2013. november 30., szombat

Filmből és zenéből hangulat...

Na, hogy legyen egy pozitívabb poszt is.

Tegnap megvolt a vérfarkas-menetgyakorlat. :-D Készült róla dokumentáció is, melyből vegaszos szenvedés készült ma délelőtt.
Délután megnéztem gépen az összeállítást, szaggatott-lagolt, mintha az élete múlna rajta. Most megnéztem telefonon is Tube-ról (az önimádó szencségemet, de bíztam benne, hogy ott nem szaggat).

Ugye az egyik kedvenc filmem, a Helyőrség (I.) zenéjét vágtam alá, egyrészt a hangulat miatt, sáros-füves-erdős helyen felderítősködés ezerrel...Mondjuk igen világos volt, egy kis kontraszttal meg fényerőcsökkentéssel még rá kellett segíteni a képminőségre. Másrészt ugye két Ramm-album van most meg telón, a Sehnsucht meg a Reise reise, előbbin található az Alter Mann, amiben van egy olyan szintitéma, ami eszembe juttatta a film zenéjét, pedig nem vagyok nagy filmzene-megszállott. Amikor azt a Ramm-nótát hallgattam, kajak láttam magam előtt a bunkert, meg ahogy gurul ki a kocsi a terepre, a főszereplők kimásznak a ponyva alól és elfoglalják posztjukat... Amikor toltam ezt a toportyán-portyát, meg mi mást is hallgattam volna, amikor épp nem kameráztam...? Igaz, a másik albumot, de na.

Jó nagyot kerültem.... Csak már oda is elért az emberiség. Szomszédék horgászni voltak a víz egyik oldalán, én a másik oldalán csatangoltam, nem utánamgurultak Trabanttal?! Mondjuk még szerencsém volt, mert nyáron egymásba ér az emberek fütyije mindkét parton.
Nincs olyan hely, ahol ne lenne ember. Ha az Antarktiszon be ásnám magam a hó alá, ott is be lenne kolonizálva az egész.

Direkt menekülök, hogy addig is szellőzzön kicsit a fejem, meg ne a gép előtt rohadjon a belem, meg egy kis időre ne azon kattogjak, hogy emberek közt KELL élnem, de még az erdőben is a valagamba' vannak...

Legatyásodás, a romulán anyád!

Julis megint szólt, hogy jövő héten csattanni kéne, én meg csak szentségelni tudok, mert le vagyunk gatyásodva szokás szerint, ráadásul tüdőturkászatra is mennem kell megint (remélem, találtak valamit, ami végre amandavekra vág, mert egyre ellenszenvesebb az élet), arra is hogy miből megyek be...?

Elkezdi, hogy akkor úgyis megyek be. Ja, megyek be, de más városba.

Találok egy értelmesebb embercsoportot, akikkel kölcsönösen elfogadjuk, megértjük és kedveljük egymást, de nem tudok velük személyesen kommunikálni. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy borg dolgozó, akit lekapcsolnak a kollektív tudatról, pedig nem vagyok autofóbiás, elviselem a magányt, sőt, szeretem is. Csak akkor nehéz, amikor az osztagom hasztalan könyörög, mert nem tudok bejutni hozzájuk. Az átlagemberek felőlem ott rohadhatnak meg, ahol vannak, de ők...

Átkozott falkaszellem!

Megint én érzem magam rosszul, pedig én tehetek az egészről a legkevésbé.


2013. november 28., csütörtök

A társadalom renegátja


Mindenki azt hisz, amit akar. Én nem tudok már hinni semmiben, mert a hit reménykedés, tervezés, a tervek véghezvitele pedig nem garantált.
Amit a legtöbben értenek hit alatt, azzal fejezném ki álláspontom: ha keresztény lennék, hiába hinnék abban, hogy majd a Mennyben gubbaszthatok halálom után Isten jobbján, mert ahhoz el kéne terveznem, hogy jóként élek, de ha valamit elkúrok, vagy más bekavar, akkor lehet, "véletlenül" megölöm a fél populációt, a gyilkosság (a tömeggyilkosság főleg) pedig belépő a füstszagú, metálbőgetős, kiéget föld talajtextúrás pokolba . 

Viszont amit kezdek elhinni, hogy bizonyos embereknek életében vannak olyan tényezők, amiket sehogy sem tud elkerülni. Ezek a tényezők lehetnek pozitívak, vagy negatívak, bár ezek megítélése relatív. 

Nekem a szakadár szerepe jutott és ezt nem pesszimizmusból, vagy önsajnáltatásból mondom. Már óvodában is különböztem a többiektől,  már ismertem a nagy, nyomtatott betűket, amikor rajzóra volt, a többiek papírt csak simogató stratégiája helyett erőteljesebben színeztem (látni akartam, mire képes a rajzeszköz teljes kapacitáson, SZÍNEKET AKARTAM, nem halvány hányadékot), meg hasonló apróságok. 
Suliban meg kezdődött a balhé, de ebbe nem mennék bele, életem legundorítóbb korszaka volt az általános, bár 7-8. környékére már egy-két nagydumás kölökkel lepacsiztam (mert én is hasonló tulajdonsággal rendelkezem, ezt a mai napig ki is használom a videókban, sokan dicsérik is), de amúgy... A tanárok tosznak mindenre, akár KKK-gyűlés is mehetne az udvaron lángoló kereszttel, minden földi jóval, a neveletlen majmok egymást ölik, az egyik gyerek gengszter, a másik meg idegbajos, megy a foskavarás ezerrel, és erre nem lehet ráfogni, hogy csak gyermekkori útkeresés, mert ez PRIMITÍVSÉG meg NEVELETLENSÉG.  

Középsuliban sem voltam a kollektíva úrnője. Oké, hogy le tudtam pacsizni már a normálisabbakkal (ugye a Julisék), de ott is éreztem azt a "vigyázzatok, itt gurul a szörnyeteg!" -hangulatot. 

Nem nekem való a társadalom. Én is hibás vagyok és a társadalom is. Inkompatibilitás esetén mindkét eszköz hibásnak számít a másikhoz képest, mint az informatikában. 

Kell lennie valami hatalomnak... Ami ezeket az utakat kiosztogatja. Valaki csillogó szemmel rogy térdre a Végzet Lándzsája előtt (majd néhány éven belül csak világméretű összefogással tudják legyőzni), mások a punk lázadás szerint élnek évtizedek óta (mert olyannal is találkoztam tavasszal Pitbullon!),  én meg... A társadalom renegát, kitaszított, szakadár korcsa vagyok. És ezt még mindig pesszimizmus nélkül mondom. Lehet, hogy egy másik rendszerben, egy másik korban, ahol a külső a legutolsó szempont, fontosabb lennék, mint Kahless császár a klingon népnek. Lehet, ha nem a szüleim vére lennék (más géneket és anyagi helyzetet örököltem volna), most a legmenőbb diszkóban hetvenen táncolnának körbe. 
De mivel sem önmagamat, sem a társadalmat nem tudom megváltoztatni, marad az inkompatibilitás, a remetelét. A normálisabb nézők hiába mondják, hogy jó arc vagyok, ha egy fedél alatt kéne velem élni, még Csernus és az az R-betűs nevű fazon, aki a tintapacás kísérletet tolta is BŐGVE ÉS ERET VÁGVA futna ki a lakásból az első nap után. 

Ezt dobta a gép. Oké, hogy nem kéne ilyen beletörődőnek lennem, de ebben a helyzetben az a legjobb lázadási taktika, ha beletörődöm abba, hogy antiszociális vagyok, sőt, büszke is vagyok rá. 

Új Bab-nóta.

Kicsit rnr-kicsit kántris alap (az utolsó verzénél egy pöppet EBM-re hajazó dobütem, ami külön odavág), jóféle társadalmi mondanivaló, kell több?

Itt tudjátok nézni-hallgatni.

Számomra így első hallgatás után mit is jelent a szövege?
Én irányítom az életem, a véleményem az álmaim és a gondolataim sajátjaim, ezeket ha akarnám, sem tudnám feladni. Mintha agykontroll-kazit hallgatnék, csak a szokásos dogmatikus, gépies, mondatok helyett kellemes rockzenére történik.
Ez a szöveg számomra arról szól, hogy nem számít, ha pofonröhögnek, akkor is kiállok magamért, a gondolataimért. Kiállni valami mellett csak úgy ajánlott, ha szeretjük, szeretni azt lehet, amit ismerünk (de nem fogom bemásolni most ide az erre vonatkozó idézetet, mert túl büszke vagyok ahhoz). Tehát ha ismerjük és szeretjük a gondolatainkat, megbékélünk önmagunkkal, "megyünk az úton, kezünkben a kormány", és valaki be akar nyúlni az ablakon, hogy félrerántsa a járművünket, hogy mi az árokban kössünk ki a tüdőnkbe fúródott kipufogóval, hogy a dalban hallható képet továbbvigyem, azellen védekezni kell. A leghatékonyabb védekezés az önbizalom. Ha tudjuk magunkról, hogy képesek vagyunk kitartani mindamellett, ami lelki részünkhöz tartozik, akkor egy laza mozdulattal kipenderíthetjük az életünket szabotálni kívánó seggfejet az út közepére a keselyűknek. :-D


Csapatni kéne egy vérfarkasportyát!

Francnak kellett megint Rammra függni! Feljöttek a régi emlékeim, amikor nyolcadik környékén, ősz végén, vagy télen (a tököm sem emlékszik, csak az biztos, hogy a macskák szilánkosra törtek a kanyarban, olyan hideg volt) bedugott füllel csámborogtam sötétedés előtt (de már akkor is szépen szürkült az ég) itt az erdő fele.

Ugye beszéltem sokszor a Ramm "lélekfagyasztó" hangzásáról (most arról töltődik épp egy elég hosszú videó), az fagyasztott belülről, az idő meg kívülről.

A természet peremén cammogtam, szinte szaga volt a megfagyott levegőnek, az éjszaka is fenyegetően közelgett... Ugye mai szóval élve volt egy kis lykantróp hajlamom, jó lett volna "legálisan" ölni, igazságot tenni, amikor valaki beugatott. De az embertest erre alkalmatlan, egyrészt satnya, az enyém még tohonya is, másrészt az embertestre emberi törvények is vonatkoznak. A koraesti fagyszagban az erdő szélén caflatni olyan volt, mintha arra a pár órára vérfarkas lehettem volna. Meg ugye szólt közben a jóféle iparimetál. Teljes volt a kép... Őrültnek fogtok tartani, talán az is vagyok, mert már 13-4 évesen ilyen antiszociális voltam, de érdektelen.

