebb áll hozzám).
Sabatonék tőlük (a Raubtiertől) is dolgoznak fel egy dalt, a Hjältes väg-et, amit koncertfelvételen már közösen tolva hallottam tőlük, meg Metalicska is lesz. :-D Május 16-át akarok! De azonnal!
Na, akkor mesélem a pénteket is, ha már itt vagyok... Ütköztünk sulinál, ácsorogtunk kicsit, mentünk sörér', utána liget megittuk az adagunk, ami miatt a plázában kötöttünk ki, ugye ne csak pisáljunk, nézelődjünk is alapon, meg egyebek, utána elcammogtunk az asszem' Aldiba (vagy Lidli, franc se tartja számon), vettünk fagyit, útközben eszegettük, Rózsi elejtette, de fölette a földről, nekem csak az alja "hápogott"... :-D Eleinte Julis a ligetben kicsit depresszív volt, de estére visszajött az a hangulata, amit megszoktam tőle, a röhögős, ökörködős énje, úgyhogy lazaság volt.
17-én voltam megin' a hápogóknál, lett volna egy munka, de nekem nem felelt meg (nem tudtak konkrét munkaidőt mondani, pár hónapos lett volna, meg dögmelegbe' megfulladni se akarok), úgyhogy lenn megsürgettem az ügyintézőt, ha a keze ügyébe kerül egy eladói tanfolyamos papír, remélhetőleg, küldi (anyám is jelentkezett arra a cuccra).
Videóügyileg meg összedobtam egy régi FPS-ek hangulatát idéző cuccot. Tudjátok? W3D, korai Doom-ok, Duke Nukem, meg sok más hasonló, amikor még nagyobb volt az alsó státuszjelző, mint a játéktér, jóformán csak 8bites zajokból állt a háttérzene, mégis élvezhetőbb volt, mint ezek a mai szutykok... :-D
Lehet, holnap elnézek egy közeli erdős helyre, de ott nem lesz vlogolás, mert sok a kolónia a környéken, csak felderítősködök egy jót, meg esetleg duma nélküli portyavideókat csapatok.
A lelkivilágom csak ilyen képekkel tudom kifejezni. Amikor a tököm kivolt, hogy Julis kitolt velem, akkor Herzog hátát fordítottam az emberiség felé, most meg ez a harogin...
Raubtiert hallgatok épp, a Dragunovot. Délután ráleltem az énekesük, meg asszem', a dobosuk mellékprojektjére, a Bourbon Boys-ra, jóféle country-rock (de a Raubtier közelebb áll hozzám).
Sabatonék tőlük (a Raubtiertől) is dolgoznak fel egy dalt, a Hjältes väg-et, amit koncertfelvételen már közösen tolva hallottam tőlük, meg Metalicska is lesz. :-D Május 16-át akarok! De azonnal!
Na, akkor mesélem a pénteket is, ha már itt vagyok... Ütköztünk sulinál, ácsorogtunk kicsit, mentünk sörér', utána liget megittuk az adagunk, ami miatt a plázában kötöttünk ki, ugye ne csak pisáljunk, nézelődjünk is alapon, meg egyebek, utána elcammogtunk az asszem' Aldiba (vagy Lidli, franc se tartja számon), vettünk fagyit, útközben eszegettük, Rózsi elejtette, de fölette a földről, nekem csak az alja "hápogott"... :-D Eleinte Julis a ligetben kicsit depresszív volt, de estére visszajött az a hangulata, amit megszoktam tőle, a röhögős, ökörködős énje, úgyhogy lazaság volt.
17-én voltam megin' a hápogóknál, lett volna egy munka, de nekem nem felelt meg (nem tudtak konkrét munkaidőt mondani, pár hónapos lett volna, meg dögmelegbe' megfulladni se akarok), úgyhogy lenn megsürgettem az ügyintézőt, ha a keze ügyébe kerül egy eladói tanfolyamos papír, remélhetőleg, küldi (anyám is jelentkezett arra a cuccra).
Videóügyileg meg összedobtam egy régi FPS-ek hangulatát idéző cuccot. Tudjátok? W3D, korai Doom-ok, Duke Nukem, meg sok más hasonló, amikor még nagyobb volt az alsó státuszjelző, mint a játéktér, jóformán csak 8bites zajokból állt a háttérzene, mégis élvezhetőbb volt, mint ezek a mai szutykok... :-D
Lehet, holnap elnézek egy közeli erdős helyre, de ott nem lesz vlogolás, mert sok a kolónia a környéken, csak felderítősködök egy jót, meg esetleg duma nélküli portyavideókat csapatok.
2014. március 18., kedd
Az élet értelme?
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de most kicsit belemennék a világ legsablonosabb filozófiai kérdéskörébe. Mi az élet értelme?
A biológiában a genetikai reprodukció (kufircolsz, szaporodsz, örökíted a génjeidet), de a biolódia jelenleg érdektelen. Szellemileg is kell, hogy legyen valami, különben az evolúció nem tett volna képessé a gondolkodásra.
Itt is valami hasonló dolog lesz, önmagunk "szaporítása", mielőtt megdöglenénk. Itt most nem arra kell gondolni, hogy a halálunk előtti pillanatban kiveszik az agyunkat, és erőszakkal összepároztatják egy másik aggyal, mint a kutyákat... :-D Az agyunk ugyanis "hímnős", mint a csigák. Önmagát "termékenyíti meg". Mások itt hagyott szavaiból, gondolataiból és önmagunk fejlődő személyiségéből.
"Csak az hal meg, akit elfelejtenek."
Aki ugyanis "forgalomban marad" egy emlékkép, egy szó, neadjisten egy felvétel által, annak a szellemisége/személyisége évszázadokig, évezredekig is elélhet. Ugye van a keresztényeknél ez a Jézus-kultusz. Mai napig ismerjük a nevét...
Ezért akartak páran a történelemben "istenek lenni", hogy ők is évezredekig élhessenek, a test halála után is természetesen. Folyamatosan örökíteni akarták gondolataikat. Némelyiküknek sikerült is.
De mondok egy sokkal érthetőbb példát is: van egy barátunk, aki sokat használja mondjuk a "bakker!" kifejezést. Annyit lógunk vele, hogy mi is asszimiláljuk a szót, elkezdjük használni. Megöregedünk néhány év alatt, a barátunk meghal, de i még élünk. A szójárását hagyta maga után, ha használjuk a kifejezést, vagy mástól halljuk, eszünkbe jut a barátunk, felelevenedik az arca előttünk.
Ugyanez van a művészetekkel is. Festmények, szobrok, versek, zenék, filmek... Minden alkotás, amit egy művész (vagy művészcsoport) hagyott maga után, hogy kiadja magából a gondolatait, "biztonsági mentést" csináljon képzeteiről...
Ezekkel érintkezve agyunk akaratlanul is eltanul, vagy átvesz pár dolgot, így "megtermékenyül", majd a szűk baráti kör (vagy esetleg egy nagyobb közönség) elméjét is "megtermékenyíti", reprodukálja önmagát, melyet részben régi gondolatok reprodukciójával épített fel.
Nem gyógyszerek, lélegeztetőgépek, vagy ősi hókuszpókuszok jelentik az örökéletet, hanem a gondolataink. Az egyetlen probléma az, hogy pont ezeket a gondolatokat nyomja el a társadalom a hülye normáival. Ha bezárom a gondolataim az elmémbe, akkor az elmém zárva lesz, tehát én, a "gazdatest", sem lehetek szabad.
A biológiában a genetikai reprodukció (kufircolsz, szaporodsz, örökíted a génjeidet), de a biolódia jelenleg érdektelen. Szellemileg is kell, hogy legyen valami, különben az evolúció nem tett volna képessé a gondolkodásra.
Itt is valami hasonló dolog lesz, önmagunk "szaporítása", mielőtt megdöglenénk. Itt most nem arra kell gondolni, hogy a halálunk előtti pillanatban kiveszik az agyunkat, és erőszakkal összepároztatják egy másik aggyal, mint a kutyákat... :-D Az agyunk ugyanis "hímnős", mint a csigák. Önmagát "termékenyíti meg". Mások itt hagyott szavaiból, gondolataiból és önmagunk fejlődő személyiségéből.
"Csak az hal meg, akit elfelejtenek."
Aki ugyanis "forgalomban marad" egy emlékkép, egy szó, neadjisten egy felvétel által, annak a szellemisége/személyisége évszázadokig, évezredekig is elélhet. Ugye van a keresztényeknél ez a Jézus-kultusz. Mai napig ismerjük a nevét...
Ezért akartak páran a történelemben "istenek lenni", hogy ők is évezredekig élhessenek, a test halála után is természetesen. Folyamatosan örökíteni akarták gondolataikat. Némelyiküknek sikerült is.
De mondok egy sokkal érthetőbb példát is: van egy barátunk, aki sokat használja mondjuk a "bakker!" kifejezést. Annyit lógunk vele, hogy mi is asszimiláljuk a szót, elkezdjük használni. Megöregedünk néhány év alatt, a barátunk meghal, de i még élünk. A szójárását hagyta maga után, ha használjuk a kifejezést, vagy mástól halljuk, eszünkbe jut a barátunk, felelevenedik az arca előttünk.
Ugyanez van a művészetekkel is. Festmények, szobrok, versek, zenék, filmek... Minden alkotás, amit egy művész (vagy művészcsoport) hagyott maga után, hogy kiadja magából a gondolatait, "biztonsági mentést" csináljon képzeteiről...
Ezekkel érintkezve agyunk akaratlanul is eltanul, vagy átvesz pár dolgot, így "megtermékenyül", majd a szűk baráti kör (vagy esetleg egy nagyobb közönség) elméjét is "megtermékenyíti", reprodukálja önmagát, melyet részben régi gondolatok reprodukciójával épített fel.
Nem gyógyszerek, lélegeztetőgépek, vagy ősi hókuszpókuszok jelentik az örökéletet, hanem a gondolataink. Az egyetlen probléma az, hogy pont ezeket a gondolatokat nyomja el a társadalom a hülye normáival. Ha bezárom a gondolataim az elmémbe, akkor az elmém zárva lesz, tehát én, a "gazdatest", sem lehetek szabad.
2014. március 17., hétfő
Zene a filmben, film a zenében.
Épp a szokásos sorozatot nézem épp, a 13. részt, ebben hangzik el egy dal...
De ez nem csak egy dal... Amikor kijött az új Raubtier, az egyik tétel, az Opus Magni, megtetszett az albumon, mert ismerős volt a dallama valahonnan. Hirtelen beugrott 1-2 sor a fent említett dalból, és eléggé illeszkedett a ragadozók Nagy Művének dallamára. Most kiírtam négy sort a lengyelek csatadalából, és összevetettem a Raubtier-dallal... Az államat a ház másik végéből kellett összeszedni. Frankón lehet rá énekelni. Vagy megihlette őket a sorozatban elhangzó nóta, vagy csak egy félelmetes véletlen az egész, de... A hideg kánkánt jár a hátamon, nem gondoltam volna, hogy ennyire hasonlít a kettő... Mondjuk, ha "Páncélos hajnal" lett az albumcím... Bár nem tudom, svédeknél adták-e a sorozatot, meg azt sem, hogy Pär-ék vevők-e az enyhe szovjet propagandára, ami Janekék és Gömböc mellett jelen volt végig, mert ugye volt az az angol nyelvű daluk, amiben az oroszokat parodizálták, sz'al inkább a véletlenre szavaznék.