 Majd hétvégén menetfelszerelésbe rittyentem magam, körbecsavarom a pofám valami sállal, azt' nekivágok megint, mert rohadtul hiányzik az érzés. Meg legalább nem itt avasodok egész nap a gép előtt, ki is tolom a belem, ha emberek közé nem is, a természetbe mindenképp. Csak még kell pár zene...

2013. november 27., szerda

Zűrhajó magyaron, Friss Hordó németen.

Régen volt emlékes poszt, most lesz egy...

Julis pasija (majd neki is kéne valami cenzúranevet kitalálni) ajánlotta annó a Zűrhajó című elvont vígjátékot. Ugye egymásnak szoktunk verbálisan bajt okozni (persze csak így hülyeségből), ő Wars-os, én meg Trekker, ismeritek a folyamatot...

Igen beteg amúgy az a film... :-DDD A hajtűdobáló "saját térfélre játszókat" parodizálja, meg egy kicsit a Treket és a Wars-t.

Volt benne egy jelenet, amikor Spock homokos megfelelője ilyet szól:
"Igazi ALTESTI tejcsokoládé. Banális, a férfias íz." . Mi meg ezt hajtottuk, mert ugye eléggé mocskosan hangzik, CSOKI, ráadásul az ALTESTBŐL?! :-D Meg a "banális" szóról arra is asszociálhatnak az elvontabbak, hogy -ugye a melegek- egymás banánjával halászták ki az adaghoz a "csokit". :-D

Szegény Julist is beavattuk ebbe a Zűrhajó-témába.

A történet itt kezdődik. Ugye a magyartanárunk szerintem úgyahogy jóarc volt, bár nem mindenben értettem vele egyet (túlbuzgó fideszes volt), jól elbeszélgettem vele, nyelvészeti dolgokról, politikáról, egyebekről, amit épp az adott témához tudtam kötni. Összebeszéltem Julissal, hogy a hecc kedvéért megkérdem, hogy mit jelent a banális kifejezés. A válasz egyszerű volt. Szó szerint. De mi szétröhögtük az agyunkat.

Meg amikor a BDSM filozófiáját beszéltük ki Julissal órán (azt is direkt így heccből, nem vagyunk mi olyan perverzek, hogy komolyan gondoljuk, legalábbis ő nem XDDD), olyan veres voltam, mint a szovjet zászló alapszíne. XDD

Volt m ár ilyen tanárkérdezős-röhögős akcióm kilencedikben is, az akkori padtársammal, akivel mindig a tanárokat parodizáltuk, meg gúnyverseket költöttünk, szintén összeröhögtünk, hogy meg kéne kérdezni a némettanárt, hogy a "Frisch Fasst" sörmárka (ejtsd: friss f@szt) tényleg "friss hordót" jelent-e. Kilencedikben még javában ez a szendeszűz alamuszi állat voltam, ez a "mindig tanul-nem káromkszik-feksziknyugszik" típus, sz'al azzal a csajjal szétvinnyogtuk magunkat ezen a friss hordón (is). :-D

Lehet, másnak ezeknél százszor durvább sulis történetei vannak, de ezek ott, abban a pillanatban voltak ütősek. Nem voltam sem stréber, sem rendbontó diák, a jegyeim kicsit jobbak voltak eleinte, de amúgy nem voltam teljesen befásulva. A haverokkal egyre inkább elkanászodtam, de a 3-4-es átlagot sikerült tartani.
Utolsó éven Rozsi haverunkat, az osztályelsőt is "elrontottuk", jól berúgtunk kollektívan, azóta mintha kicsit erélyesebb lenne, jobban kiengedi a hangját, káromkodik, ha valami nem tetszik neki... :-DDD

Csináltunk olyan hülyeségeket, ami még nem a tanárnak visszadurvaanyázás kategóriája, de azért kicsit meghökkentő, főleg, hogy mi képviseltük a "jót", mi voltunk azok, akik inkább rajzolgattak, mint sminkeltek órán, ha untuk a banánt, mi voltunk, akik vigyorogtunk valami hülyeségen egymás (és a tanár) anyjának munkájára irányuló találgatások helyett. :-D

Az első slukk cigi, az első berúgás, az első igazi baráti társaság és egy hadseregnek elég emlék. Karakterformáló egy időszak volt ez a középsuli, ha nem is helyezkedtem el a végzettségemmel, lelkileg, érzem, több lettem.
Ha visszamehetnék az időben, a '40-es évek mellett a kilenc-tíz-tizenegyedikes korszakomat is meglátogatnám. :-D A 12. már kicsit szopacs volt...

Decembertelen skiccek.

Mivel tervezni nem szabad, el is terveztem, hogy nem tervezek többet (hehe), inkább csak halványan rotringgal felvázolnám a december menetét...

Először is gyülekezni kéne valamikor az osztaggal, a rég nem látott bajtársakkal, már én érzem tahónak magam, hogy a rohadt pénzhiány miatt nem tudom az első hívószóra haptákba és menetfelszerelésbe vágni magam.

Ehhez viszont kellene a két napi bér, ami talán decemberben végre landol a számlán. Ha meg nem, akkor a batlh'Ha p'taQ ghermanIa'ngan anyját az áruháznak (mivel a nácit nem tudom klingonul, marad a "germániai", de azt akkor úgy értelmezzétek), azt rúgjam hátulról gyomorba! :-D

Ha minden a  terv skicc szerint halad, és jön a "zsold", akkor KÖTELESSÉG ÉS PARANCS lesz bemenni Győrbe, de nem csak a barátok miatt. Győr nagyobb város, több a műszaki bolt, talán egy új fülhallgatóba is be tudok fektetni. Olyan 3 ropi körül lesz az út, egy ezrest rakok el a csapatösszevonásra, a többiből meg füles (esetleg még tarhálok pár fillért, ha nem lesz elég, vagy anyám is belead a benzinbe, megoldom, nagy ferengi vagyok XDD).

Karácsony/Szilveszter: a tévéműsor unalmas lesz. Szokásos agyament télapós filmek, reszketős betörők, romantikus gyomortartalmak, animációs üledékek... Ahogy a főgonosz mondta a Becstelen Brigantikban: NEM, NEM, NEM! Na, lehet, azt szedem le, elég rég láttam, de valami efféle agyhúgykő-osztogató jellegű remekművet szeretnék dübörögtetni még "egy ilyen szép ünnepen" is. XD A Helyőrség-trilógia első részét is megkeríthetem, esetleg a téli hangulat érdekében De' Snow-ólat csinálok a szobámból. :-D
Vagy szedek le alap minőségű Sabi-koncertet, azt' futóverseny a hidegnek meg a libabőrnek a hátamon.
Vagy a régi Trek-filmek... Amikor téli szünetben olyan "meleg" volt, hogy rázott a hideg, a klingonon meg rajt a kancellári köpeny, én meg remegve csorgattam a nyálam, hogy "bakker, ilyen ruha nekem is jól jönne most!"

A hónap végén is kéne egyet csapatni Julisékkal, de ugye azok a durva anyagiak... Én hiába akarnék találkozni velük az életem árán is, nem gyalogolhatok hatvan kilométert, oda-vissza százhuszat. Nyárra, ha beérnék... :-D

Meg esetleg egy itthoni szilveszteri tévénézést kéne iktatni, bár már idén se voltak kabarék. Régen úgy volt, hogy nem tudtál dönteni, mit nézz, minden csatornán kabaré, vicces műsor, Mikroszkóp, Gálvölgyi, Fábry, Mirigy, Önök kérték, Laár-ék, egymást érték a szórakoztató cuccok, idén meg nem volt lófütyi sem. :-( Régebben eljött valamelyik győri rokonl, vettünk kólát, a nagyok pezsgőztek is, én meg csak kóláztam (már akkor is ilyen törvénytisztelő polgár voltam, mint amilyen most nem vagyok), volt valami ropi, azt' ott röhögtünk a sok hülyeségen, meg egymást is röhögtettük. Éjfélkor meg begörnyedtünk az ablak alá és néztük a durrogtatást.

Nekem a családias szilveszterezés az ez volt. Sajnos a média az utóbbi pár évben egyre inkább eltolta, de nem tudok, mit tenni. Nem tudom visszahozni a régi hangulatot, mert nem vagyok csatornatulajdonos.
Szívem szerint viszont az lenne az ideális, minden úgy, ahogy régen volt. Nem vagyok konzervatív, de az a hangulat még hangulat volt.

2013. november 26., kedd

Igazodj ki magadon, ha tudsz!

Néha meggyűlik a bajom az érzelmeimmel, esetleg csak nem tudom, miként ítéljem meg őket. Most az utóbbi esetről lesz szó.

Megint tettem róla, hogy eszembe jusson, hogy én is érző lény vagyok.

Egy részem rossznak, hátráltatónak, "bűnös puhányságnak" tartja az érzelmeket, főleg a pozitívakat (szeretet, meghatódottság, egyebek). De abszurd módon pont ez a részem keresi azt a tényezőt, ami kiváltja az ilyen "bűnös" érzelmeket. Ez a részem is kedveli az őszinteséget, szóval letagadni, elárulni az érzelmeket nem lenne tanácsos. Marad tehát az elfojtás?

Vagy legyek ugyanolyan őszinte magamhoz, mint másokhoz, és "minden fingást" (nem kell feltétlenül szó szerint venni) valljak be és nyilvánítsak ki?

De a kérdéses érzelmek csak homokszemek a fogaskerekek közt, most is megálltam a fejlődésben miattuk, azt' kattogok.

Az emberi világtól megcsömörlött, érzéketlenségre buzdító részemet az emberek szülték. Ők csináltak ki lelkileg kis pöcsös korom óta, ők látták bennem a szörnyeteget... Lehet, ezért menekülök fiktív, nem-emberi "szerepekbe". Ugye, régen eléggé érdekelt a vérfarkas-mítosz, most meg hol nagyhomlokú űrviking "vagyok", hol mezőgenerált, szélsőséges élőholt (természetesen az eszmék nélkül).

Tehát az emberek akartak emberellenessé, érzéketlenné tenni, de ha beletörődöm az érzelmeimbe, túl emberi leszek. Hibás az algoritmus...

2013. november 25., hétfő

Gerillamédia

Röhej, milyen könnyű az embereket manipulálni! Egyik haver megosztotta azt a netet milliószor körbejárt képet, ami a családon belüli erőszak veszélyeire híja fel a figyelmet, tudjátok, ez az "aki megüt egy nőt, az nem férfi, de nem is ember, OSZD MEG, ha egyetértesz..."

Először is! Bizonyos körökben nem árt pár pofon, gondolok itt arra, ha valakit mittudomén, valamiféle gyakorlati önvédelmi oktatásban részesítenek, vagy ugye az ágyban extrémkedők, tele a GYIK olyan kérdésekkel, hogy "mit csináljak, ha a barátom nem tapossa ki a belem szex közben, pedig élvezném?!", valamint a Mortal Kombat-ot is át kéne írni, hogy csak azonos neműek kerülhessenek egy ringbe. Igaz, hogy az virtuális, de a csúnyagonosz emberek játékokból tanulnak ölni. :-D

A másik dolog ez a gerilláskodás. ZSAROLJÁK, bakker, a rajongókat, hogy "oszd meg, ha egyetértesz!". A pofám leszakad! Mindjárt én is csinálok egy képet, hogy "Oszd meg és lájkold, mert akkor megszűnnek a járványok, az állatkínzások meg a háborúk, Afrika dugig lesz kajával és ivóvízzel, mindenki intelligens lesz, a magyar politikusok meg visszaadják a népnek a pénzt!"

Elcseszett, átgondolatlan közhelyekkel kell zsarolni és megosztásra/lájkolásra kényszeríteni a jónépet!
Mert több emberhez eljut az üzenet... A rock is sok emberhez eljutott, mégsem "rock szabályok" és rocker fejedelmek uralják a világot.


A jó punkzene nem jó!

Mindig is utáltam a modern világ modern embereit. Most jöttem rá, ahogy a fiktív karakterem első dalát összeokádtam, hogy nem csak a becstelenség meg a bunkóság hódít náluk, hanem a naivitás is.

Ugye a megajóanyádos/Xfucktoros majmok után én is kísérletezgetek a tudás nélküli "énekléssel", de én nem a nézettségért, meg a celebségért csinálom, hanem szórakozásból. Jó hecc. Keressek valakit, aki előadja a szövegeim? Az lenne a legnagyobb árulás! Hiteltelen hígfos lenne az egész! Az én szövegeim csak tőlem az én szövegeim.

De nem csak ezzel a hitelességgel, meg az önmagamhoz való hűséggel van a probléma. A sok naiv buznyák ugyanis "punk/rockzene" alatt olyan előadók műveit érti, akik benyalták magukat a médiába, vagy megszedték magukat, hogy tudjanak stúdiózni. Ha a média lepunkozza a poppunkot (Nó Steksz, Pukizó Hotel, Antik Fidesz Klub), az érvágó tini bandatagokat meg lerockerezi, akkor persze, hogy mindenki elfelejti az oldscool punk lényegét.
Hülye a média, de méghülyébb a néző! Érdekes módon engem nem tudtak ezzel a gusztustalan "érzelmes" nyállal megetetni,.de mással sem. A nép laktózérzékeny, de a média hektószám tömi beléjük a tejet. Volt erről egy film is, valami Paranoia 2.0, vagy mi volt a címe, ugyanezzel a hasonlattal... A tejallergiás fazon kilehelte a beleit, mert a reklámok ráfüggesztették a tejre.
Ha nekem nincs szükségem az idióta műsorokra, melyekben ostobábbnál ostobább majomemberek cirkuszolása megy, akkor nem nézem. A társadalomra meg fütyülök, ha azért (is) kivet magából, mert nem élek ilyen népbutító szutykokon. Nekem már mindegy, megszoktam kis pöcsös korom óta a remetelétet. :-D

Szóval aki "minőségi", precíz, virtuóz punkrockot akar, az elkapta a hosszúcici,amit a média lógatott a szájába. A punk szó az angol szlengben kezdőt jelent, szóval "kezdő" megnevezésű stílustól/szubkultúrától ne várjunk csodát, a punk úgy punk, hogy szívből tolják. Lehet hamis, lehet fos a hangzás, érdektelen, ugyanaz, mint a művészet, nem kell magyarázkodni, meg finomkodni, kész a zene, hallgasd, bakker!


2013. november 24., vasárnap

Büszkeség, becsület, hűség...

Mivel sokan nem ismernek eléggé, kicsit lelkiznék... Csak a "toszok rá, höhö, anyád a szóvicc!"- vonulatot ismerik, pedig a személyiségem jóval többsíkú annál.

A címben felsorolt érzelmek, tulajdonságok, tényezők, nevezzük, ahogy akarjuk, elég fontos részeim.

A büszkeségem elég erős. Oké, hogy néha tolok ilyen ön-és társadalomiróniákat, de ha komolyabb dolgokról van szó, akkor enyém a világ. A puszta létem egy eposz. És ez nem nagyképűség, mert nem ártok vele senkinek, nem mutatom magam többnek annál, ami vagyok. ÖNMAGAMRA vagyok büszke, arra, ami TÉNYLEGESEN vagyok.

A becsület... Soha a büdös életbe' nem fordult meg a fejemben, hogy másoknak, akik nekem nem ártottak, keresztbe tegyek. Mindig önmagam adtam, egyenes, őszinte voltam. És szándékomban áll ilyennek maradni, még élek.

Végül pedig hű vagyok önmagamhoz és a külvilághoz is. Baráthoz és ellenséghez egyaránt.

Nem kívánnék ezekről regényt írni, ugyanis nehéz leírni ezeket, ezek olyan dolgok, amiket magunkénak kell tudnunk, hogy megismerjük. Ez a témakör nem népdal, vagy herpesz, hogy szájról szájra terjedjen, akinek van becsülete, az érti, akinek nincs, az vagy szerez, vagy rothad haláláig.

2013. november 23., szombat

Érzelmek kezelése...

Ha kicsit unalmas lesz ez a poszt, már az sem érdekel. Ki akarom adni magamból a gondolataimat. A baráti kör, vagy a család úgysem értené.

Ha uralni nem is tudom az érzelmeimet, megpróbálom kezelni. Ami előbb düh volt, kezd átalakulni depresszióvá, halálvággyá (az enyémmé). Ez valami automatikus önvédelmi mechanizmus-kísérlet lehet.
Ha nem is a megfelelő érzelemmé, valamivé megpróbálom átalakítani.
Az életbenmaradási ösztönöm rákényszeríti az ellenséges érzelmeket az alakzatváltoztatásra, hogy letolt gatyával kaphassa el. Jó, mi? Még az érzelmeimet is csak így vagyok képes leírni...
A depressziót talán könnyebben kezelem, mint a dühöt. A halálvágy kiszámíthatóbb, mint az agyhelyvérzés, könnyebb ellene taktikázni. A halálvágyat könnyű lefegyverezni valamivel, amiért érdemes élni.

Ha már helyőrséges zombinak képzelem magam, úgy is kéne viselkednem! Mármint összeszedni és a föld alól is fölkaparni magam és ÉLNI. Hogy szól a vulkáni köszönés? "Hosszú és eredményes ÉLETET!" Majd hagyom, hogy egy ember megtörjön, nem?! Majd hagyom, hogy eldurranjanak az erek az agyamban összefröcskölve vérrel az egész szakramentumot...?! Erősnek kell lennem. Nem hagyhatom, hogy a halálba kergessen egy ember. Kergetni csak azt lehet, aki gyáva, én pedig nem vagyok gyáva.

War must go on!

A Sabaton sem segít...

Na, hiába írtam rá a szutykos blogjában, hiába kértem meg szép szóval, hogy álljon le...

Kezdte elönteni az agyam a vér, már majdnem kiírtam egy olyan viccet, amin még én sem tudnék nevetni (pedig abszurd humor lett volna egy II.vh-s alakulat megnevezésével kapcsolatban), de mondom, mégse, annyi önkontrollom azért még maradt, nem állítom vissza a kilencedikes rendszert.

Kicsit remegnek a kezeim, de érdektelen, túlélem. Maximum kapok egy jóképű agyhelyvérzést, azt' végre kapitulálok ebből az átkozott életből. Inkább, minthogy hagyjam, hogy EGY napbarnított majomember miatt kijöjjön rajtam a Schickelgrüber-szindróma fotelos variánsa.

Kicsit Attero Dominatus-osan érzem magam, ha arra a majomemberre gondolok... "Serve me hi's head on a plate!" :-D

Bírom az iróniát, meg alkalmazom is magamra, de van különbség az irónia, meg a kocsisok a kaszárnyában-stílussal kevert óvodás módszerek közt.

Elmagyaráztam neki érthetően, normális stílusban, nem anyázva, sőt, MEGKÉRTEM, hogy hagyjon békén... Mintha a falnak ugatnék.

Az egy dolog, hogy a használt alsóneműmbe is több intelligencia szorult, mint belé, de hogy ennyire sötét legyen... Ha néger kukaca hozzá képest világító neoncső! -és még finom voltam és nőies... :-D

Könnyen náciskodik a világ túloldaláról, Romániából. Ha itt lakna a szomszéd városban, akkor már a börtön könyvtárából írnám ezt a posztot, mert Kahless kardjára mondom, kitéptem volna az aortáját a boromhoz szívószálnak...

Ez az a helyzet, amikor már se zene, se kabaré nem segít... Szét vagyok kattanva, még a Panzerkampf se nyomná el a dühöm. Szégyen-nem szégyen, de... Túl erős a düh. Lehet azzal érvelni, hogy a düh olyan, mint ciklonbét szipuzni, hogy a másik megdögöljön, de nem vagyok vulkáni, nem tudom elfojtani a negatív érzelmeim...

Voltak még paródiáim!

Rohadt GYIK! Kellett felnéznem! Eszembe jutott mégegy régi paródiám, ugye múltkor írtam, hogy csináltam ezeket a Legyetek jók, ha tudtok-, Tiltott szerelem, meg a tökömtudja, milyen átiratokat.

Volt egy M.Á-nuell című is...  (Az M.Á utalás a legelső nem-NCC-s dalomra, a Milicista_Állatra).
Tököm, most kereshetem elő az eredeti szöveget, hogy eszembe jusson legalább egy versszak... :-D Ki is tolta, Károly...Izé, Gergely Róbert? :-D

Valahogy így volt:

A Sabaton dalára felébredt MÁ-nuell,
Felkapta fegyverit.
Távol a Qo'noS-tól kóborólt MÁ-nuell,
Cseszheti az álmait.

Gyűlölte ő az emberi fajt,
Háború kéne, hogy pusztuljanak.
Boldog lehet, na, meg szabad,
Repül a gránát, mind szétszakad...