De ez nem csak egy dal... Amikor kijött az új Raubtier, az egyik tétel, az Opus Magni, megtetszett az albumon, mert ismerős volt a dallama valahonnan. Hirtelen beugrott 1-2 sor a fent említett dalból, és eléggé illeszkedett a ragadozók Nagy Művének dallamára. Most kiírtam négy sort a lengyelek csatadalából, és összevetettem a Raubtier-dallal... Az államat a ház másik végéből kellett összeszedni. Frankón lehet rá énekelni. Vagy megihlette őket a sorozatban elhangzó nóta, vagy csak egy félelmetes véletlen az egész, de... A hideg kánkánt jár a hátamon, nem gondoltam volna, hogy ennyire hasonlít a kettő... Mondjuk, ha "Páncélos hajnal" lett az albumcím... Bár nem tudom, svédeknél adták-e a sorozatot, meg azt sem, hogy Pär-ék vevők-e az enyhe szovjet propagandára, ami Janekék és Gömböc mellett jelen volt végig, mert ugye volt az az angol nyelvű daluk, amiben az oroszokat parodizálták, sz'al inkább a véletlenre szavaznék.
Gondolatba zárva.
Kitoszott társadalom és a még-kitoszottabb tabuik, valamint a legfőbb kitoszottságú emberi felfogás! Régóta körvonalazódik egy téma a fejemben, amit ki kéne írnom magamból, akár komoly-, akár humoros formában, vagy valahol a kettő között lavírozó klasszikusan Mo'nIQ-os stílusban. De a szövegből előbb-utóbb dal lenne, amit nyilvánosságra is hoznék, azt' a fél falu azon csámcsogna. Ezek a taknyosok elbliccelték a magyarórákat, halványlila, klingonvér-színű, hidrogén-cianid-szagú fingjuk sincs a "lírai én", a "metafora" és az "irónia/szarkazmus" fogalmát illetően, de pofára osztályozni, azt tudnak.
Már próbáltam egy nagyon beteg, polgárpukkasztó szöveget elkezdeni pár hónapja, de fél versszak után hagytam a francba, mert a vinyónak hiába írok, az nem kacag rajta, a társadalom jelentős része meg kopasz az ilyen humorhoz még, szóval egyedül maradtam egy gondolattal, ami sok "memóriát" foglal odafönn, törölni viszont nem tudom. Be vagyok zárva egy gondolatba... Hát igen, vannak helyzetek, amikor a jó memória hátrány. Suliban, vizsgáknál előnyös lehet, mert kevesebbet kell biflázni, de ilyenkor szopattyú...
Más országokban a dalszövegeket sokkal lazábban veszik. Erre fel tudnám hozni azt a Friedhof-dalt, amin a mai napig vigyorogva vörösödök, vagy a DBS-féle elvontságot. Ugyan ezek EBM-szerű tételek, szóval egy underground műfaj részei, de én is elég underground módra tolom az ipart. Hát ismertek, dalt írtam a Stalagról... :-D
Ez eléggé szét tud cseszni idegileg, hogy tele vagyok gondolattal, mint Ektóre bolhával, de nem áll módomban kiadni őket magamból, mert attól rettegek, hogy épp melyik újszülött nem fogja fel a lényegét az adott cuccnak. Hiábavalók a gondolatok, ha nem lehetnek szabadok. Hiábavaló az agyam, a tudatom, az egész létem.
Pedig az interneten fellelhető pornókban megjátszott (és meg nem játszott) összes orgazmussal felérne, ha végre kiadhatnám magamból a gondolataim és büszke is lehetnék rájuk, sőt, ha akadnának olyanok is, akik megértenék a humorrészét, a komoly részen meg eltöprengenének...
Pedig az interneten fellelhető pornókban megjátszott (és meg nem játszott) összes orgazmussal felérne, ha végre kiadhatnám magamból a gondolataim és büszke is lehetnék rájuk, sőt, ha akadnának olyanok is, akik megértenék a humorrészét, a komoly részen meg eltöprengenének...
Mondjuk most is töltök fel épp egy kissé alternatív nótát (amit szokás szerint hang nélkül vonyítottam fel, a haverokkal történő találkozóra sietve), de szerintem azt sem fogják túl sokan megérteni, pedig abban semmi beteg dolog nincs. Még a Fesd kékre is akkora botrány volt tavaly, mint a veszedelem (kedvenc internetes hadurunk, a fogatlan unter balhézott akkor épp), pedig csak egy jólirányzott szarkazmus volt.
Néha nem csak a Trek-mániám miatt érzem magam itt idegennek...
2014. március 14., péntek
Mindenki utálkozik, csezmeg'!
Nos, jelentem, Marisékkal a csapatösszevonás megtörtént, de erről még nem áll módomban beszélni.
Hazafelé kicsit visszatértem a Legfőbb Kedvencek műveihez, gondoltam, miután beestem a géphez, kirakom a 40:1-t. Találtam egy (helyenként hibás) magyar fordításost, gondoltam, az jó lesz... Közben megláttam valami olyat, amit nem kellett volna... A kommenteknél egy "felettébb értelmes, erkölcsös, tisztelettudó, választékos szókincsű hazafi" fröcsögve izraelitázta-, illetve kommunistázta le a zenekart. Gondolhatjátok, milyen jól esett ez nekem... Görcsösen remegni kezdett a kezem, megfájdult a fejem, minden kínom volt a dühtől.
Még most sem vagyok teljesen "felépülve", pedig majd' egy órája volt, de már kezelem magam zeneterápiával.
Ha emberünk ennyire nem szereti az izraelieket, akkor jelentkezzen az arabok seregébe, ott aztán kedvére apríthatja "ellenségeit". Ennyi erővel én is odaírhatnám minden nacionalista zenéhez, hogy "remélem, az előadó halálra fagy Sztálingrádnál étlen-szomjan, jobbosoknak az való!", de több okból nem teszem:
-Nem tátogok olyan zenék alatt, amiket nem szeretek (na, jó, néha eltévelyedésből meghallgatok 1-2 Landser-dalt, de hamar észbe kapok, hogy azoknak az időknek már annyi).
-Elég a magam problémája is, nem kezdek online harcba, ráadásul úgy, hogy pl. a Landser dalai alatt minden bizonnyal tobzódnak a jobbosok, nekik is kell élettér, legalább a kedvenc zenéiknél hadd beszélgessenek!
-Ha nem ismerem az adott előadó minden tagját személyesen, baromságnak találom, hogy kígyót-békát kiabáljak rájuk.
Megint én húztam fel magam, mert valami tudatlan pöcs, aki szokás szerint csak a fröcsögős-gyűlölködős részt "tanulta meg" az eszméből, nekiállt unalmában fröcsögni, de az ilyesmi előfordul.
És utána az ilyenek hibáztatják a médiát, a romákat, Izraelt, a kommunistákat, meg a hottentottákat, szóval önmagukon kívül mindenki mást, hogy rossz fényben mutatja be a "hős nacionalistákat". Ja, hősök... Hogyne! Legnagyobb heroikus megnyilvánulásuk az, hogy jó dolgukba' fröcsögnek egy ízeset. Belemenni a tudományokba, filozófiába, művészetekbe, kicsit rágyúrni az erkölcsi-szellemi fölényre? Ugyan... Itt már nem divat. A nemzeti gondolkodást maguk a "nacionalisták" ássák alá azzal, hogy jelentős részük még egyénileg sem képes gondolkodni, nemhogy nemzetileg, csak szajkózza a betanult szöveget, XY országok, vallások, fajok anyázását. Tiszta kommunizmus, csak épp nem Sztálin életútját kell bebiflázni, hanem bizonyos népek anyázását.
Mielőtt jöttünk volna haza, a győrieknél épp a híradó ment, valami hasonlóan értelmes hazafi "megrenovált" egy temetőt, vörös festékkel fújdogált zsidózást, holokauszttal fenyegetőzést, nyilaskeresztet (PIROSSAL?! Azt zölddel kéne!). Már csak röhögni tudok az ilyeneken. Ez aztán nagy harc, a rongálás... A zsidók okosak, ugye híresek az üzleti érzékükről, ahhoz meg ész kell. A nagy harcosok nemhogy a megadott fegyvernemet tanulnák ki, még lemennek ilyen alpári, Neander-völgyi stílusba, utána fel vannak háborodva, hogy "zsidó kézben van a média".
Hazafelé kicsit visszatértem a Legfőbb Kedvencek műveihez, gondoltam, miután beestem a géphez, kirakom a 40:1-t. Találtam egy (helyenként hibás) magyar fordításost, gondoltam, az jó lesz... Közben megláttam valami olyat, amit nem kellett volna... A kommenteknél egy "felettébb értelmes, erkölcsös, tisztelettudó, választékos szókincsű hazafi" fröcsögve izraelitázta-, illetve kommunistázta le a zenekart. Gondolhatjátok, milyen jól esett ez nekem... Görcsösen remegni kezdett a kezem, megfájdult a fejem, minden kínom volt a dühtől.
Még most sem vagyok teljesen "felépülve", pedig majd' egy órája volt, de már kezelem magam zeneterápiával.
Ha emberünk ennyire nem szereti az izraelieket, akkor jelentkezzen az arabok seregébe, ott aztán kedvére apríthatja "ellenségeit". Ennyi erővel én is odaírhatnám minden nacionalista zenéhez, hogy "remélem, az előadó halálra fagy Sztálingrádnál étlen-szomjan, jobbosoknak az való!", de több okból nem teszem:
-Nem tátogok olyan zenék alatt, amiket nem szeretek (na, jó, néha eltévelyedésből meghallgatok 1-2 Landser-dalt, de hamar észbe kapok, hogy azoknak az időknek már annyi).
-Elég a magam problémája is, nem kezdek online harcba, ráadásul úgy, hogy pl. a Landser dalai alatt minden bizonnyal tobzódnak a jobbosok, nekik is kell élettér, legalább a kedvenc zenéiknél hadd beszélgessenek!
-Ha nem ismerem az adott előadó minden tagját személyesen, baromságnak találom, hogy kígyót-békát kiabáljak rájuk.
Megint én húztam fel magam, mert valami tudatlan pöcs, aki szokás szerint csak a fröcsögős-gyűlölködős részt "tanulta meg" az eszméből, nekiállt unalmában fröcsögni, de az ilyesmi előfordul.
És utána az ilyenek hibáztatják a médiát, a romákat, Izraelt, a kommunistákat, meg a hottentottákat, szóval önmagukon kívül mindenki mást, hogy rossz fényben mutatja be a "hős nacionalistákat". Ja, hősök... Hogyne! Legnagyobb heroikus megnyilvánulásuk az, hogy jó dolgukba' fröcsögnek egy ízeset. Belemenni a tudományokba, filozófiába, művészetekbe, kicsit rágyúrni az erkölcsi-szellemi fölényre? Ugyan... Itt már nem divat. A nemzeti gondolkodást maguk a "nacionalisták" ássák alá azzal, hogy jelentős részük még egyénileg sem képes gondolkodni, nemhogy nemzetileg, csak szajkózza a betanult szöveget, XY országok, vallások, fajok anyázását. Tiszta kommunizmus, csak épp nem Sztálin életútját kell bebiflázni, hanem bizonyos népek anyázását.
Mielőtt jöttünk volna haza, a győrieknél épp a híradó ment, valami hasonlóan értelmes hazafi "megrenovált" egy temetőt, vörös festékkel fújdogált zsidózást, holokauszttal fenyegetőzést, nyilaskeresztet (PIROSSAL?! Azt zölddel kéne!). Már csak röhögni tudok az ilyeneken. Ez aztán nagy harc, a rongálás... A zsidók okosak, ugye híresek az üzleti érzékükről, ahhoz meg ész kell. A nagy harcosok nemhogy a megadott fegyvernemet tanulnák ki, még lemennek ilyen alpári, Neander-völgyi stílusba, utána fel vannak háborodva, hogy "zsidó kézben van a média".
2014. március 13., csütörtök
Martialmetálos! Ne bízz egy hippiben!
Na, elkezdtük szervezni Marissal a holnapot, úgy volt, hogy délután visszavés, hogy mikor hol lesz frontális csattanás, azt' itt van má' este fél hét. Azér' nem a Julist cseszegettem most, mint eddig, mert ő szószólónak meg röhögőgépnek kiváló, de szervezőnek pancser. Beszervezi háromra, fél ötre talán beesik, vagy épp másnap jön azzal, hogy ő rám se írt, honnan veszem.