:-D Hát igen, kiváló NSBM-szövegíró lenne belőlem, de sem az NS, sem a BM nem áll hozzám közel. :-D
Ejj, most kegyetlenül kiégette az elmém... Mindegy, önmagamat lefárasztani nem bűn, sőt, másokat sem. :-D
Ha szétkúrt az unalom, csak úgy spontán kitörtek belőlem ilyen elfajzottságok. Nem is annyira az unalom, inkább a szorongás, m eg a teli lévő tököm... "Utolsó év a suliban, hülye a tanár, hülyék a diákok, nem sűrűn látom a haverokat, melót is kéne majd keresni, szophatok itthol életem végéig pénz nélkül", ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben (legalább volt benne valami a vákuumon kívül), nem is csoda, hogy néha NSBM-szintre süllyesztettem magam. XDD

2013. november 22., péntek

Fikciói LAG

Kéne egy fiktív karakter... Mint amilyen a Pitbull Bélabája, a Kovbojok Egérfejűje, vagy Belgáéknál Zsolti, a béka volt... Vagy a Tábornok úr a DBS-nél. :-D A "probléma" az ugyanis, hogy nem tudom hanygolni a beteg témákat, bárhogy próbálom. Számomra vicces a logikai kapcsolat a Rozsomák és a DAFEM közt.
 :-D  Az ilyen elvontságokat felvállalni meg nem túl szerencsés egy olyan korban, ahol a művészek magyarázkodnak.

De létező karakterekről már írtam eleget, lírai énes vérkiokádások is voltak. Kéne egy saját karakter, akin kiélhetem beteg elmém minden nyűgét. Először meg kéne határozni egy jelleget, hogy ember legyen-e, állat, vagy valami egyéb entitás. Kell neki egy viccesen csengő név, azt' előre!

Szerintem valami teljesen fiktív szörny kell, valami fiktív emberi névvel (mittudomén Rész Egon, vagy Szájbav Erik).




Jó ötletek, rossz viccek.

Na, aki ismeri a humoromat, az nem fog bennem csalódni, ha majd, mikor elég erősnek érzem magam az újbóli publicicikuláláshoz. :-D

Most visszanéztem KMplayeren, helyenként csúszik a kép (azoknál a részeknél, ahol a Vegas nem szedte ketté a képet és a hangot, ez röhej), remélem, csak a lejátszó bunkóskodik... Ha meg csiszli-csoszli lesz a kép, már az sem érdekel, nem fogom újra leforgatni, kész, az én művészetem így jó, ahogy van, majd magyarázkodok, mint a Rammstein! :-DDD

Tudom, hogy nagyon alternatív a humorom, főleg, mikor foszöld árnyalatokba burkolózik ezen jellemzőm, de valahogy érdektelen, hogy ki mit gondol. Létjogosultsága van mindennemű poénnak, humornak, heccnek és gegnek, amég nem mások sértegetésén alapul (oké, én is sütöttem el pár orbános viccet régebben, pl. az egyik dalom kezdősora is egy ilyen, de az sem a kinézetével, hanem ellenszenves, sunyi jellemével kapcsolatban csináltam). Oké, az én humorom olyan témákra épül, ami embermilliók halálába került (bármelyik oldalon), de ha az "embergyártással" viccelek, akkor meg megint betalálnak az okosok, hogy "milyen jogon veszem mosdatlan, randa pofámra a szexualitást?", úgyhogy inkább kerestem egy olyan témakört, ami passzol ebbe a "mindenki kedvenc ellensége" -imidzsbe, ebből a szempontból már nem köthetnek belém. :-D Nem vagyok megalkuvó, csak próbálok taktikázni, hogy azoknak is jóllakjon az a göthös kecske, akik nem bírják a képem.

"I will but never fight, that's the art of war..."

Lehet, hogy nem tűnök teljesen épnek mentálisan (ami viszont biztos, hogy nem is vagyok, hehe), ez relatív. Ha vulkániakkal kéne konzultálnom a téridőről, atomfizikáról, meg hasonló tőlem idegen témákról, akkor elvéreznék, de ha csak így hobbiszinten pukkasztom a fröcsögő polgárságot, ahhoz tökéletes az állapotom.
:-D

Az a probléma, hogy mindig lesznek olyanok, akik nem fogják fel, hogy mit mennyire gondolok komolyan, mert nem úgy néznek/hallgatnak/olvasnak, hogy megismerjenek a látottak/hallottak alapján, mert ha így tennék, akkor nem lenne szükség állandó magyarázkodásra meg videócsendekre. Mindenki tudná, hogy mit milyen mértékben kell komolyan venni, mindenki elfogadna, talán az antropofóbiám is elmúlna...

Persze aztán lehetne azzal érvelni, hogy oroszlán és gazella közt nem lesz egyetértés, meg barátság, de az ember, az EGY faj, itt ember és ember van, nem oroszlánok meg gazellák.

Ezért van létjogosultságom nekem is, minden hülyeségemmel együtt. Ha nem értik mások, nem érdekel, ha én értem, az nekem már elég. Arrogánsan, meg egoistán fog hangzani, de itt már szinte csak én érthetem meg magam (néha még én sem).

ÁtÉrtelmező humor

Készülök megint egy rövidfilmmel, a nyers kópiák már megvannak, de majd kell még pár dolog.

Ugye most videókusst rendeltem el, amég a publikálást illetően nincs dolgom, mer' lapulok, mint lócitrom az árokban, ezt ki tudom dolgozni.

Még nem szeretnék sokat elárulni, de az lesz a lényege, hogy bizonyos kifejezések átértelmezhetőek a mindennapjaimba, az időjárástól a zenéig bármivel kapcsolatban. Ez is egy kicsit az abszurd humor kategória lesz, ha sikerül.



2013. november 21., csütörtök

A melósokat kirúgják, ugye?

Na, zeneterápiáról ennyit... "Wilkommen in Wirklichkeit!"

Múltkor csesztettek ajánlott levélben a hápogók, hogy állítólag nem értesítettem őket, amikor írtam egy tetves emailt annak, aki a pályakezdőket vitte (mert a telefonrendszer hibaüzenettel jajgatott), arról meg nem tehetek, hogy ha már egyszer fütyül a munkájára, még az emailt sem továbbítja a helyettesének.

Holnap be kéne menni (MIBŐL?!), hogy megint azt hallgassam, hogy nincs munka, anyám meg toszik válaszolni, hogy lesz-e az egészből valami (ő kezeli a zsét), engem meg szétkúr az ideg a bizonytalanság miatt.

És, bakker, ezért perkálnak a munkaügyiseknek, hogy jó bunkó pofákat vágva hápogjanak, hogy nincs meló. Ha meg nincs zsém bemenni, ajánlott levélbe' fenyegetnek. Meg ott is olyan anarchia van, már csak egy kanna bor hiányzik! Jobbra-balra futkosnak az irodisták, mint a herén talpalt kecskepásztorok, föllökik az ügyfeleket...
Eredetileg apám ment volna holnap valami céges ügyvédjével konzultálni, azt' bevitt volna, de nem lesz az ügyvéd, úgyhogy busszal kéne betakarodni.

De erre elcseszni egy napot, hogy hajnalba' bemegyek, azt' csak délkörül jön onnan busz... És akkor viseljem el az embereket...

"Nyuszi, nyuszi, kérlek, tojj nekem egy tankot,
Bemegyek a Nyócba, rabolok egy bankot..."

Nekem két nap után görgő, pedig már majdnem sztrókot kaptam a lábfájástól melóügyileg, ezek a kedves-aranyos irodisták meg éveket húznak le ülőmunkában, azt' mennyi a dolguk? Hápognak, hogy "jelenleg nincs munka..:"

És ne legyek ideges, ha az ilyen munkaügyi szopattyúk mellé néha betalálnak még a seggfejek is... Véletlenül se húzzam fel magam... Pedig azt kéne, egy fára, de nem kötéllel, mert az szakad, a szögesdrót jobb!
Könnyű úgy hergelni a labilis idegállapotú vloggerdisznót, hogy brét se tudnak, mi a vér folyik a háttérben, hogy rajtuk kívül milyen szopatós tényezők lehetetlenítik el az életet.

Lélekfagyasztó szieszta

DBS, Sturm Café, meg egy kis Hanzel und Gretyl, meg lehet, egy kis Rammot is tolok később...

Ezek lennének Juliskáék, mármint nem a Haverom- Juliskáék, hanem a Jancsi és Juliska (embedelni nem mindig enged ez a seggfej rendszer, úgyhogy linkelek) : Hanzel und Gretyl - Mein Kommandant
Amúgy a III.Reich from the sun meg az SS deathstar is jó tőlük, meg a Born to be heiled. Utóbbi címe kiégette az elmém rendesen... :-D Na meg a Holy Shiza sem utolsó...

Bár nekem túl modern a zenéjük, néha elhallgatom. Elég beteg, elég vicces, de mégis komoly, meg zúzós... És asszem, csaj krákog benne, sz'al nem én vagyok az egyetlen, aki néha hörgéssel operál kornyikaügyileg. Csak ugye ebben a csökött, szexista, falhoz vagdalt lóbré országban már gyünnek a köpenyesek a hosszúujjú dzsekivel, ha kicsit eltérsz az átlagtól...

Úgyhogy ezek a történések vannak, zeneterápia ezerrel, abból is a lélekfagyasztó fajta. A lélek az ember hajtóműve (fizikailag a szív, de fizikailag most letojom), ha túlmelegszik, robban a francba.






Csahosával üzenget a féregkirály...

Jött Frászra egy József Attilával foglalkozó vicc alá egy üzenet, hogy akit tegnap kipateroltam, üzenget valami talpnyalójával. Szó nélkül kivágtam a talpnyalót is.

Ha annyira érdekelne a féregkirály véleménynek csúfolt vergődése, akkor nem raktam volna ki, mint a macskát, nem? Tököm, nem vagyok vulkáni, de még egy marék fingban is több a logika, mint ezekben a mocsadékokban. A mai nap próbálnék lenyugodni, kiszellőztetni a fejem, de keresztülhúzzák ezt is.

Az ilyen tetvek miatt tart ott a társadalom, ahol.

Ellenséges vonalak mögött menősködni, az a legjobb! Ha kiszórom-bannolom a hülye fejüket a vérbe, akkor meg be vannak sértődve. Az ilyeneknek az oviban kéne még túrniuk az orrukat és megenni a tartalmát. Kahless kardja! Az a probléma, hogy ilyenből nem egy, vagy kettő van, milliószám kószálnak az utcán ezek az értetlen, logikátlan, mucsai provokátorok...


2013. november 20., szerda

Diktatórikus módszerek

Eltávolítottam a csatornámról az agresszorokat, meg egyet a frászoldalról is kipateroltam.

Nekem is fáj, hogy csúnyagonosz diktátor-módra belső tisztogatást eszközölök, de a saját oldalaimon nem árt néha a féreghajtás. Mindig mondtam, hogy a saját oldalaimért én felelek, én vagyok ott a főnök... Ha ki kell paterolni bizonyos elemeket, akkor megteszem, alájuk vágom a görgőt.

Már nem állok le vitázni azokkal, akik nem értik, mit ugatok, mert hasztalan ezeknek szájat tépni. Vitázni a csököttekkel olyan, mint "kilencmillió fasisztával szocializmust építeni". Fene a hasonlataimat, de ez van. Nem fogom magam azon kikattintani, hogy válaszolgassak, kész, a bannolás rémuralma lesz, ha ők megtehetik, hogy szegényes szókincsükkel és gyenge érveikkel belémállnak, akkor én is megtehetek annyit, hogy a gördülékeny működés érdekében kivakarom a homokszemeket a gépezetből.

Lehet, lesz párnapos videócsend is, ha nem lesz valami gyors filozófiai ötlet, mert kikattanás során mindig az volt a megoldás. Kiszellőztetem a fejem, azt' megerősödve térek vissza. Legalább a hülyék is megkapják a lelki kielégülést, hogy (látszólag) sikeresen behódoltam nekik, nem videózok soha a büdös durva életbe'.
:-DDD Ecsém, én lélekkiverésre zenét használok, nem mások kínját... Szadista állatok! XD

Ez, a látszólagos eltűnés nem becstelenség, mert nem mondom senkinek, hogy eltűnök, csak szó nélkül dobbantok Tuberól pár napra. Videózás helyett csinálom az Ambi-alapokat, rajzolgatok, vagy amihez épp kedvem lesz.

Ehh, még éjjeli meló utáni lábfájástól "haldokolva" is vidámabb voltam, mennyit ökörködtem abban a videóban is...! Most meg ki vagyok kattanva, alig bírok össze függő mondatokban beszélni (mondjuk eddig sem tudtam XD).
.

2013. november 19., kedd

Mindenki magyarázkodik, csezmeg'!

Belehallgattam pár Rammstein-dalba, mert hiányzott a régi érzés. Már sokszor meséltem arról, amikor nyolc-kilencedikes fejjel, mindig R+-t bőgettem. Az a baj, a régi kedvenceimre nem igen emlékszem, vagyis nem tudom, mik voltak a kedvenceim.

A Links 2-3-4-t hallgatva kicsit filozofálgattam. Kicsit kitolás szerintem, hogy egy művészcsoportnak is magyarázkodnia kell a mai világban, amikor elvileg mindent tolerálnak. Oké, aki nagyon keresni akarja a csomót, az az úthenger által eltiport hulla EKG-ján is megtalálja, de én még 13 éves fejjel se  gondoltam róluk, hogy most bonehead-banda lennének. De ez egy ilyen világ, ahol már nem a gonoszt nevezik gonosznak.

Magyarázkodniuk kell... NEKIK.

Amikor már a művészek is magyarázkodnak... Igazából nem túl rég jöttem rá, mi a művészet, akkor, amikor elkezdtem Laibach-ot hallgatni. Egyik filozofálós "adásomban" említettem is, hogy nem számít, ha a művészet sokkolja a közönséget, mert az, hogy fotorealisztikusan megfestenek egy tájképet, az nem művészet, azt már a természet létrehozta. A művészet gondolatok, érzelmek átadása, egy rohadt táj csak nyugalmat áraszt, semmi egyebet. De ha felkavarják az állóvizet, ha mozgásba hozzák a nézők agytekervényeit, az a művészet.

A Laibach is ezt csinálta régen, meg a Ramm is. Fiatalok voltak, de még a jó fajtából. A popkultúrának bemutatva, vagy éppen azt asszimilálva és kiforgatva lettek a köztudat részei. Laibach-ék néha produkálnak még valamit, a Ramm viszont elindult a lejtőn: remixek, gyengébb dalok (azokból is kevés)...

Na, de vissza a fő témához! Amikor már a művészeknek is magyarázkodniuk kell, akkor biztos lehetek benne, hogy valami nem stimmel ezzel az egésszel. Valamiért az jutott eszembe a dalról, amikor én magyarázkodom a naposcsibéknek, az értelmesebbek meg szétunják magukat, hogy "Kahless kardja, még mindig itt tartunk?", de Magyarországon könnyebb lézeres szemműtétet végezni 12-es erősségű földrengésben, mint gördülékenyen videónaplózni. És most a klasszikus értelemben vett videónaplóról ugatok, nem az ilyen "gémpléjcsatornákról", meg a megjátszott műbalhés-elemezgetős hisztériákról.

Adjam fel? ÉN?! Nevezhettek, aminek akartok, büszkének, gőgösnek, arrogánsnak... De a feladás egyenlő a halállal, és ezt most nem az önjelölt hadisten-énem mondja! Nekem van egy sajátos lázadó, szókimondó, laza stílusom, amit arccal-hanggal-alkattal együtt fel is vállalok.

Tube-ról eltűnés és a halál párhuzama? Elég sok az értetlen a kibertérben, akik belémkötnek, mert kinézetem nem azonos a kedvenc pornójukban látott ribancéval, meg hogy a nézeteim sem egyeznek meg az övékkel, meg egyszerre tudok  komoly és humoros lenni, önmagam adni, nem (mű)balhé és kötekedés által felkapaszkodni másokon. Na, ezek a kis rajzszögek a terepasztalon az ellenség színével jelölve azt akarják, hogy sugározzam el magam a Tube-ról a francba (ennek oka lehet irigység, szeretethiány, vagy puszta gonoszság). Ha engedelmeskednék a parancsaiknak, és a valóságban is így menne, akkor meg kellene ölnöm magam, ha egy vadidegen, kutyaközönséges, talpas-gyalogos járókelőnek nem tetszik a képem.

Az ellenségnek való engedelmeskedést a punk és a hadisten részeim teljes egyetértésben elutasítják. Előbbi magát a parancsteljesítést, utóbbi az ellenségnek való engedelmességet fogja fel hányingerkeltő tényezőként.
Na, ledől a bálvány, további jó hajnalt!

Szöveg: Fesd kékre!

A történetben a lírai én egy élettértől és nyugalomtól megfosztott, FPS-en nevelkedett egyén, aki megöli magát, hogy a pokolban végre legálisan gyilkolhasson. A másvilág sötét oldalán berendezett emberkínzó táborban azonban az őrdémonokat sem kíméli, ugyanis ők is az emberi elme szüleményei, kvázi emberi származásúak. Egy szimpla öngyilkosság nem belépő a gonosz birodalmába... A történet végén kiderül, hogy mielőtt amandavekra vágta magát, végzett az emberi fajjal is, hogy a túlvilágon legyen elég préda.

Van benne egy kis társadalomkritika is, azokat is gúnyolja a dal, akik szerint az FPS agressziót generál, gyilkossá, sátánimádóvá teszi a fiatalokat. De nem muszáj iróniaként felfogni a szöveget. Ha komolynak fogjuk fel, akkor állásfoglalás a Columbine gimis "diplomatikus konzultációt" illetően, ugye, hogy a két "mészáros" sráccal értek egyet, sajnos az ügyük nem érte el célját, a mai napig vannak olyanok, akiknek a kötekedés, a gyűlölködés a hobbijuk..

Hogy ki hogy értelmezi, az individuális szociális problematika, csak egy adott helyzeten vizilófiáltam, hogy az előítéleteskedőket vajon lehet-e úgy aprítani a pokolban, mint a Wolfensteinben a mobokat, azt' ez lett belőle. :-D  

A szöveg:

Eleget rágódtam, nem volt nehéz dönteni,
Arra jutottam, hogy meg kéne dögleni.
Eleget éltem már az emberférgek között,
Az egyik ostoba volt, a másik meg csökött.

Lucifer! Fesd kékre a pokolban falakat,
Egy Wolfenstein-játékos jött szétrúgni pár valagat.
Adj egy láncfűrészt mert, a Doomot is szeretem,
A démonsereg vezérét majd gond nélkül leszedem.

Ahány ember a pokolba', annyi felé szalad,
Fejébe állítom a baltám, háromfelé szakad.
Hiába olyan ez a hely, mint egy haláltábor,
Az emberből lett démonoknak is jut a halálból!

Lucifer! Fesd kékre a pokolban falakat,
Egy Wolfenstein-játékos jött szétrúgni pár valagat.
Adj egy láncfűrészt mert, a Doomot is szeretem,
A démonsereg vezérét majd gond nélkül leszedem.

Hiába is hangoztattam, hagyjanak békén,
Nem kellett a béke, megdöglöttek a végén,
Becstelen felfogásuk hozta el a vesztük,
Belépőm a másvilágra szénné égett testük.

Lucifer! Fesd kékre a pokolban falakat,
Egy Wolfenstein-játékos jött szétrúgni pár valagat.
Adj egy láncfűrészt mert, a Doomot is szeretem,
A démonsereg vezérét majd gond nélkül leszedem.


Folyik a vére a romulánnak, folyik a vére!

Anyám Bikinit hallgat... Szutyok a magnó érintkezése, csak max kakaón lehet tolni, lehalkítva bekussol...

Volt egy olyan, hogy "Minden nap rólad álmodom...", én meg visszaugattam a magnónak:
Nem kéne annyi mákteát inni!
Volt a Kösz, jól vagyok is, amire itt elkezdtem spontán dúdolni gép előtt, hogy:
Nyaljuk az aszfaltot! :-D

Aszfaltot...?
Mint egy párbeszéd a menzán:
-Mi ez a morzsa itt?
-Kérdezd meg a Mórickát, az falt ott! XDDD
 
Most meg a Nehéz a dolga c. hősköltemény bőgött, ami eszembe tolta a tavalyi Turok-os időszakom, amikor zöldre állítottam az ellenfelek vérét,  mert a romulánokat talán még mindig jobban rühellem az embereknél, azok meg ugye zöld vérrel rendelkeznek a hemoglobinjukban található rezes vegyületek miatt (vagy mi). Szóval nagyba' tolom a Turokot, perverz állat voltam már akkor is, de nagyokat kacagtam az ellenfelek halálán, főleg, amikor valamelyik az állkapcsát fogta, olyan volt, mint aki telefonál... És így spontán kijött belőlem az említett "magyar csatametál" nóta dallamára, hogy "Folyik a vére a romulánnak, folyik a vére!" és hozzátettem, hogy "Bikini?! A francokat! Irigy Hónaljmirigy!", mert ugye ők is feldolgozták, igaz, kissé obszcénabb szemszögből közelítették meg a magány témakörét. :-D

Mondjuk obszcénságból is kétféle van, a humoros és az ízléstelen, a Mirigyék még bőven a humoros kategóriában voltak. Azért csak voltak, mert ma inkább divatosabb előadókról csinálnak iróniát, régebben nem volt szükségük arra, hogy ezeket a sztárokat macerálják, akkor még a teljesen hétköznapi emberek hétköznapi témáit parodizálták, mindig egy-egy tematikusan felépített műsor keretei közt.