Délután kezdtem egy kis Warp Elevennel, meg SPOCK-kal normalizálni magam, hogy ne az árészi énemet vigyem emberek közé, de szerintem potyára készülök be megin', átkúrásszagú az egész megint, de nem akarom Fek'Ihrt a falra festeni.
Amikor régen hívtak, még a kedvenc sorozatom is hagytam a francba, ugrottam, ők meg annyit nem képesek megírni, hogy lesz-e valami a holnapból... Röhej. Mer' potyára nem akarok bemenni. Mondjuk már olyan is volt, hogy "bemegyünk, Marcsi, majd megcsörgetünk, hogy mikor hol...", azt' egész nap ott ültem a telefon mellett, természetesen potyára. Akkor született a gyilkos játszmás szövegem...
Délután kezdtem egy kis Warp Elevennel, meg SPOCK-kal normalizálni magam, hogy ne az árészi énemet vigyem emberek közé, de szerintem potyára készülök be megin', átkúrásszagú az egész megint, de nem akarom Fek'Ihrt a falra festeni.
Amikor régen hívtak, még a kedvenc sorozatom is hagytam a francba, ugrottam, ők meg annyit nem képesek megírni, hogy lesz-e valami a holnapból... Röhej. Mer' potyára nem akarok bemenni. Mondjuk már olyan is volt, hogy "bemegyünk, Marcsi, majd megcsörgetünk, hogy mikor hol...", azt' egész nap ott ültem a telefon mellett, természetesen potyára. Akkor született a gyilkos játszmás szövegem...
Hajnali tévézgetés...
)
Van itt minden: bortól lerészegedő kutyák és gazdik, tehénfuttatás, és örökös kötekedőnek csúfolt kedvenc karakter... Mostanában én is kötekedő hajlamú lettem, előszeretettel kötök bele a haverok helyesírásába. :-D
Van itt minden: bortól lerészegedő kutyák és gazdik, tehénfuttatás, és örökös kötekedőnek csúfolt kedvenc karakter... Mostanában én is kötekedő hajlamú lettem, előszeretettel kötök bele a haverok helyesírásába. :-D
2014. március 12., szerda
Ált förlúrát.
Minden elveszett...
Délután úgy volt, hogy pénteken megyek Győrbe, riasztottam is a haverokat, fönn világít a képük mellett a zöld cucc, hogy fönnvannak, de annyit se írnak, hogy lópikula a popómba, de már nem is igen számít.
Anyám halat pucolt, én meg Sabatont bőgettem épp, erre rájött a Schickelgrüber-szindróma, nekiállt ok nélkül üvöltözni. Mivel kés volt nála, jobbnak láttam elkullogni a "csatatérről". Bevágtam magam után az ajtót. Adolf... -morogtam, majd bekotródtam ide. Meghallgattam a félbehagyott zenét, majd váltottam... A Rammstein Halt-ját bőgetem sokadszorra.
Oké, tűrnöm kéne az üvöltözést, mert a klingonoknál sem divat a suttogás, de így... Ok nélkül, a kedvenc zenémet bőgetve... Szétkúr az ideg. Fáj mindenem az idegtől, ráadásul az ölhetnék is rámjött... Mondjuk a klingon mentalitásban ez a jó, ha vita van (egyoldalú üvöltözés nem szokott lenni, a "passzív" fél is kiáll az igazáért), akkor nincsenek finomkodó törvények, amik megállíthatnák a feleket. Ott nincs az, hogy betámadnak, ha megvéded magad, akkor még téged tosznak meg... Még a saját rokonaikkal is küzdhetnek, sőt, ha becstelen a rokon, akkor mindennemű megrökönyödés nélkül gyűlölhetik.
Ezért rühellem a Földet. Fölkúrják az agyam, ha megpróbálnék kiállni magamért, akkor meg én lennék az önbíráskodó, az agresszív, a gyilkos. Aki nem akar idejekorán megdögleni, az minek kötekszik?!
Rohadt eget!
Délután úgy volt, hogy pénteken megyek Győrbe, riasztottam is a haverokat, fönn világít a képük mellett a zöld cucc, hogy fönnvannak, de annyit se írnak, hogy lópikula a popómba, de már nem is igen számít.
Anyám halat pucolt, én meg Sabatont bőgettem épp, erre rájött a Schickelgrüber-szindróma, nekiállt ok nélkül üvöltözni. Mivel kés volt nála, jobbnak láttam elkullogni a "csatatérről". Bevágtam magam után az ajtót. Adolf... -morogtam, majd bekotródtam ide. Meghallgattam a félbehagyott zenét, majd váltottam... A Rammstein Halt-ját bőgetem sokadszorra.
Oké, tűrnöm kéne az üvöltözést, mert a klingonoknál sem divat a suttogás, de így... Ok nélkül, a kedvenc zenémet bőgetve... Szétkúr az ideg. Fáj mindenem az idegtől, ráadásul az ölhetnék is rámjött... Mondjuk a klingon mentalitásban ez a jó, ha vita van (egyoldalú üvöltözés nem szokott lenni, a "passzív" fél is kiáll az igazáért), akkor nincsenek finomkodó törvények, amik megállíthatnák a feleket. Ott nincs az, hogy betámadnak, ha megvéded magad, akkor még téged tosznak meg... Még a saját rokonaikkal is küzdhetnek, sőt, ha becstelen a rokon, akkor mindennemű megrökönyödés nélkül gyűlölhetik.
Ezért rühellem a Földet. Fölkúrják az agyam, ha megpróbálnék kiállni magamért, akkor meg én lennék az önbíráskodó, az agresszív, a gyilkos. Aki nem akar idejekorán megdögleni, az minek kötekszik?!
Rohadt eget!
2014. március 11., kedd
Tapasztalatból tudás, tudásból segítség
Na, tegnap kijött egy ötszámos Pitbull-maxi, eszméletlenül elborult szövegek, szokásos Pitbull-hangzás, az új énekesek -merthogy kettő is van- pedig úgy tolják, mintha az életük múlna rajta. :-D
Kirakták az új szövegeket Frászra, de panaszkodtak, hogy igénytelenül tördeli a rendszer a versszakokat. Ekkor jutott eszembe, hogy -mivel én elég régóta írogatok, néha frászon jegyzetbe is-, hogy a szokásos shift-enter sorok végén hasztalan és eredménytelen, csak az entert fogadja el enterként ez a ramaty. Egyből rájuk is írtam ezzel a "trükkel" kapcsolatban, nehogy már az egyik kedvenc magyar bandámnak ne segítsek, ha a kérdéses infó birtokában vagyok! :-D
Jó dolog segíteni... Ráadásul azoknak, akiknek hét-nyolc éve imádom a zenéit. Most nem lettem ilyen hű, de spártai szeretetszolgálat, meg trú humanista, de ha nem ellenségekről van szó, akkor a megoldás kulcsát készséggel átadom bárkinek. Marisék is tudják tanúsítani, hogy lehet, hogy nem vagyok teljesen ép, de becsület azé' van bennem, és ez most nem kérkedés... Ezzel is az a probléma, hogy sokan csak kérkednek, járatják a pofájukat, valós helyzetben meg pucolnak, mint a patkányok a süllyedő hajóról... Én meg itt szorongok, hogy rá merjek-e kattintani a közzététel-gombra, miután befejeztem ezt a mondatot...
Kirakták az új szövegeket Frászra, de panaszkodtak, hogy igénytelenül tördeli a rendszer a versszakokat. Ekkor jutott eszembe, hogy -mivel én elég régóta írogatok, néha frászon jegyzetbe is-, hogy a szokásos shift-enter sorok végén hasztalan és eredménytelen, csak az entert fogadja el enterként ez a ramaty. Egyből rájuk is írtam ezzel a "trükkel" kapcsolatban, nehogy már az egyik kedvenc magyar bandámnak ne segítsek, ha a kérdéses infó birtokában vagyok! :-D
Jó dolog segíteni... Ráadásul azoknak, akiknek hét-nyolc éve imádom a zenéit. Most nem lettem ilyen hű, de spártai szeretetszolgálat, meg trú humanista, de ha nem ellenségekről van szó, akkor a megoldás kulcsát készséggel átadom bárkinek. Marisék is tudják tanúsítani, hogy lehet, hogy nem vagyok teljesen ép, de becsület azé' van bennem, és ez most nem kérkedés... Ezzel is az a probléma, hogy sokan csak kérkednek, járatják a pofájukat, valós helyzetben meg pucolnak, mint a patkányok a süllyedő hajóról... Én meg itt szorongok, hogy rá merjek-e kattintani a közzététel-gombra, miután befejeztem ezt a mondatot...
2014. március 10., hétfő
MoziBuzi: A nagy füzet
A magyarok mindig fosok voltak filmügyileg. Mindenhol szinte csak a "nagy sztárjaikat" szerepeltették, próbáltak vicceskedni, de erőltetett húgylé lett mindenből. A Magyar vándor úgyahoygv nézhető volt mondjuk, de az is csak egyszer-kétszer.
Most megnéztem a The Notebook-ot, mert minden torrentoldal televolt vele. Bezzeg az új Dead Snow-t az istennek se találom meg úgy, hogy ne lenne rar-jelszóval védve! Ha már horrorvígjátékhoz nem jutok a témában, nézek drámát. Igényes vagyok, mint az oroszok, mi? :-D
Nos, ezzel az anyaggal visszaadták a magyar filmgyártásba vetett hitem, ugyanis mind a két szemem megnyaltam utána. Jó kis idegtépő dolgok voltak benne, fogyatékos kislány altestét nézegető pléhlábosbácsi, zsidó cipészt a saját kalapácsával kivégző nyilasok, verőlegényektől kiskölköket megmentő, verőlegényt hasba lövő, nyakmerevítős német tiszt, félrekúró anyukát a hűtlenség bűnében fogant csecsemőjével együtt eltrafáló bomba, apja holttestén átgázolva menekülő gyermek... Az én elmémre csak drasztikusan lehetett hatni, és ebben volt annyi drasztikus képsor, mint a veszedelem, mégis komoly cucc volt.
Többször kaptam agykukit egy film alatt, mint máskor egy évben, mert több jelenet is dühöt váltott ki belőlem. Kezdődött ott, amikor a nyakproblémás tisztbácsi megdicsérte a gyerekeket, a haverja, egy fiatalabb fricc meg dühöngött, nem volt képes uralkodni magán, féltékeny volt, hogy az öreg a koszos, tetves kiskölköket megdicsérte, aztán amikor láttam az anyjukat a végefelé a csecsemővel a karján (a férje a történet elején ment a harcba, a történet végén kitépett körmökkel, beesett arccal tért vissza), hát a zöldvérű anyját a hűtlen ribancának, már elnézést.
Elég vad dolgok voltak benne, de ezek a vad dolgok tették széppé és komollyá a filmet.
A jó dolgokkal az a baj, hogy minden évtizedben csinálnak egyet-kettőt, azt' annyi. Oké, hogy csak félig magyar gyártmány, de kifejezetten jó lett, a végén büszke leszek rá, hogy itt másztam ki anyámból.
Miközben néztem és próbáltam feldolgozni a látottakat, Marissal beszéltük ki az ilyen drámai cuccokat...
Volt annó a Dal egy agyonvert fiúért c. képanyag is, egyszer suliban néztük. Mindenkinek annyi jött le az egészből, hogy "az a Fico-képű seggfej pap seggbe kúrta szegény kisgyereket, ez undorító!", holott jóval több dolog történt abban is, de az én korosztályom már csak a kúrásra figyel fel, és akkor még a film az undorító. :-D
Most megnéztem a The Notebook-ot, mert minden torrentoldal televolt vele. Bezzeg az új Dead Snow-t az istennek se találom meg úgy, hogy ne lenne rar-jelszóval védve! Ha már horrorvígjátékhoz nem jutok a témában, nézek drámát. Igényes vagyok, mint az oroszok, mi? :-D
Nos, ezzel az anyaggal visszaadták a magyar filmgyártásba vetett hitem, ugyanis mind a két szemem megnyaltam utána. Jó kis idegtépő dolgok voltak benne, fogyatékos kislány altestét nézegető pléhlábosbácsi, zsidó cipészt a saját kalapácsával kivégző nyilasok, verőlegényektől kiskölköket megmentő, verőlegényt hasba lövő, nyakmerevítős német tiszt, félrekúró anyukát a hűtlenség bűnében fogant csecsemőjével együtt eltrafáló bomba, apja holttestén átgázolva menekülő gyermek... Az én elmémre csak drasztikusan lehetett hatni, és ebben volt annyi drasztikus képsor, mint a veszedelem, mégis komoly cucc volt.
Többször kaptam agykukit egy film alatt, mint máskor egy évben, mert több jelenet is dühöt váltott ki belőlem. Kezdődött ott, amikor a nyakproblémás tisztbácsi megdicsérte a gyerekeket, a haverja, egy fiatalabb fricc meg dühöngött, nem volt képes uralkodni magán, féltékeny volt, hogy az öreg a koszos, tetves kiskölköket megdicsérte, aztán amikor láttam az anyjukat a végefelé a csecsemővel a karján (a férje a történet elején ment a harcba, a történet végén kitépett körmökkel, beesett arccal tért vissza), hát a zöldvérű anyját a hűtlen ribancának, már elnézést.
Elég vad dolgok voltak benne, de ezek a vad dolgok tették széppé és komollyá a filmet.
A jó dolgokkal az a baj, hogy minden évtizedben csinálnak egyet-kettőt, azt' annyi. Oké, hogy csak félig magyar gyártmány, de kifejezetten jó lett, a végén büszke leszek rá, hogy itt másztam ki anyámból.
Miközben néztem és próbáltam feldolgozni a látottakat, Marissal beszéltük ki az ilyen drámai cuccokat...
Volt annó a Dal egy agyonvert fiúért c. képanyag is, egyszer suliban néztük. Mindenkinek annyi jött le az egészből, hogy "az a Fico-képű seggfej pap seggbe kúrta szegény kisgyereket, ez undorító!", holott jóval több dolog történt abban is, de az én korosztályom már csak a kúrásra figyel fel, és akkor még a film az undorító. :-D
2014. március 8., szombat
Jön... A... Dead Snow...
Ha már élőben nem sok havat láttam a télen, akkor egy kis Halott Hó jól jönne már, höhö.
Találtam a Dead Snow II-höz torrentet. Ha minden igaz, norvégul lesz. De nem tud érdekelni, ezt még hottentottául is megnézném. :-D Hallgatok előtte pár dalt a svéd verziós Carolus Rexről, hogy szokjam az északi hangzást, azt' uccu!
Kíváncsi leszek, hogy a rendező kiirtja-e szegény Herzogékat már most, a második részben... Remélem, nem, mert akkor magam támasztom fel őket. :-D
Találtam a Dead Snow II-höz torrentet. Ha minden igaz, norvégul lesz. De nem tud érdekelni, ezt még hottentottául is megnézném. :-D Hallgatok előtte pár dalt a svéd verziós Carolus Rexről, hogy szokjam az északi hangzást, azt' uccu!
Kíváncsi leszek, hogy a rendező kiirtja-e szegény Herzogékat már most, a második részben... Remélem, nem, mert akkor magam támasztom fel őket. :-D
Nyolc bitből egy (8BIT:1)
Az ilyen nyolcbites cuccokkal az a baj, hogy üvölteném a refrént, vagy amit épp tudok fejből... :-D
War's poetica.
Régóta gomolyog a fejemben a téma, ezért kicsit brekegnék róla ide a blogba. A bejegyzés címében az a W a poén része... :-D
Kis taknyos tizenhárom-tizennégy évesen kezdtem, amikor a Rammstein Springjének hatására összecsaptam egy hídról leugrós/le nem ugrós témakört boncolgató rímhányást. Mutattam a magyartanárnak, a gyermekvédelmi felelősnél kötöttem ki, mert foglalkoztatott a halál... (Ha szétrakott lábakkal, berúgva-befüvezve óbégattam volna éjfélkor a polgármesteri hivatal előtt a parkban, mint a többi "normális" tini, az sokkal jobb lett volna...)
Azóta persze kicsit fejlődtem, megtanultam a saját gondolataimat kiadni magamból, olyan témákról írni, amik engem foglalkoztatnak, a saját problémáimra keresni a megoldást. Sokszor pont az írás a megoldás. Ha van egy adott probléma és megpróbálom írással kiadni magamból, akkor a rímekre koncentrálok, egy kicsit eltereli a figyelmem magáról a problémáról, és egy kicsit könnyebb lesz utána összeszedni magam. Ez olyan, mint a csatadalokban az ellenség kigúnyolása, eljövendő halálának emlegetése. Lehet az ellenség akármilyen félelmetes zsarnok, elég pár olyasmi dal, mint amiket Vihuráék toltak a Négy páncélosban, és rövidesen megoldódik a probléma.
Írással mindent ki lehet fejezni, vidámságot, haragot, szomorúságot... Lehet komoly filozófiai kérdéseken agyalni, vagy csak hülyéskedés szinten összecsapni valami alpárit. A mű hangulata, nyelvezete, jellege a művész aktuális hangulatán múlik. Nálam is volt már minden, szójáték, kocsmahumor, filozófia, szarkazmus, sőt, néha még a lírai részem is előbújt bunkeréből. Ez azt mutatja, hogy bármennyire is egyszerűnek, vagy szűk látókörűnek tűnök néha, azért az érzelmek viszonylag széles skáláját ismerem.
Nem egyszerűen azért írok, mert eltereli a figyelmem a problémáról... Miközben vakarom a fejem rímek után kutatva, gondolkodok azon is, hogy milyen legyen a befejezése az adott rímhalomnak, tehát próbálom megoldani a problémát, miközben írok, feltéve, ha valami problémáról körmölök éppen. Ha keseregve ütöm a fejem a falba, attól nem oldódik meg semmi, ha írás közben az általam teremtett történet segíti megoldani a konfliktust, azzal többre jutok. Ha nem tudom megoldani, akkor van az, hogy CSAK kiadtam magamból.
Ha meg lazábbra, esetleg ironikusabbra veszem a figurát, akkor meg az elmémet feszítő ökörségről csinálok "biztonsági mentést". Lehet, hogy néha túl alpári vagyok a humoromat illetően, pl. a Zombie lake "Egy fürdőző lány csúnyája a néző elé tárul" sora, de ez azért van, mert nagy koncentrációban van jelen a hülyeség és nem mindig tudom szétdarabolva, esetleg lekonvertálva kiadni magamból.
Kipróbáltam mindent, játszottam, néztem filmeket, vlogoltam, ezek lekötöttek ideig-óráig, de a legstabilabb hobbim -a zenehallgatás mellett- az írás. Mint már említettem, pozitív és negatív érzelmek kitombolására egyaránt alkalmas. Ha túl fáradt vagyok, akkor pl. nem tudok Treket nézni, mert annyi információt küld az agyamnak, hogy szinte fáj, ha kifolyik a szemem, mahjongozni sincs kedvem, a sok apró jelet figyelni a köveken, kész öngyilkosság. Írni viszont mindig lehet, csak téma kell.
Kis taknyos tizenhárom-tizennégy évesen kezdtem, amikor a Rammstein Springjének hatására összecsaptam egy hídról leugrós/le nem ugrós témakört boncolgató rímhányást. Mutattam a magyartanárnak, a gyermekvédelmi felelősnél kötöttem ki, mert foglalkoztatott a halál... (Ha szétrakott lábakkal, berúgva-befüvezve óbégattam volna éjfélkor a polgármesteri hivatal előtt a parkban, mint a többi "normális" tini, az sokkal jobb lett volna...)
Azóta persze kicsit fejlődtem, megtanultam a saját gondolataimat kiadni magamból, olyan témákról írni, amik engem foglalkoztatnak, a saját problémáimra keresni a megoldást. Sokszor pont az írás a megoldás. Ha van egy adott probléma és megpróbálom írással kiadni magamból, akkor a rímekre koncentrálok, egy kicsit eltereli a figyelmem magáról a problémáról, és egy kicsit könnyebb lesz utána összeszedni magam. Ez olyan, mint a csatadalokban az ellenség kigúnyolása, eljövendő halálának emlegetése. Lehet az ellenség akármilyen félelmetes zsarnok, elég pár olyasmi dal, mint amiket Vihuráék toltak a Négy páncélosban, és rövidesen megoldódik a probléma.
Írással mindent ki lehet fejezni, vidámságot, haragot, szomorúságot... Lehet komoly filozófiai kérdéseken agyalni, vagy csak hülyéskedés szinten összecsapni valami alpárit. A mű hangulata, nyelvezete, jellege a művész aktuális hangulatán múlik. Nálam is volt már minden, szójáték, kocsmahumor, filozófia, szarkazmus, sőt, néha még a lírai részem is előbújt bunkeréből. Ez azt mutatja, hogy bármennyire is egyszerűnek, vagy szűk látókörűnek tűnök néha, azért az érzelmek viszonylag széles skáláját ismerem.
Nem egyszerűen azért írok, mert eltereli a figyelmem a problémáról... Miközben vakarom a fejem rímek után kutatva, gondolkodok azon is, hogy milyen legyen a befejezése az adott rímhalomnak, tehát próbálom megoldani a problémát, miközben írok, feltéve, ha valami problémáról körmölök éppen. Ha keseregve ütöm a fejem a falba, attól nem oldódik meg semmi, ha írás közben az általam teremtett történet segíti megoldani a konfliktust, azzal többre jutok. Ha nem tudom megoldani, akkor van az, hogy CSAK kiadtam magamból.
Ha meg lazábbra, esetleg ironikusabbra veszem a figurát, akkor meg az elmémet feszítő ökörségről csinálok "biztonsági mentést". Lehet, hogy néha túl alpári vagyok a humoromat illetően, pl. a Zombie lake "Egy fürdőző lány csúnyája a néző elé tárul" sora, de ez azért van, mert nagy koncentrációban van jelen a hülyeség és nem mindig tudom szétdarabolva, esetleg lekonvertálva kiadni magamból.
Kipróbáltam mindent, játszottam, néztem filmeket, vlogoltam, ezek lekötöttek ideig-óráig, de a legstabilabb hobbim -a zenehallgatás mellett- az írás. Mint már említettem, pozitív és negatív érzelmek kitombolására egyaránt alkalmas. Ha túl fáradt vagyok, akkor pl. nem tudok Treket nézni, mert annyi információt küld az agyamnak, hogy szinte fáj, ha kifolyik a szemem, mahjongozni sincs kedvem, a sok apró jelet figyelni a köveken, kész öngyilkosság. Írni viszont mindig lehet, csak téma kell.
Átiratleltár
Matattam kicsit még a régi zenéim közt, ugye voltak ezek a nagyon ganéj minőségű paródiáim...
Most ezeket leltároznám, rövid történetükkel, mindennel
- (Páncélingben) A fickót szeretem: Tiltott szerelem-átirat a szokásos talpnyaló stílusban, megemlítek pár dalcímet az istenektől, talán a legfárasztóbb paródiám. Az ötlet onnan jött, hogy a "fogva tart a félelem" sort egy haverral "fosba'-sz@rba' térdelek"-nek értettük, így került bele a szövegbe az, hogy "fosba'-sárba' térdelek", itt a sár a sz@r eufemizmusa. :-D
-Élet (élet, hosszú élet, eredményes élet...): a Rózsaszín Pitbull népdalmixe ihlette, valamint a Trek-függés. Amúgy ez még NCC-projektes cucc volt. :-D
-Legyen erős a gyomrunk!: a Legyetek jók, ha tudtok! dallamára íródott, iskolaellenes, szünet- és hétvégeváró, zenefüggést bemutató dalocska, elborult szövegrészletekkel ("A tanár leszophat, nincs már gond!"). Egy ismerősöm haverjai írtak a dallamra egy tanyasi paródiát, az ihlette.