Nem az volt a lényeg, hogy kornyikálva és visítvaröhögve öldököltem, hanem a hangulat, az öröm, amit akkor éreztem, amikor megsemmisültek fegyverem által, kik életemre törtek... Ez az FPS lényege, nem? Ott legalább legális, sőt, FELADAT, hogy megvédjem magam és megöljem azokat, akik belémállnak. Mondjuk amikor ilyen szép vikinges külsejű mobok jönnek, pl. a Quake-ben, akkor nehezebb szívvel hasítom ketté őket, de ez van. "A harc egyszerű: ölj, vagy téged ölnek meg!"

2013. november 18., hétfő

Víziállat adományozása...

...Azaz HALADÁS. :-D AmbaSSadoR-ügyben, ugye az lesz az experimental martial EBM "háttértáram".

Bár mostanában dögledezik a gép, múltkor a monitor, most a hangfal akarta megtagadni a parancsaim, de elintéztem, működik.

Az intrót sikeresen megcsináltam, az eleje lassabb, grandiózusan ünnepélyes, indulószerű, a végén átvált EBM-es prüntyögésbe. :-D Kezdek kiigazodni a dobrendszeren, meg már nagyjából értem, hogy egy ütembe mekkora hangokból hány mehet. :-D A végén megtanulok kottát olvasni. XD

Azt tervezem (bár a tervezéssel mindig megszopom), hogy bevárom, amég minden dal elkészül, majd a készekből összevágok egy kóstolót, először azt rakom fel egy külön csatornára (hogy ne keveredjen a magáncsatornával), azt' később feldobom a teljes dalokat is.

Az intróba nem ártana keresnem valami idézetet, aztán felmorogni, hogy legyen valami értelme annak is.

Ez tényleg experimental lesz, ha összejön, többféle téma, fura hangzások, esetleg teszek a zenékbe "itthoni hangzásokat" is, mittudomén, a fémkriglimet végighúzom az asztalon, az olyan, mintha kardok csengenének össze. Még a zenének sem hagyom, hogy bekorlátozzon, pedig a zene nagy úr! És ezt a bekorlátozás-ellenességet nem úgy mondom, mint az anyjának a 14 éves, akit seggbetolnak a pláza vécéjében, az én lázadásom kicsit más...

Szeretnék végre magam is alkotni valamit, ami teljességgel saját produkció, se műfaji, se szerzői jogos határok nem lesznek, csak én és a zeneszerkesztő. Oké, az "albumon" lesz egy mondóka-feldolgozás, egyrészt, mert tetszik a mondóka szövege és a nyelv hangzása sem rossz, amin íródott, másrészt egy másik zenekar is feldolgozta, és megnyalom a két fülem utána, olyan jó lett. :-) Ugyan nem a mondókában szereplő rovar lesz a címe, hanem a szereplő földrajzi egység magyar megnevezése.

Nyelvügyileg kicsit be kell majd gyakorolnom, mert az adott nyelv sajátos hangzását magyarként nem tudom teljes mértékben utánozni. Nem mindig kell pörgetni az R-eket, ne nagyon különüljenek el a "betűk" (hangok), hangsúly, egyebek... Bár úgyis szét lesz torzítva az alapból nem is létező hangom a keményebb hangzásért... Meg arra a négy sorra tökmindegy. :-D

Meg lehet, a kornyikasáv alá csinálok valami akapella morajlást, azt' lesz két verzió belőle. Lehet... Semmi sem lehet... Ezek ugyanis még csak ötlet-szinten léteznek. Még csak az intró szegényes alapja van kész. Addig, amég a dalok összessége csak fejben van meg, inkább fogjam be a pofám...


vulqangan jIH?

...Azaz vulkáni lennék?

A fotelnácinak írt válaszomban kirajzolódik a vulkáni életfilozófia egyik fő tanítása, miszerint a "többek véleménye felülírja a kevesekét, vagy egy személyét".

Szerencsére nem vagyok olyan ismert videós, mint Peti, ezért csak kevés kötekedővel vert meg a sors.
Volt már minden földi jó már vlogger karrierem során, csatornaváltás, Nagy Törlés, napokig kimaradás, de a mai napig tolom az ipart. Bár sok az értetlen ősottó, mindig többen vannak a felnőttebbek, akik képesek felfogni a mondanivalót, a szabadságon alapuló humort, azt, amit én művelek, tudják, mit mennyire kell komolyan venni.

Ha szám szerint több lenne a bunkó, az sem számítana, ugyanis egy osztagnyi tapló véleményére sem adnék olyan mértékben, mint egy darab normális véleményre.

Az, hogy a sokadik kérésre is akadnak olyanok, akik beugatnak, nem azért esik gányul, mert adok a véleményükre, mert nem adok, sokkal inkább azért bánt, mert vannak olyan "műveltek", hogy azt sem értik, amit minden nap kénytelen vagyok a pofájukba rágni.

Nem tetszik, hogy egy nagydarab punk okoskodik? Elég tágas ez a szájbatekert internet, nem csak én vagyok rajta. Tele a kibertér más videósokkal, van választék bőven. De nem is muszáj kizárólag az online élettérre korlátozódni, lehet dolgozni, családozni, romantikázni a párunkkal, sörözni a haverokkal, millió-ezeregy lehetőség van, nem értem, hogy egyeseknek miért pont a kötekedés a hobbijuk... Nem tudom azzal magyarázni, hogy "mert emberek és az emberek gonoszak", mert Roddenberry is ember volt és a kedvenc előadóim is azok.

Vulkáni akarok lenni és vulkániak közt akarok élni! Náluk ugyan nincs szeretet (csak hétévente), de gyűlölet, kötekedés és bunkóskodás sincs. Francba a Trekkel, hogy csak fikció! Ha valóság lenne, az első komppal húznám a redős belem a Vulkánra, vagy ami mégjobb, haza a Qo'noQ-ra! Csatlakoznék Martok seregébe, vedelném a vérbort, rágnám a gagh-ot, énekelnék, majd szétrúgnék pár romulán-, vagy domínium-segget.
:-D XD

SSzó szerint fotelnáci...

Kaptam egy felháborodott hangvételű üzenetet Tube-on egy "Div8814" nicknevű emberfattyútól.
Idézem:

"Jézusom te komolyan mi a fasznak videózol?"
A Jézusom után szerintem egy felkiáltójel, vagy egy vessző kellett volna, így kicsit olyan hatása van, mintha engem tartana Jézusának, vagy magát Jézust kérdezné (bár megszólítás után is kell vessző). Én sem vagyok egy fogalmazási-és gépelési zseni, egy két lábon totyogó nyelvtankönyv, de ha valaki túl büszke és túl kötekedő, legalább hibátlanul tegye, nem?

Mire én a szokásos, kedvesség látszatát keltő, higgadt stílusommal gúnyoltam ki a felsőbbrendű faj díszpéldányát:

"Üdvözöllek, kedves kicsit sem tapló neonáci (nicked alapján feltehetőleg az vagy)!
Bármily' meglepő, vlogolok. A vlog szó videónaplót jelent. NAPLÓT. A Tube nekem egy afféle ingyen pszichológus, kidumálom magam anélkül, hogy visszaugatna és perkálnom kéne. :-D De nem csak személyes cserfességem kiélése miatt tolom,  vannak páran, akik képesek felfogni, hogy mit milyen mértékben gondolok komolyan, ők kértek, hogy maradjak, részben miattuk is csinálom. " 



De gondolom, hasztalan ezt magyaráznom egy nemzetiszocializmusra szégyent hozó neonáci méregzsáknak, Anna Frankot sem szerették, ő is naplózott... :-D

Hogy miből gondolom, hogy NS? A nickében lévő számok mutatják... A "8814" az egyik legismertebb NS "kód", akit érdekel, az rákeres...

Egész héten az a téma, hogy kötekedésügyileg le kéne nyugodni, de mindig betalál valami önjelölt übermensch. Hiába mondtam el hatmilliószor, hogy a kutya nem adta parancsba a videóim megtekintését, mégis fröcsög a hülyéje! És ilyen értetlen korcsokkal van tele a világ...

Fehérgyapjas birkája, hogy virradna rá a D-nap!


2013. november 17., vasárnap

Szakadárok a tudati Föderációban

Civil War-t bőgetek, ilyen se sokszor fordul elő. Aki ismeri a zenekar történetét, az nagyjából sejtheti, hogy miért "nem vagyok kibékülve" velük. Oké, más bandákból is lépnek le tagok, de.. Ez a téma nekem kicsit olyan, mint a vulkániaknak a Pon'Farr, vagy a klingonoknak a TOS-beli homlokredőtlenség.

Nem csak a szakadársággal és a szakadással járó sárdobáláson vagyok "kiakadva", mint az Elfogult Védelmező,  de az énekes hangja is irritál (főleg, mikor erőlteti az SC/DC-skedést, mondjuk az AC/DC-t se szerettem), de csomó dalukban Sabaton-másolat riffek vannak, az I will rule the universe-ben van asszem' az Art of war-é, a St. Patrick's day-ben meg a Gott mit uns-é, egy nem tudom a címét daluknak (talán a Sons of Avalon, vagy mi) meg tiszta White death-es az intrója (vagy csak én vagyok olyan elborult, hogy minden metálriffről a kedvenceim zenéi jutnak eszembe).

Tudom, fene a szőrszálhasogató, válogatós, kákán is görcsöt kereső belemet.

Most valahogy kitörtek belőlem a föderációs hajlamok, hogy fütyülök rá, ha nem tetszik az énekes hangja, majd megszokom, a sárdobálást is torony magasból ignorálom (vagy legalábbis megpróbálom), az ismerős riffek meg talán elő is segítik, hogy megkedveljem őket. A tudatom is egy Föderáció, ahova a Civil War faj, úgy néz ki, tagságát elnyerte. Idegenkedő vagyok, bojkottáló, vagy ellenséges semmiképp. Talán a szakadást is felfoghatnám inkább osztódásként, pusztulás helyett szaporodásként...


Emlékmű-filozófia

Ha van két szembenálló hatalom/párt/népcsoport, pár évtized múlva lenyugodnak a kedélyek, és valamelyik fél halottjainak emléket állítanak, akkor a másik fél követői miért háborodnak fel? Az emlékmű ugyanúgy a  másik fél "dicső tetteit" is megőrzi, ugyanis minden bizonnyal az ellenséggel való küzdelemben pusztult el, akinek az emlékmű készült.