-Trekkie Manó: szintén NCC, a Mikimanó átirata, mely egy agresszív idegen fajjal (mondjuk a romulánokkal) történő harcot mutat be.
-M.Á-nuel: a hasonló című Emánuel dallamára épülő anyag. Szokásos embergyűlölő humor, ami kicsit félelmetesre sikerült. Ha nem tudnám, hogy csak poénból írtam, félnék magamtól. :-D A cím ihlette, jól ki lehetett hozni belőle egy tipikus Mo'nIQ-szójátékot.
-Klingon máj: mocsok minőségű Gangnam style- paródia, mely a harcok utáni brutális vedelés témakörét dolgozza fel. :-D
-Mo'nIQ anyó: a Kovbojok Télapóját is kikezdtem annó, többféle témakörrel, az örökös Trekker-humortól a Warp 11-en át a Dead Snow-ig, sőt, a '40-es évek Magyarországáig mindenféle alterkodással.
-Ro szegényke: megint egy Pitbull-ihlette dal, a Hófehérke elvont, trekesített paródiája. Kicsit "beteges" lett, mint egy E-rotic-klip, de a Warp 11 is gyakran keverte az alaptörténetet némi kufirccal. :-D "Egyszer aztán elunták Ro szegényke pináját, Orionál egy szolgalánynak bekötötték a száját. Mögéálltak jól felváltva matattak a szolgalányba', Data nem toszott, mert android volt..."
Akartam még csinálni egy iskolagyalázást a We will rock you dallamára, de nem lett soha felénekelve, annak a szövege sokkal hardkórabb lett volna, mint a Legyen erősé, olyan refrénnel, hogy "Gyújtsuk fel a sulit, kössük fel a dirit!", sz'al nyilvánosságra kerülve a vesztemet okozta volna. :-D De néha le kellett mennem alpáriba, hogy kiadjam magamból a feszültséget, mert akkor még nem terheltem magam komolyabb filozófiai szövegekkel. Azért nagy fejlődésen mentem át. A Ro szegényke és mondjuk a Hold sötét oldala közt azért érezhető a különbség...
Lehet, megint kéne valamit írni, de paródiához nincs igazán témám, már minden elborultságom kiadtam tavaly-tavalyelőtt... Vicces szövegeket szoktam még írni mostanában is, de azokat nem meghatározott dallamra, mert nem hallgatok könnyen parodizálható zenéket (pl. magyar popot).
Mondjuk tavaly még a Wanna be a lover-t akartam "A bili nem lavór" címmel átírni, meg a Kockarap c. alter rockdalt ilyen BetülMetülBesztörd-stílusban, de azokból nem lett semmi.
Lennének most komoly gondolataim is, de nem tudom őket rímekbe rendezni, pedig találtam egy jó alapot is...
Most ezeket leltároznám, rövid történetükkel, mindennel
- (Páncélingben) A fickót szeretem: Tiltott szerelem-átirat a szokásos talpnyaló stílusban, megemlítek pár dalcímet az istenektől, talán a legfárasztóbb paródiám. Az ötlet onnan jött, hogy a "fogva tart a félelem" sort egy haverral "fosba'-sz@rba' térdelek"-nek értettük, így került bele a szövegbe az, hogy "fosba'-sárba' térdelek", itt a sár a sz@r eufemizmusa. :-D
-Élet (élet, hosszú élet, eredményes élet...): a Rózsaszín Pitbull népdalmixe ihlette, valamint a Trek-függés. Amúgy ez még NCC-projektes cucc volt. :-D
-Legyen erős a gyomrunk!: a Legyetek jók, ha tudtok! dallamára íródott, iskolaellenes, szünet- és hétvégeváró, zenefüggést bemutató dalocska, elborult szövegrészletekkel ("A tanár leszophat, nincs már gond!"). Egy ismerősöm haverjai írtak a dallamra egy tanyasi paródiát, az ihlette.
-Trekkie Manó: szintén NCC, a Mikimanó átirata, mely egy agresszív idegen fajjal (mondjuk a romulánokkal) történő harcot mutat be.
-M.Á-nuel: a hasonló című Emánuel dallamára épülő anyag. Szokásos embergyűlölő humor, ami kicsit félelmetesre sikerült. Ha nem tudnám, hogy csak poénból írtam, félnék magamtól. :-D A cím ihlette, jól ki lehetett hozni belőle egy tipikus Mo'nIQ-szójátékot.
-Klingon máj: mocsok minőségű Gangnam style- paródia, mely a harcok utáni brutális vedelés témakörét dolgozza fel. :-D
-Mo'nIQ anyó: a Kovbojok Télapóját is kikezdtem annó, többféle témakörrel, az örökös Trekker-humortól a Warp 11-en át a Dead Snow-ig, sőt, a '40-es évek Magyarországáig mindenféle alterkodással.
-Ro szegényke: megint egy Pitbull-ihlette dal, a Hófehérke elvont, trekesített paródiája. Kicsit "beteges" lett, mint egy E-rotic-klip, de a Warp 11 is gyakran keverte az alaptörténetet némi kufirccal. :-D "Egyszer aztán elunták Ro szegényke pináját, Orionál egy szolgalánynak bekötötték a száját. Mögéálltak jól felváltva matattak a szolgalányba', Data nem toszott, mert android volt..."
Akartam még csinálni egy iskolagyalázást a We will rock you dallamára, de nem lett soha felénekelve, annak a szövege sokkal hardkórabb lett volna, mint a Legyen erősé, olyan refrénnel, hogy "Gyújtsuk fel a sulit, kössük fel a dirit!", sz'al nyilvánosságra kerülve a vesztemet okozta volna. :-D De néha le kellett mennem alpáriba, hogy kiadjam magamból a feszültséget, mert akkor még nem terheltem magam komolyabb filozófiai szövegekkel. Azért nagy fejlődésen mentem át. A Ro szegényke és mondjuk a Hold sötét oldala közt azért érezhető a különbség...
Lehet, megint kéne valamit írni, de paródiához nincs igazán témám, már minden elborultságom kiadtam tavaly-tavalyelőtt... Vicces szövegeket szoktam még írni mostanában is, de azokat nem meghatározott dallamra, mert nem hallgatok könnyen parodizálható zenéket (pl. magyar popot).
Mondjuk tavaly még a Wanna be a lover-t akartam "A bili nem lavór" címmel átírni, meg a Kockarap c. alter rockdalt ilyen BetülMetülBesztörd-stílusban, de azokból nem lett semmi.
Lennének most komoly gondolataim is, de nem tudom őket rímekbe rendezni, pedig találtam egy jó alapot is...
2014. március 7., péntek
Ha kell, Fek'Ihrrel szemben védem őket!
Nagynehezen végre összevagdaltam a videót, bár a hang a konvertálás miatt csúszkálni fog, de fütyülni bele, majd esetleg utólag elrendezem. Amég dolgozik vele a Vegasz, felnéztem frászra...
Megint húzzák Joakimék a rajongók agyát az új albummal... És a "rajongók" megint szidják a borítótervet.
Múltkor Marisnak elmondtam erről a véleményem, most itt is kifejteném. Mielőtt megvádolnátok: nem pusztán a szimpátia beszél belőlem, a szimpátia csak segít eldönteni, ki mellé álljak a vitában, az igazi fegyvereim ebben a harcban az érvek, mert olyat is tudok felmutatni.
A borítóterven ugye az látható, hogy egy amerikai katona állcsúcson pattint egy németet. Nos, ezt sokan megalázónak, sértőnek tartják. Én nem látok semmi megalázót egy pusztakezes közelharc-jelenetben, aki viszont igen, az mit keres egy csatametál-bandánál?! (Tudom, anyagilag nem sokat... :-D) Az, hogy az ábrázolás szerint emberünk kap egy pofont, nem megalázó, sőt, szerintem még dicsőség is lehet, hogy annak dacára sem hagyja el magát a szenvedő fél, hogy reped a csont, reccsen az állkapocs, a fogak pedig körmérkőzést játszanak a bennmaradásért. Az igazán megalázó az lenne, ha minimum zászlóégetés, hullák levizelése/meghágása, haldoklók seben keresztül történő meghágása lenne látható a terven, de én semmi ilyesmit nem látok a képen, még a hat dioptriámmal sem.
Ami a másik dolog: hiába fontosak a rajongók egy zenekarnak, szerintem ne akarják már megbrekegni, mi legyen azon az istenverte borítón! Ha a bandának ez a kép tetszik, és esetleg nekik jelentenek rajt valami személyeset a kép egyes elemei, színei, szimbólumai, akkor hadd használják ezt a tervet! Különben sem a borítót hallgatjuk, nemde? Sőt, a rajongók nagy része meg sem veszi, csak lerántja torrenttel.
Belebrekegnek, bakker, a művészek dolgába! Jó, hogy nem parancsolják meg nekik, hogy a dalaik felét töröljék a repertoárból, meg vonják ki a forgalomból azokat az albumaikat, amiken valami "megalázó" szövegű dal van (Uprising, Panzerkampf, Rise of evil, Final solution)... Nehogy már új Divízió 88-at csináljanak szerencsétlenekből!
Nekem ég a pofám ilyenkor. És nem a banda miatt, hanem a tiszteletlen "rajongók" miatt. Ha nem tetszik a rendszer, nézegessék a Skrewdriver, vagy a Landser borítóit! Azok biztosan nem lesznek "megalázóak" -.-'
Nekem igenis tetszik a terv! Az a szürkészöld alap füstgomolygás gyönyörű, meg a sárgás tűzcsóvák (egyébként a legtöbb kedvenc Trek-karakterem SÁRGA egyenruhában volt. :-O), a kidolgozott karakterek, ruháikon a vér- és sárfoltok, a fény-árnyék viszonyok, a tükröződő, acélhatású felirat, a kép tetején megjelenő mechanikus- és biológiai madarak...
Szerepjátékos portya, meg videós dilemma
Ma elrángattam a kutyát is egy portyázásra, hadd csavarogjon egyszer legálisan is, pórázzal, felügyelettel. Van itt egy köpésre ez az erdős-vizes rész, ahol a múltkori portyavideó is készült, most kicsit másfele is elnézelődtem, és videóztam megint. Ugyan ez nem lesz olyan művészi, mint a múltkori, hogy ilyen akkurátus kamerakezelés, meg némaság, egy kis alávágott Helyőrség-filmzenével, de ebben is lesz egy kis plusz. Amolyan rögtönzött, humoros szerepjáték... Azt kell mondanom, hogy rohadtmód bejött. :-D
A történet szerint egy társammal (Ektóréval) fel kell derítenünk egy zombikolóniát valahol az erdőben és felvételes dokumentációt készíteni a kolónia építményeiről... Vagy valami olyasmi. És kifejezetten tetszett így az erdőjárás, főleg a Helyőrség-mániám miatt. :-D Ha minden jól megy, ma összekonvertálgatom, megvagdalom és lerenderelem az anyagot, holnap meg fölpattintom. Mondjuk most csináltam helyet Tecsőn, töröltem a vlogvideókat, meg a Zöldséges című podcastem eddig elkészült részeit, mert egyrészt nem nézi a kutya se, másrészt meg eléggé beuralta a csatornát valami leszavazókampány, filozofálhatok, vagy humorkodhatok, aki már látta az arcom, az pofára osztályzás címszóval már veri is rá a diszlájkot bármire, amit csinálok.
Ez viszont nem lesz nyilvános, nem listázottban fog rohadni, azt' csak a haverok közt lesz terjesztve. Még a frászoldalra se rakom ki, mer' oda is bárkit felehet a rosseb. Lehet, az egész csatornát törölni kéne, azt' újat kezdeni, de akkor még az a 2-3 jóarc se tudna róla, akik idáig szerették a művészkedéseimet.
Az a baj, hogy ezzel a külsővel hiába akarnék én kiadni magamból bármilyen filozófiát, vagy humort, a sok előember leragad annál, azt' átmegy szó szerint vett fotelnáciba (bár még a névadóik is különbek voltak, azok legalább igyekeztek megismerni ellenségeiket). Ha az ilyenek eltakarodnának a halálmaci véres farkára, és jönne egy olyan irányzat a gondolkodásban, hogy tojni rá, hogy ki hogy néz ki, milyen rassz/vallás szülötte, ha okosat, vagy épp vicceset mond, vagy csinál, azért tisztelet jár neki, akkor lenne itt jó világ.
Mert így veszítek a motivációból (ezért nem halad a saját zombihorrorom története sem), azt' egyre inkább videózás sztornó, meg hagyom azt, hogy szétmenjen a fejem a sok gondolattól, amiket jó lenne kimondani, de nincs, kinek. Jó, hogy pár fotelos miatt kénytelen leszek lemondani a hobbimról, meg az egyetlen kommunikációs lehetőségről. Mer' itthol aztán hiába próbálnám anyámékkal megbeszélni a régi emlékeimet, a személyiségem fejlődését, az álomirányító taktikámat, vagy azt, hogy mi a véleményem a halálról, ők pont nem azok, akiket érdekelnének ilyen komolyabb témák, de engem sem igazán köt le, hogy kivel ordítozott épp XY celeb, vagy milyen az iszapszivattyú felépítése. De akik ilyen alternatívabb gondolkodásúak, őket talán érdekelheti egy magamfajta, szintén elvont figura véleménye. Csak már, gondolom, ők is megunták az állandó videótörlős/privátba állítós agykukikat. Arrogáns pöcs vagyok, de egy videóban említettem is múltkor, hogy mittudomén, ha nekiállnék dumálni a futurista festészetről, akkor abba kötne bele a díszes közönség, hogy ferde a szemfogam, sz'al, ha nem értik a lényeget, akkor belekötnek valami hót irreleváns tényezőbe. És engem, a gépies elmémmel ez tud a legjobban kikattintani, ez az irrelevánskodás, meg a hozzánemértés... Meg amikor a "felettébb nyakatekert" humoromat nem értik, vagy félreértik.
Néha kicsit úgy érzem magam, mintha nem lennék ebbe a korba és erre a helyre való. Mintha valami utopisztikus "bűnöző" lennék, akit elkaptak valami kutyafüle csínnyel, mittudomén, gyorshajtás űrhajóval, vagy egy csülök eltulajdonítása a csontos seggű Ektóre számára egy futurisztikus burzsujtól, azt' száműztek volna a 2010-es évek Magyarországába, a szabad gondolatúak Auschwitzába bűnhődni.
A történet szerint egy társammal (Ektóréval) fel kell derítenünk egy zombikolóniát valahol az erdőben és felvételes dokumentációt készíteni a kolónia építményeiről... Vagy valami olyasmi. És kifejezetten tetszett így az erdőjárás, főleg a Helyőrség-mániám miatt. :-D Ha minden jól megy, ma összekonvertálgatom, megvagdalom és lerenderelem az anyagot, holnap meg fölpattintom. Mondjuk most csináltam helyet Tecsőn, töröltem a vlogvideókat, meg a Zöldséges című podcastem eddig elkészült részeit, mert egyrészt nem nézi a kutya se, másrészt meg eléggé beuralta a csatornát valami leszavazókampány, filozofálhatok, vagy humorkodhatok, aki már látta az arcom, az pofára osztályzás címszóval már veri is rá a diszlájkot bármire, amit csinálok.
Ez viszont nem lesz nyilvános, nem listázottban fog rohadni, azt' csak a haverok közt lesz terjesztve. Még a frászoldalra se rakom ki, mer' oda is bárkit felehet a rosseb. Lehet, az egész csatornát törölni kéne, azt' újat kezdeni, de akkor még az a 2-3 jóarc se tudna róla, akik idáig szerették a művészkedéseimet.
Az a baj, hogy ezzel a külsővel hiába akarnék én kiadni magamból bármilyen filozófiát, vagy humort, a sok előember leragad annál, azt' átmegy szó szerint vett fotelnáciba (bár még a névadóik is különbek voltak, azok legalább igyekeztek megismerni ellenségeiket). Ha az ilyenek eltakarodnának a halálmaci véres farkára, és jönne egy olyan irányzat a gondolkodásban, hogy tojni rá, hogy ki hogy néz ki, milyen rassz/vallás szülötte, ha okosat, vagy épp vicceset mond, vagy csinál, azért tisztelet jár neki, akkor lenne itt jó világ.
Mert így veszítek a motivációból (ezért nem halad a saját zombihorrorom története sem), azt' egyre inkább videózás sztornó, meg hagyom azt, hogy szétmenjen a fejem a sok gondolattól, amiket jó lenne kimondani, de nincs, kinek. Jó, hogy pár fotelos miatt kénytelen leszek lemondani a hobbimról, meg az egyetlen kommunikációs lehetőségről. Mer' itthol aztán hiába próbálnám anyámékkal megbeszélni a régi emlékeimet, a személyiségem fejlődését, az álomirányító taktikámat, vagy azt, hogy mi a véleményem a halálról, ők pont nem azok, akiket érdekelnének ilyen komolyabb témák, de engem sem igazán köt le, hogy kivel ordítozott épp XY celeb, vagy milyen az iszapszivattyú felépítése. De akik ilyen alternatívabb gondolkodásúak, őket talán érdekelheti egy magamfajta, szintén elvont figura véleménye. Csak már, gondolom, ők is megunták az állandó videótörlős/privátba állítós agykukikat. Arrogáns pöcs vagyok, de egy videóban említettem is múltkor, hogy mittudomén, ha nekiállnék dumálni a futurista festészetről, akkor abba kötne bele a díszes közönség, hogy ferde a szemfogam, sz'al, ha nem értik a lényeget, akkor belekötnek valami hót irreleváns tényezőbe. És engem, a gépies elmémmel ez tud a legjobban kikattintani, ez az irrelevánskodás, meg a hozzánemértés... Meg amikor a "felettébb nyakatekert" humoromat nem értik, vagy félreértik.
Néha kicsit úgy érzem magam, mintha nem lennék ebbe a korba és erre a helyre való. Mintha valami utopisztikus "bűnöző" lennék, akit elkaptak valami kutyafüle csínnyel, mittudomén, gyorshajtás űrhajóval, vagy egy csülök eltulajdonítása a csontos seggű Ektóre számára egy futurisztikus burzsujtól, azt' száműztek volna a 2010-es évek Magyarországába, a szabad gondolatúak Auschwitzába bűnhődni.
2014. március 6., csütörtök
Így átkozódik a BattleMetalBastard...
Szórakozik mostanában a frász. Hol üzeneteket töröl, hol órákig technikai hibát jelez, hol nem jelenít meg lópikulát sem... Ilyenkor előfordul, hogy néhány erősebb kifejezés fordul meg a felemben.... Tömény b+olásra ne számítsatok, ugyanis kicsit kulturáltabban, cifrábban, és Mo'nIQ-osabban oldottam meg...
2014. március 5., szerda
Megint portyázni kéne...
Egyrészt, mert itt a jóidő, másrészt meg az egyik haver is rákapott az ilyen világ ellen mászkálós videózásra, harmadrészt azért, mert felderíthetnékem van. :-D
A dolog problematikája viszont az, hogy hiába van itt egy köpésre (tengerészköpésre) az erdős-vizes rész, vagy horgásznak, vagy napoznak, vagy traktorral hajtanak át rajt, sz'al tele van emberrel már az erdő is, másrészt meg nincs ilyen elhagyatott épület-kombó, max az a régi libatelep, amit már a múltkori portyavideóban is mutattam.
Pedig tök fosatós lenne, ilyen kihalt épületnél mászkálni. :-D Tiszta Helyőrség-hangulat. :-D Mondjuk lehet, meg kéne kockáztatni, hogy a víz partvonalán eltolom a belem, hátha valami régi zsilip romjainál, vagy a fene tudja, hol kötnék ki. De mondjuk az is mi? Egy betonkocka a parton, azt' cső.
Nemtom', pont erről szól a felderítés, de ha órákig mászkálok a nagy büdös semmiért, akkor az veszett fejsze nyél nélkül.
Gyilkos játszma a valóság...
Nos, kicsit folytattuk Marissal a beszélgetést...
Volt az a sokat emlegetett zeném, amit kénytelen voltam múltkor újravenni, mert a régi verzió elkallódott valahol.
Elég alternatív szövege lett, mint a legtöbb komolyabb dalomnak, de sajnos máig aktuális.
"Elvesztem az életben, mint a Voyager lakói,
Gyilkos játszma számomra mindaz, mi valódi.
(...)
Odalett a bizalom és odalett a kedvem,
Redős fejem a falba mégis én vertem..."
Ugye az idézet első két sora ilyen metafora-kombó... Elveszettnek érzem magam, de mégis a családias hangulat megakadályoz abban, hogy effektíve g3c1skedjek a falkámmal. A Gyilkos játszmás rész sem a klingonos-másodikvéhás epizódot jelenti, hanem lehet akár a Végzet is, ahogy épp az elmémmel játszadozik, amég esetleg annyira szét nem kattanok, hogy kárt teszek magamban. A "...mindaz, mi valódi" pedig a világfájdalomra utal. Érdekes, hogy akkor, amikor íródott, még nem tudtam pontosan, mi az a világfájdalom, néhány hónapja egy Agymenők-részben hallottam a pontos meghatározást.
A bizalom és a kedv amandavekra vágódását gondolom, nem kell részleteznem.
A negyedik idézett sor: redők: az őszinteség, a becsület, a direktség, a szókimondás szimbóluma. A fej falba verése az önostorozás, önmagam hibáztatása. A kettő együtt még alkot egy társadalomkritikus témát is, mely szerint a hajamra kenhetem a becsületet és az őszinteséget, ha folyamatosan átvágnak a palánkon, meg flegmáznak velem azok is, akik elméletileg a barátaim.
Már vagy két éve ugyanaz a taposómalom megy...
Szeretem az ilyen filozofikus szövegeimet amúgy, csak a háttértartalmuktól csesz szét az ideg. Attól, hogy bizalmatlanságra kényszerülök a baráti körömet illetően, és ugye a bizonytalanságot a másik fél becstelensége szüli, a bizonytalanság meg ellenségeskedést szül.
Arról prédikálok, hogy az emberek nyugodtan öljék egymást, de a baráti körön belüli bunkózást nem tudom elviselni, jó vagyok én is, mi? :-D
Volt az a sokat emlegetett zeném, amit kénytelen voltam múltkor újravenni, mert a régi verzió elkallódott valahol.
Elég alternatív szövege lett, mint a legtöbb komolyabb dalomnak, de sajnos máig aktuális.
"Elvesztem az életben, mint a Voyager lakói,
Gyilkos játszma számomra mindaz, mi valódi.
(...)
Odalett a bizalom és odalett a kedvem,
Redős fejem a falba mégis én vertem..."
Ugye az idézet első két sora ilyen metafora-kombó... Elveszettnek érzem magam, de mégis a családias hangulat megakadályoz abban, hogy effektíve g3c1skedjek a falkámmal. A Gyilkos játszmás rész sem a klingonos-másodikvéhás epizódot jelenti, hanem lehet akár a Végzet is, ahogy épp az elmémmel játszadozik, amég esetleg annyira szét nem kattanok, hogy kárt teszek magamban. A "...mindaz, mi valódi" pedig a világfájdalomra utal. Érdekes, hogy akkor, amikor íródott, még nem tudtam pontosan, mi az a világfájdalom, néhány hónapja egy Agymenők-részben hallottam a pontos meghatározást.
A bizalom és a kedv amandavekra vágódását gondolom, nem kell részleteznem.