Hülyén fog hangzani a példa, jó sarkalatos is lesz, de SZERINTEM a nagy mellverő antiszemitáknak nem kéne lázonganiuk a holokauszt-emlékművek ellen, sőt, örülniük kéne, mert egy ilyen emlékmű nem csak az áldozatokról szólhat, jelentheti a gyilkosok "dicsőségét" is. Az, hogy a média inkább az áldozatokra koncentrál, nem jelent semmit. Azt, hogy nekünk, egyénenként mi mit jelent, csak mi tudhatjuk.

Mindenki egyén fizikailag és gondolatilag is. A legjobb példa erre a látásmód (minden értelemben). Ma beüzemeltem a kölcsönmonitort, kicsit állogatnom kellett a kontrasztot és a fényerőt, az előző tulaj ugyanis máshogy használta, más beállítás volt kényelmes a szemének. Ebből következtetnék egy olyanra, hogy mindenki máshogy látja a színeket (a genetikai egyéniség miatt), sőt, feltételezem, hogy egyénenként is változhat, van, hogy ugyanaz az erősségű napfény nem zavar, máskor meg kiégeti az agyunkat is.

Nálam ez a kiinduló gondolat, ha nézetekkel kapcsolatos témákon filozofálok, eredetileg úgy kéne működni a nézeteknek is, mint a színeknek, még (a követők közt is) mindenkinek mást kéne bennük látni. Amikor viszont eldivatosodik minden, még a vélemény is, akkor az a probléma, hogy egy ember, vagy egy csoport véleménye, amit mindenki ugyanolyannak lát, mert azt mondja a divat. Ezért van tele minden nézet, meg szubkultúra ostoba divatmajmokkal, mert egy az egybe', mint negyvenegybe' beszopják a divatot, gondolkodni, saját formájukra alakítani az adott nézetet meg luxus.

Na, ez a helyzet ezzel az emlékmű-témával is. Oké, hogy ellenségeskedni és ölni rossz dolog, de voltak olyan korok, amikor nem volt más választás. Egy ilyen emlékmű nem feltétlenül a "jó" mártírhalálát mutathatja be, aki a "rosszakkal" szimpatizál, az meg csak örüljön!

Na, vélemény kifejtve, sokat beszéltem, keveset mondtam, de majd mindenki bogozza ki magának, mert mindenkinek mást jelent ez az írás is.

Új monitor szemet kitol

Na, gyerekek, mostanában dögledezés áldozata volt a régi kijelzőm, kínai betegség jött rá: hang van, kép nincs. Apám szerzett valami ismerősétől egy ilyen tartalék jellegű dobozos cuccot kölcsönbe, azt kell mondjam, még szoknom kell a frekvenciáját. Olyan erotikus, tossza a szemem. :-D De legalább működik.

Szenvedni kell, ha gépezni akarunk, nincs az, mint gazdaghelyen, hogy farzsebből előhúzunk egy újat... :-D

2013. november 16., szombat

Miért ilyen kitartó?

Hol Tube-on, hol frászon próbál meg áskálódni mindenki kedvenc dísz-napbarnítottlegénye.

Azt hiszi, ha kétfrontosban tolja, előbb megtörök? :-D

Értem én, hogy gerillamédia van, rosszindulatúságból, balhéból kell a divat szerint nézettséget orozni, de hogy ilyen fantáziátlan, primitív módszerekkel teszi... Röhej. Lehet, vannak olyanok akikkel vitázni élvezet lenne, de ő pont nem az.

Ha én valakinek, aki lélekben és agyban erősebb nálam, ököllel akarnék a lelkébe rontani, mint valami spirituális DAFEM-partin, nem a külsejével próbálnám csesztetni, mert az hasztalan lenne, mint az ellenállás.  Aki lélekben erősebb, az minden bizonnyal jó. Aki jó, az jobban szeret másokat, mint önmagát (ez visszacsatolható a testi cseszegetéssel kapcsolatos immunitásra). Na, ha én valakit amandavekra kívánnék vágni, megkeresném azt az egyetlen egy valakit az életében, elég csak a neve, mittudomén Kandisz Nóra, akibe épp szerelmes, és akkor azt mondanám az ellenfelemnek, hogy "Kandisz Nóra egy ótvaros szajha, akiben járt már mindenféle szerzet, még döglött ruszki katona is, idáig érzem a vodkás-lőporos hullaszagot, ami a kukacos vaginájából árad! Kandisz Nóra egy tehetségtelen, semmirevaló, alsóbbrendű, Taigetosz-érett kotonszökevény! Kandisz Nóra még tüzelőanyagnak se jó, elrohadna a kályha, mielőtt elégne a nyamvadt, feldarabolt teste annak a szukának!", vagy valami hasonlót. M ég aznap olyan rémálmai lennének az ürgének, hogy sztrókot kapna, de még az sem ölné meg, úgyhogy kénytelen lenne felvágni az ereit. :-D Ezek kissé romulános, kardassziaias módszerek, éppen ezért nem élek inkább ezzel a lehetőséggel. Én nem akarok senkit szétkúrni lelkileg, nem akarok megalázni, cseszegetni senkit, én, bármily' meglepő, csak élni akarok. Jó, hogy lelki fegyverkezésre tanítok bárkit, aki ezt olvassa, mi? Lehet, még ellenem is beveti majd valaki. :-D Mondjuk én már tapasztaltabb vagyok lelki hadviselés-ügyileg, egy online szájtépő seggfej nem fog elbánni velem. Sőt, ha eléggé megismerem a lelkem, senki nem bánhat el velem.



Szöveg: Úgy szeretlek titeket!

Képzeljünk el egy ellentétesen működő, párhuzamos világot... Megváltozott világ, ahol a tehén hágja a bikát!
Ahol nem akarok Treket és Dead Snow-t nézni, se csatametált, elborult, egyenruhafetisiszta EBM-et meg főleg nem, ehelyett a rám irányuló támadásokat, cseszegetéseket élvezem. :-D Na, az a világ tényleg abszurd és ellentétesen működő... :-D

Na, a szöveg következik, szeretettel minden agresszornak...! :-D

Fos volt az egész napom, mégis hogy hagyhattam?!
Treket néztem, utána meg jó zenéket hallgattam:
Néhány Sabaton-album, a Friedhoftól az Uniform,
Aztán Dead Snow 2-ről is akadt néhány új infóm.

Egész nap csak arra vágytam, valaki csesztessen,
Internetes alázástól testem-lelkem reszkessen.
Hogy a kinézetem alapján ítélkezzenek felettem,
Az ilyen módszerektől eléggé begerjedtem.

Úgy szeretlek titeket, mint bakkecske a kést,
Mint az antifák a "Szívtől az égig"-üdvözlést.
Imádom, ha belém köttök, majd' elélvezek,
Kívánom, hogy Szibériában sokáig éljetek!

Megszállt a szarkazmus

Hú, gyerekek! Olyan szöveget írtam, hogy nem merem felböfögni!
Pedig én aztán nem vagyok pirulós fajta. :-D

Olyan szinten szarkasztikus lett a szövege, hogy konkrétan lezsibbadtak a maradék agysejtjeim is, mire leírtam. Meg olyan rímeket is sikerült összehoznom, hogy áúccs. :-D

Lehet, még ma felbőgöm, csak nehogy a kissé "erotikus töltetű" sorokra felfigyeljen valamelyik "főbérlőm" valamelyik szomszédos szobából, mert hiába múltam el 18 már másfél éve, vaSSzigor uralkodik... XDD
Ugye ők még az eggyel felettem lévő generáció, nekik hiába magyaráznék olyat, hogy költői képek, pajzánabb humor meg szarkazmus (utóbbiból a "kazmus" szócskát meg sem hallanák, azt hinnék szitkozódom XDD), nekik ilyet nem tanítottak rohadalomból csak a veres agitációt nyomatták nekik.

 Kár, hogy nem úgy megy, mint a Minecraftban! Kapálnék pár fakockát, építenék az udvarra egy kis bunkert, leírnám a szöveget, azt' magamratolnám az ajtót a fenébe, bezárkóznék az összes obszcén szövegemmel meg a telefonommal, ki se jönnék, amég mind fel nem vettem. :-D

Mondjuk, ha régen a Dead Snow c. ódám "Mert a zombinak nem kell pina, se töménytelen tömény pia!" sora nem babrálta ki a biztosítékot náluk,  akkor az ebben a dalban szereplő két obszcén szó, a "begerjedés" és az "elélvezés" sem lehet nagy probléma.

Mindegy! Ők is voltak fiatalok, apám mesélte mindig, hogy legénykorában a haverjaival részegen biciklizve ordítottak disznóbbnál disznóbb dalokat, anyámmal meg Rózsaszín Pitbullt szoktunk együtt hallgatni néha, úgyhogy csak nem lesz légnemű a helyzet.

Oké, hogy nőnemű létforma ne legyen obszcén, de akkor a hímnemű meg ne nézzen pornót, mert abban többnyire nőneműek (is) vannak obszcén pozitúrákban, meg azt visítják, hogy "fákkmájessz!". :-D A Két lány-egy poharat már meg sem említem!

2013. november 15., péntek

MILFkiller, a díszn***er

Ugye van ez a kitartó agresszor, akiről már elég régóta dumálok, aki Tube-on kezdte a kötekedést, de ma frászon is betalált...

Ha ilyen elszántan tud kötekedni, húzzon el karatéra, vagy bokszra, nem? Vagy öltözzön homokszínbe, azt' guruljon Irakba a balhézóna közepébe!

Offol, mintha muszáj lenne, megpróbál kikattintani, ami majdnem sikerült is estefelé, sz'al a here tele vele, he!
Letiltani meg elvből nem fogom, egyrészt ugye két perc alatt csinál új accot, másrészt meg nem adom meg az örömöt, hogy gyávának tűnjek.

Egyre nehezebb tartanom magam, mert nem vagyok vele egy szinten, de ha lemegyek az ő szintjére, azzal többet ártok magamnak, mint neki.

Provokátor állatja gerillamédiás hadműveletet akar elindítani, holott van vagy ezer feliratkozója, nekem meg kilencvenöt körül. Azt reméli, hogy árészi jellemem miatt majd beszállok a gyerekes netháborújába... Há' normális, Margit?! Majd fogok itten kakival gurigázni?! Még egy Hair-betétdalban is magasabb a harcfaktor, mint az online csajbunyóban! :-D Mi a sokat emlegetett páncélos hadosztályért mennék már le fotelnáciba, mint az összes többi, akik csinálják egymásnak az alpári videóválaszokat meg az elemzéseket? Annyira azért még nem unalmas az életem, hogy idegen emberek virtuális "harcába" belemenjek. Már ég a pofám, hogy harcnak nevezem azt a szájbatekert taplóskodást, ami a Tube-on folyik. Akiben ennyi fölösleges agresszió van, takarodjon föl Redtube-ra, lőjön kettőt a levegőbe (tőlem akár félholtra is verheti), aztán hátha megnyugszik!