A negyedik idézett sor: redők: az őszinteség, a becsület, a direktség, a szókimondás szimbóluma. A fej falba verése az önostorozás, önmagam hibáztatása. A kettő együtt még alkot egy társadalomkritikus témát is, mely szerint a hajamra kenhetem a becsületet és az őszinteséget, ha folyamatosan átvágnak a palánkon, meg flegmáznak velem azok is, akik elméletileg a barátaim.
Már vagy két éve ugyanaz a taposómalom megy...
Szeretem az ilyen filozofikus szövegeimet amúgy, csak a háttértartalmuktól csesz szét az ideg. Attól, hogy bizalmatlanságra kényszerülök a baráti körömet illetően, és ugye a bizonytalanságot a másik fél becstelensége szüli, a bizonytalanság meg ellenségeskedést szül.
Arról prédikálok, hogy az emberek nyugodtan öljék egymást, de a baráti körön belüli bunkózást nem tudom elviselni, jó vagyok én is, mi? :-D
Mo'nIQ, a szerény... Vagy mégsem?
Marissal ökörködünk épp cseten, a szokásos témák, kedvenc bandák, egyebek. Előjött a szó az altatódalokról, megírtam neki pár sort az Édes álmot, jó éjt-ből, a "Nézd, mily' szép most az ég!" részhez hozzátettem, hogy "Főleg, ha ellenséges gépek szállnak rajt." (ugye a foszöldköés).
Dumálunk, dumálunk, mondom, "egyszer megyünk piálni, majd dalvíz alatt eldúdolom neked, hátha felismered a dallamát." Dumálunk tovább, előjött a gondolat a múltkori ügyről, hogy bebolondítottak, másnap meg lepattintottak, én meg nem vagyok Bear Grills, nem szokásom lenyelni a békát, megkérdeztem kertelés nélkül rákérdeztem, hogy -ugye sokszor látom, hogy kiírják, hogy milyen jókat csavarognak, moziznak, meg a franc tudja, mit művészkednek- együtt hogy van idejük csavarogni...
Ünneprontó, kötekedő, tahóparaszt pöcs mód aktiválva. De nem tehetek róla, képtelen vagyok elhallgatni az ilyen kérdéseket.
Kíváncsi leszek, ha vége lesz a vizsgáiknak, rám fognak-e írni, hogy "Te barom, gyere be Győrbe, buli van!", vagy még jövő nyáron is ezt a vizsgamaszlagot fogják-e hajtani... Ha hívnak, akkor lehet, azt kéne mondanom, hogy húzzanak a vérbe, ők se jöttek, amikor nekem lett volna alkalmam, de ahogy magamat ismerem... Mint a szemüveges káposztapusztító tizedes a Négy páncélosban... Egyből ugrok. Van egy ilyen hülye szokásom, akárhányszor átvágnak, vagy épp "csak" úgy beszélnek velem, mint a kapcával, mikor épp segítenék nekik, utána mindig új esélyt adok nekik. Annó suliban ők voltak az egyetlenek, akik emberszámba vettek, nem tudok velük bunkózni (csak néha).
Here tele vele, he. Kaki ez az egész helyzet. Maris ugyan győzköd, hogy semmi ilyen lepattintási szándékuk nincs, de a nagy bajtársiasság mellett ott lappang bennem a bizalmatlanság, mert hiába a barátaim, már párszor beszopattak, én meg eleget voltam már a naiva szerepében.
Julis mellől is dobbantott két srác, a harmadik is majdnem, mert flegmázott velük, én meg minden átkúrás, meg flegmázás után is úgy vagyok, ha most az éjszaka közepén szólna, akkor már most odaverném a lábam, hogy a vakondok agyrázkódást kapjanak. De nem tudom, meddig tudok szántóföldet üzemeltetni a hátamon, mert már azért nyiladozik a csipám...
Dumálunk, dumálunk, mondom, "egyszer megyünk piálni, majd dalvíz alatt eldúdolom neked, hátha felismered a dallamát." Dumálunk tovább, előjött a gondolat a múltkori ügyről, hogy bebolondítottak, másnap meg lepattintottak, én meg nem vagyok Bear Grills, nem szokásom lenyelni a békát, megkérdeztem kertelés nélkül rákérdeztem, hogy -ugye sokszor látom, hogy kiírják, hogy milyen jókat csavarognak, moziznak, meg a franc tudja, mit művészkednek- együtt hogy van idejük csavarogni...
Ünneprontó, kötekedő, tahóparaszt pöcs mód aktiválva. De nem tehetek róla, képtelen vagyok elhallgatni az ilyen kérdéseket.
Kíváncsi leszek, ha vége lesz a vizsgáiknak, rám fognak-e írni, hogy "Te barom, gyere be Győrbe, buli van!", vagy még jövő nyáron is ezt a vizsgamaszlagot fogják-e hajtani... Ha hívnak, akkor lehet, azt kéne mondanom, hogy húzzanak a vérbe, ők se jöttek, amikor nekem lett volna alkalmam, de ahogy magamat ismerem... Mint a szemüveges káposztapusztító tizedes a Négy páncélosban... Egyből ugrok. Van egy ilyen hülye szokásom, akárhányszor átvágnak, vagy épp "csak" úgy beszélnek velem, mint a kapcával, mikor épp segítenék nekik, utána mindig új esélyt adok nekik. Annó suliban ők voltak az egyetlenek, akik emberszámba vettek, nem tudok velük bunkózni (csak néha).
Here tele vele, he. Kaki ez az egész helyzet. Maris ugyan győzköd, hogy semmi ilyen lepattintási szándékuk nincs, de a nagy bajtársiasság mellett ott lappang bennem a bizalmatlanság, mert hiába a barátaim, már párszor beszopattak, én meg eleget voltam már a naiva szerepében.
Julis mellől is dobbantott két srác, a harmadik is majdnem, mert flegmázott velük, én meg minden átkúrás, meg flegmázás után is úgy vagyok, ha most az éjszaka közepén szólna, akkor már most odaverném a lábam, hogy a vakondok agyrázkódást kapjanak. De nem tudom, meddig tudok szántóföldet üzemeltetni a hátamon, mert már azért nyiladozik a csipám...
Etológia emberileg
Most volt egy TNG-rész, melyben egy néma békekövet próbált két harcoló népet lecsendesíteni, ez ihlette ezt a posztot (megint gondolkodás következik).
Nagy divat ez a furkálódás, az örökös balhézás, erről mindig azt gondoltam, hogy valami evolúciós ösztön, alfahímeskedés, a konkurencia megalázása és kitúrása, de az evolúció rácáfolt.
Ugye az ember valamiféle majomszerű lényből fejlődött ki, ez nem titok. Az ilyen főemlősöknek lehetnek ugyan területigényeik, de nem annyira agresszívak ezen igényeiket illetően, mint mondjuk a farkasok, vagy az ilyen leopárdok, oroszlánok, sz'al az ilyen ragadozók. Egy kupacon élnek így családi szinten, kieszik egymás szőréből a bogarakat, eszközöket használnak, ha valami ragadozó közeleg, fölmásznak a fára, azt' onnan dobálják rohadt banánnal, az ilyen Disney-mesékben is ilyenek a majom/főemlőskarakterek, nem? :-D
De miért vett fel az ember egy nem hozzá illő viselkedést, és miért úgy vette fel, hogy evolúciós ösztönnek tűnjön? Miért akar erősebbnek tűnni annál, ami? Miért alakulnak ki ragadozó ösztönök egy mindenevő fajnál? Csak a dominancia kevés, mert ez jóval összetettebb probléma, mint a kutyáknál, hogy csak a dominanciáért imitálnak aktust azonos nemű kutyával. Na, mindegy... Nem filózok annyit, ha nincs, mivel..
Nagy divat ez a furkálódás, az örökös balhézás, erről mindig azt gondoltam, hogy valami evolúciós ösztön, alfahímeskedés, a konkurencia megalázása és kitúrása, de az evolúció rácáfolt.
Ugye az ember valamiféle majomszerű lényből fejlődött ki, ez nem titok. Az ilyen főemlősöknek lehetnek ugyan területigényeik, de nem annyira agresszívak ezen igényeiket illetően, mint mondjuk a farkasok, vagy az ilyen leopárdok, oroszlánok, sz'al az ilyen ragadozók. Egy kupacon élnek így családi szinten, kieszik egymás szőréből a bogarakat, eszközöket használnak, ha valami ragadozó közeleg, fölmásznak a fára, azt' onnan dobálják rohadt banánnal, az ilyen Disney-mesékben is ilyenek a majom/főemlőskarakterek, nem? :-D
De miért vett fel az ember egy nem hozzá illő viselkedést, és miért úgy vette fel, hogy evolúciós ösztönnek tűnjön? Miért akar erősebbnek tűnni annál, ami? Miért alakulnak ki ragadozó ösztönök egy mindenevő fajnál? Csak a dominancia kevés, mert ez jóval összetettebb probléma, mint a kutyáknál, hogy csak a dominanciáért imitálnak aktust azonos nemű kutyával. Na, mindegy... Nem filózok annyit, ha nincs, mivel..
2014. március 4., kedd
Kreatív ökörség
Múltkorában, amikor a Folytassa Angliában c. művészfilmet néztem, beugrott egy elég kreatív, mégis a mai világban nagyon elborultnak számító ötlet. Mindig szoktam mondani, hogy vinnyogva röhögés, meg Mardel-röhögés, meg visítás, de videókban és a mostanában tolt podcast-adásokban nem igazán tudott megmutatkozni az ilyesmi. Oké, hogy néha felhorkanok, ha valami vicceset mondok, vagy valami régi ökörségemre visszagondolok, de konkrét vinnyogás még nem lett dokumentálva.
Mostanában amikor valami vicceset néztem, és elindítottam a felvételt, hogy a nem evilági hangokkal kísért artikulátlan arctorzulásaim megörökítsem. Ugyan nem lett nagyon fuldoklós-patakokban könnyezős- bevörösödős, mint amilyeneket néha bőrműhelyben produkáltam, vagy a haverokkal, de agyat rágni megfelelő lesz.
Az én röhögésem ugyanis legendaszámba ment... Ha másra nem is, arra biztosan évtizedek múlva is emlékezni fog a haveri kör, hogy milyen sátáni, sípolós-nyerítős hangok jöttek ki belőlem... Mint egy asztmás kecske, miközben a perverz pásztor keményen veri alá az ütemet. :-D Na, jó, nem... Talán a Kutyák és macskákban, amikor a kémmacska felkrákogta a szőrcsomót, kb. olyan, csak hosszan elnyújtva. :-D
Lehet, hogy az a rohadék, Ahnenerbe elé vetni való baromarc megint rajtam fog csámcsogni, de most úgy vagyok vele, hogy a lőtéri kutyát se hatja meg, ejakuláljon szögesdrótot! :-D XD
Ma ugyanis sikeresen előhoztam magamból a Trekkerpank részem emlékeit, meg mellesleg szépet álmodtam hajnalban megint, úgyhogy semmi nem toszhatja el a kedvem.
Mostanában amikor valami vicceset néztem, és elindítottam a felvételt, hogy a nem evilági hangokkal kísért artikulátlan arctorzulásaim megörökítsem. Ugyan nem lett nagyon fuldoklós-patakokban könnyezős- bevörösödős, mint amilyeneket néha bőrműhelyben produkáltam, vagy a haverokkal, de agyat rágni megfelelő lesz.
Az én röhögésem ugyanis legendaszámba ment... Ha másra nem is, arra biztosan évtizedek múlva is emlékezni fog a haveri kör, hogy milyen sátáni, sípolós-nyerítős hangok jöttek ki belőlem... Mint egy asztmás kecske, miközben a perverz pásztor keményen veri alá az ütemet. :-D Na, jó, nem... Talán a Kutyák és macskákban, amikor a kémmacska felkrákogta a szőrcsomót, kb. olyan, csak hosszan elnyújtva. :-D
Lehet, hogy az a rohadék, Ahnenerbe elé vetni való baromarc megint rajtam fog csámcsogni, de most úgy vagyok vele, hogy a lőtéri kutyát se hatja meg, ejakuláljon szögesdrótot! :-D XD
Ma ugyanis sikeresen előhoztam magamból a Trekkerpank részem emlékeit, meg mellesleg szépet álmodtam hajnalban megint, úgyhogy semmi nem toszhatja el a kedvem.
2014. március 3., hétfő
Kutyavásár Budán...
Tegnap anyámmal (mivel törzsgyökeres győri), meccset néztünk (holott az egész család tojik a focira, de most a győriek rugdalták a labdát, meg néha a Fradi játékosait). Ő kezdte el nézni, én meg a második félidőben beültem mellé röhögcsélni a "Csetlik-Botlik, Elb@szódik" típusú játékosokon.
Több volt a játékosok csúfolása, mint a szurkolás, de ez így volt rendjén...
Volt egy vörös hajú kölök, őt gyufafejeztük, volt valami Pavlovics, vagy mi a neve, ő Pavlov kutyája, meg Pavel Chekov volt, Bödét bidéztük, az egyik négert anyám Akalamagonak nevezte el, Leonardora meg én visítottam be, hogy "Azt mondta Leonardo Da Vinci, hogy büdös a pina, de fincsi!", valami Rudolfot buzirudiztunk, én meg lerudolfhesseztem, meg volt egy másik hülyenevű, arra meg elkezdtem, hogy Göring.
Gyerekek, többet rúgták egymást, mint a labdát... Borultak akkorákat, hogy öröm volt nézni. Az egyik ferencvárosi a végén gondolt egyet, azt' kifeküdt, mint a német katona, és még az ETO kapott miatta pirosat. :-D Összekaparta magát a fetrengő, és még ment volna neki a győri játékosoknak. :-D
Anyám is csodálkozott nagyokat, mert amikor még ő járt ki fiatalon ETO-meccsre, nem volt az, hogy már a hullaszállítót kellett hívni az elesettekhez, hamar fölugrottak, azt' játszottak tovább, itt meg több volt a mentős, mint a játékosok, meg a közönség egybevéve... Táposok...
Amikor kis pöcsös alsósként (akkor is tojtam az egész focitémára) a haverokkal (akik viszont megszállottak voltak a témában) rúgtuk a bőrt napköziben az udvaron, annak focibb jellege volt. Itt meg a mittudomén, milyen profi játékosok, azt' dőlnek-kelnek a pályán, mint akik be vannak csípve, meg percenként kirúgják a labdát, nem elég nekik a pálya... :-D Meg elméletileg mindegyik magyar csapat, de mégis jóformán fele-fele arányban voltak szlovákok és négerek a csapatokban... A legtöbb kreolost a Ferencváros soraiban láttam, ami nem lenne gond, csak a huligán NS-ek 90%-a a Fradi talpát nyalja, ami így kicsit vicces. :-D
Na, mindegy, gondoltam megosztom ezt a kis történetet, hogy full laikusként mit össze röhögcséltünk tegnap a "profi csapatokon".
Több volt a játékosok csúfolása, mint a szurkolás, de ez így volt rendjén...
Volt egy vörös hajú kölök, őt gyufafejeztük, volt valami Pavlovics, vagy mi a neve, ő Pavlov kutyája, meg Pavel Chekov volt, Bödét bidéztük, az egyik négert anyám Akalamagonak nevezte el, Leonardora meg én visítottam be, hogy "Azt mondta Leonardo Da Vinci, hogy büdös a pina, de fincsi!", valami Rudolfot buzirudiztunk, én meg lerudolfhesseztem, meg volt egy másik hülyenevű, arra meg elkezdtem, hogy Göring.
Gyerekek, többet rúgták egymást, mint a labdát... Borultak akkorákat, hogy öröm volt nézni. Az egyik ferencvárosi a végén gondolt egyet, azt' kifeküdt, mint a német katona, és még az ETO kapott miatta pirosat. :-D Összekaparta magát a fetrengő, és még ment volna neki a győri játékosoknak. :-D
Anyám is csodálkozott nagyokat, mert amikor még ő járt ki fiatalon ETO-meccsre, nem volt az, hogy már a hullaszállítót kellett hívni az elesettekhez, hamar fölugrottak, azt' játszottak tovább, itt meg több volt a mentős, mint a játékosok, meg a közönség egybevéve... Táposok...
Amikor kis pöcsös alsósként (akkor is tojtam az egész focitémára) a haverokkal (akik viszont megszállottak voltak a témában) rúgtuk a bőrt napköziben az udvaron, annak focibb jellege volt. Itt meg a mittudomén, milyen profi játékosok, azt' dőlnek-kelnek a pályán, mint akik be vannak csípve, meg percenként kirúgják a labdát, nem elég nekik a pálya... :-D Meg elméletileg mindegyik magyar csapat, de mégis jóformán fele-fele arányban voltak szlovákok és négerek a csapatokban... A legtöbb kreolost a Ferencváros soraiban láttam, ami nem lenne gond, csak a huligán NS-ek 90%-a a Fradi talpát nyalja, ami így kicsit vicces. :-D
Na, mindegy, gondoltam megosztom ezt a kis történetet, hogy full laikusként mit össze röhögcséltünk tegnap a "profi csapatokon".
2014. március 2., vasárnap
Emlék: Nevezd el, amit megeszel!
Megint csináltam magamnak porlöttyöt, tudjátok, ez a belecseszed másfél litykó vízbe, azt' mű-gyümölcslé. :-D Replikált űrpia. :-D Na, ugye ilyet szürcsöltem a Doomtrooper alatt, úgyhogy gondoltam pózolok egyet vele a civil falra és elnevezem rögtönzött itókámat "antantvérnek" (ez az ilyen kékszőlős, epres, esetleg kólás cuccokra még illik is a pirosas-feketés színük alapján, meg ugye a Doomtrooper története miatt).
Itt ugrott be, hogy annó minden kaját, meg rágcsát elneveztünk a haverokkal, a szendvics volt a "lucskos szendó" valami anime-szinkronparódia miatt, a kolbászos csipsz a "véres betét", a kuki az "építőanyag" (utóbbi azért, mert rendszerint "építkeztünk" belőle unalmunkban), a kávé volt a Janeway-koktél, a kapucsínó meg az "ajtócsínó". A kicsit károsabb dolgokra is voltak szavaink, az alkoholra a "kosár(labda)", ugyanis van egy ilyen fej fölé emelős dobástechnika a kosárban, ami olyan oldalnézetből, mintha a játékos épp inna egy üvegből, a cigizésre meg néha a "dekorál" igét használtuk a dekk (csikk, vagy akár maga a bűzrúd) és az orál (szájon át) szavak miatt.
Kukiból stilizált csillaghajó... :-D
Itt ugrott be, hogy annó minden kaját, meg rágcsát elneveztünk a haverokkal, a szendvics volt a "lucskos szendó" valami anime-szinkronparódia miatt, a kolbászos csipsz a "véres betét", a kuki az "építőanyag" (utóbbi azért, mert rendszerint "építkeztünk" belőle unalmunkban), a kávé volt a Janeway-koktél, a kapucsínó meg az "ajtócsínó". A kicsit károsabb dolgokra is voltak szavaink, az alkoholra a "kosár(labda)", ugyanis van egy ilyen fej fölé emelős dobástechnika a kosárban, ami olyan oldalnézetből, mintha a játékos épp inna egy üvegből, a cigizésre meg néha a "dekorál" igét használtuk a dekk (csikk, vagy akár maga a bűzrúd) és az orál (szájon át) szavak miatt.
Kukiból stilizált csillaghajó... :-D
Faragják a Nagykövetség tégláit!
Ma végre rászántam magam és megírtam egy szöveget a martial projektbe, valamint a kérdéses dal zenei részével is haladtam.
Ugyan a magas E húrt ledobta múltkor a szomszédgyilkosom, de én mindennel zenélek, ami képes valami hangot kiadni, sz'al ez a veszteség nem tántorított el egy kis riffezgetéstől, amit majd, ha minden jól megy, a refrén alá fogok berakni. :-D A verzék és a dal intrója természetesen Anvilstudio-val készül, de lehet, keresek valami témához illő bevágást.
Többször tervezgettem, hogy mik lesznek az "első AmbaSSadoR-albumon", de mindig új ötletek jutottak eszembe, úgyhogy amég el nem készül minden dal, addig nem mondanék semmi biztosat...
Ugyan a magas E húrt ledobta múltkor a szomszédgyilkosom, de én mindennel zenélek, ami képes valami hangot kiadni, sz'al ez a veszteség nem tántorított el egy kis riffezgetéstől, amit majd, ha minden jól megy, a refrén alá fogok berakni. :-D A verzék és a dal intrója természetesen Anvilstudio-val készül, de lehet, keresek valami témához illő bevágást.
Többször tervezgettem, hogy mik lesznek az "első AmbaSSadoR-albumon", de mindig új ötletek jutottak eszembe, úgyhogy amég el nem készül minden dal, addig nem mondanék semmi biztosat...
De! A jelenlegi terv a következő:
-Lesz egy intró, mert intró mindenképp kell. Lehetséges, hogy azt "házi eszközökkel" dobolom fel, mert a zeneszerkesztő program hangkészlete is véges.
-Lesz a ma elkezdett dal, mely ugyan kicsit félreérthető lesz, mert magam sem tudom, hogy irónia-e, vagy komolyan gondolom, de ha megvádolnak, akkor ráfogom, hogy irónia. :-D
-Lesz a feldolgozás, az mindenképp, mert egyszerűen KELL.
-Kéne egy szebb dal is, csak az a baj, hogy még nincs túl nagy tapasztalatom szebb dalok írásában. Erről, bár ebből egy betű sincs még meg, csak annyit tudok mondani, hogy a jelenlegi tervek szerint afféle emlékdal lesz, azokról, akik fegyverrel a kézben hagyták el ezt a világot, függetlenül attól, hogy hol, mikor, melyik oldalon.
-Valamint ha már intró volt, outtró is kéne, ahhoz is megvannak a fő körvonalak már agyban.
Terveztem régebben, hogy lesz dal az EBM-ről is, de a jelenlegi tervek szerint egyenlőre kimarad, először még szeretném megtalálni a helyem, experimentálkodni egy kicsit. Később lehet, hogy lesznek EBM-es dalok, sőt, lehet, a projekt üzenetére is kitérnék, hogy miért pont AmbaSSadoR, meg egyebek, de még csak a kezdeti útkeresésnél járok...
-Lesz egy intró, mert intró mindenképp kell. Lehetséges, hogy azt "házi eszközökkel" dobolom fel, mert a zeneszerkesztő program hangkészlete is véges.
-Lesz a ma elkezdett dal, mely ugyan kicsit félreérthető lesz, mert magam sem tudom, hogy irónia-e, vagy komolyan gondolom, de ha megvádolnak, akkor ráfogom, hogy irónia. :-D
-Lesz a feldolgozás, az mindenképp, mert egyszerűen KELL.
-Kéne egy szebb dal is, csak az a baj, hogy még nincs túl nagy tapasztalatom szebb dalok írásában. Erről, bár ebből egy betű sincs még meg, csak annyit tudok mondani, hogy a jelenlegi tervek szerint afféle emlékdal lesz, azokról, akik fegyverrel a kézben hagyták el ezt a világot, függetlenül attól, hogy hol, mikor, melyik oldalon.
-Valamint ha már intró volt, outtró is kéne, ahhoz is megvannak a fő körvonalak már agyban.
Terveztem régebben, hogy lesz dal az EBM-ről is, de a jelenlegi tervek szerint egyenlőre kimarad, először még szeretném megtalálni a helyem, experimentálkodni egy kicsit. Később lehet, hogy lesznek EBM-es dalok, sőt, lehet, a projekt üzenetére is kitérnék, hogy miért pont AmbaSSadoR, meg egyebek, de még csak a kezdeti útkeresésnél járok...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)