Hetek óta szorítom vissza magamban az agressziót meg a gyűlöletet, erre jön egy ilyen napbarnított provokátor, azt' elkefél mindent. Pont az ilyen becstelen, áskálódó, gyáva hozzáállás ellen kampányolok már mióta... És engem is lehúzna maga mellé...

Kahless kardja! Attól, hogy lazábban beszélek a teherbeáldott videóimban, még nem vagyok olyan fostúró féreg, mint akik válaszvideóikban hasztalan fröcsögéssel próbálják "alázni" a másikat.

Az, bakker, hogy az oroszok el3,14csázták a németeket Sztálingrádnál, AZ alázás volt, de eeeeezzzz?!

Lehet, fel kéne hagynom az emberek "nevelésével", úgysem hallgatnak rám. Hagynom kéne a filozófiai jellegű kérdésboncolgatásokat is, be kéne állnom a sorba és mindenkibe belekötni, főleg kinézet alapján, mert csak így fogadna be ez az átkozott társadalom.  Mondjuk a "társ" szó kikopott már belőle, meg az "ad" is, már csak az "alom" maradt, az is sugárban telibefosva. Ez természetesen költői kép volt... Na, jó kristályéjszakát!

Egy stampó méreg naponta megvéd!

Tudom, hogy az EBM nincs túl jó hatással a tudatomra, de meg nem öl, úgyhogy hadd bömböljön! Különben is, november van, döglöttegér-színű felhők, olyan csípős szél, mint a lábam szaga, nem tudok vidámabb, nyáriasabb cuccokat bömböltetni.

Most épp a DBS (Deutsch Berittene Spetsnaz) Das Gefühl-ét bőgetem, ők azok az oroszok, akikről még tetűrégen meséltem, valami "Az oroszok már az EBM-bizniszben vannak", vagy hasonló című bejegyzésben.

"Wenn das Herz das Blut bewegt... "

Meg a Der Herr Major is jó tőlük, a Der Jäger refrénjén meg kihaltak az agysejtjeim, valami olyasmit morognak benne: "Ein Jäger, k**va idiot!" :-D

A német kiejtésükön lehetne, mit csiszolni, de a hangzás üt. Az énekes úgy pörgeti az R-eket, hogy szinte füstöl a fülesem. :-D Az ilyesmit mindig is imádtam. Lindemann a Rammsteinből,  Pär a Raubtierből... A Joakim meg főleg "kerreg", szegényt mindig azzal cseszegetik. :-D Lehet, pont ezért a hangzásért hallgatok többnyire európai zenéket. Valahogy az ilyen dörgő hangzás, ami másoknak agresszívnak, ijesztőnek tűnhet, engem motivál.

A nevük is tetszik, ugye a 3. Helyőrség alcíme "A Spetsnaz ébredése" volt... :-D


Ehhez Tuvok türelme is kevés lenne!

Mire elkezdek lenyugodni egy korábbi agykuki után, egyből betámad valami majomember.

Én próbálom őket humorral, vicces, elmés beszólással, esetleg szarkazmussal hárítani, de már fogy a türelmem, pedig aztán én olyan vagyok, aki még egy temetést is viccekkel intézne el. De az idomított klingon türelme is véges...

Bezzeg a Frankenstein's army-ban! Ott a rendező fegyvert is osztott a túlélni kívánó karaktereknek... A földiek istene viszont csak ellenségeket ad, fegyvert nem...

Szerintem ez az aberrált, békafejű állat arra reszeli a répáját, hogy agykukit kapok. Na, jó, a békafejű az durva volt, Joakimot hasonlítottam a békákhoz, mert a pálinkától kidülledt a szeme, úgyhogy a békák aranyosak, ha már őt hasonlítom hozzájuk. :-D
Egész héten ez volt a téma, bakker, hogy sok az agresszor, de nem is lesznek pozitívabb témák, ha nem akad le rólam ez a fogatlan provokátor.

Én meg vagyok olyan udvarias, hogy válaszolok a provokáló beböfögéseire, mert "nem vagyok egy tahóparaszt, ki leszopott egy orosz szakaszt". Ha meg tiltom a páncélos 3,14-csába, akkor visszajön új accounttal, az megint nem megoldás...

Egyre inkább kihozzák belőlem ezek a seggfejek az agresszív állatot, néha már úgy beszélek, mint egy bonehead, és most nem a Laibach-i humor miatt használt szókincsemre céloztam.

Itt már csak a Végső Megoldás a jó megoldás...

2013. november 14., csütörtök

Szöveg: Fél kézzel...

Feldobtam egy tavalyi agymenést a boneheadekről, mert néha kicsit félreérthető vagyok, meg az utóbbi cuccaim közül a komolyabbak szövege -A Hold sötét oldalán, Doomtrooper- azt sejteti, hogy nem vagyok teljes mértékben polkorrekt.
Utóbbi tény természetesen igaz, csak nem abban az értelemben, ami az említett dalokból "átjön", azokat a szövegeket sem ebben a témában történő állásfoglalásnak szántam, csak összehasonlítom a fiktív "gonoszt" (Doomtrooper, Hold-NS-ek) a valós "jóval" (a jelenkori átlagemberrel).

Szóval vannak ezek a birkaüzemmódban működő nemzetvédők, akik maguk sem tudják, miben higgyenek, mindig abban, amit az aktuális kedvenc RAC-bandájuk a pofájukba rág, ha Kárpátia-hangulatban vannak, akkor Isten, Szűz Mária, Jézus, meg esetleg turul, ha rájuk jön a Landser, akkor Odin/Wotan popsijába másznak be csontig, nyelvvel előre. Őket is ugyanúgy hülyére veszi a média, csak itt nem Madonna meg Bieber van, hanem Archívum meg Skrewdriver.

Mostanában tervezek egy hasonló témában punkoskodást, innen jött az ötlet, hogy a régi is legyen má' fönn.

És a szöveg...

Apád anyádat reszelte, összehoztak téged,
Egy fehérgyapjas birka lettél, ki a tömeggel béget.
Nem számít már neked a becsület, az ész,
Európa csataterén egy fűszálat sem érsz!

Embertársaidért nem ejtesz könnyet,
Fél kézzel lapozol egy könyvet.
Mein Kampf- ez áll a borítón,
És kicsit sem felháborító,
Hogy a tükörből egy szörny néz vissza,
Azt ordítja: A véred tiszta!

Brutális vereséget hoz a kezdeti siker.
A fehér fajod befogad, de aztán kiver.
Mint a többi, emeld a jobb karod!
Melled verve szíved helyét vakarod!

Embertársaidért nem ejtesz könnyet,
Fél kézzel lapozol egy könyvet.
Mein Kampf- ez áll a borítón,
És kicsit sem felháborító,
Hogy a tükörből egy szörny néz vissza,
Azt ordítja: A véred tiszta!

Uralkodj, ember, de előbb oszd meg,
Saját véleményétől foszd meg!
Uralkodj, féreg, de előbb oszd meg,
Az egyikből komcsi lesz, a másikból bonehead.



2013. november 13., szerda

Nem az én harcom

Ha sok az idióta az interneten, akkor nem kell internetezni, ez lenne a legjobb megoldás.
De most az unatkozó majomemberek miatt ne merjek kommunikálni a barátaimmal, meg a nézőkkel?
Megfosztanának a jogaimtól ezek a férgek...

Én a saját életemmel vagyok elfoglalva, a saját közönségemnek szolgáltatom az ökörséget meg a filozófiát, a barátaimat sem arra tartom, hogy beléjük kössek. Többször elmondtam, hogy nem vagyok baltásgyilkos, mégis sokan a megsemmisítendő célpontot látják bennem, holott az internetes harc nem az én harcom, ezen a szájbatekert világhálón egy rohadt civil vagyok. Akik az interneten belekötnek a civilekbe, azok a valóságban is tökig fegyverben grasszálnak a járókelők közt, ha úgy tartja kedvük, le is szednek párat?!

A net "komolytalansága" és névtelensége nem mentség az agresszióra és a bunkóságra. Aki online mindenkibe beleköt, mert "bármit megtehet", annál mi a garancia arra, hogy a valóságban nem fog gránátot dobni a kávézó teraszán trécselő civilek közé?

Bármekkora Árész-utánzat vagyok, sem online, sem a valóságban nem szokásom a foskavarás meg az agresszorkodás. Abból, hogy habzó szájjal mindenkibe beleállnék, nekem semmiféle hasznom nem származna. Ha viszont valami zavarót észlelek, akkor szólok az illetőnek, természetesen civilizált hangnemben, a kötekedési szándék hiányát jelezve.

 Ha valaki szólna, hogy mittudomén szombat reggel kilencre toljam ki ide a ház elé a belem, hozna két Bat'leth-et, mer' nem tetszik neki a képem, rendezzük le, akkor azt mondanám, oké, ez már az én balhém. De ez... Nagypofájú, gyáva rohadékok miatt még én érezzem, magam gányul, meg én ne kommunikáljak a haverokkal, én húzzam be fülem-farkam...

Ostrom alatt...

Mindig a rohadt foteloskodás, internetes fosdobálás...! Én melózok egész éjjel, lehet, hogy ki se füzetnek, szétrohadnak a lábaim, örülök, hogy luk van a seggemen és nem esek bele, akkor még folyamatosan belémköt valami idegbeteg, taknyosorrú emberféreg.

Folyamatosan engem támadnak. Ha elküldöm őket a jó meleg éghajlatra, még én vagyok a gonosz meg a nyomorék.

Persze, most mindenki azt tanácsolná, hogy hagyjam a vérbe, toszni bele-szól a zene, de nekem m ár a tököm kivan azzal, hogy minden féreg engem talál meg.

Ezért aztán érdemes volt megszületni. Célpontként leélni egy egész hosszú és eredménytelen életet.

A sok hülye azt hiszi, ha nincs a ruhámra tűzve a sárga csillag, már szabadon és legálisan vadászhatnak rám.

Mondjuk ez még nem akkora gond, már kezdem megszokni, hogy folyton megaláznak...

2013. november 12., kedd

Munka(m)orál.

Na, akkor, ahogy minden mást is szoktam, életem első végigszopott éjszakájáról is csinálok egy posztot.

8:40, buszra föl, bömböl az EBM a fülembe', ráhangolódás végett, irány az áruház kulisszái mögé! Marj fel egy csipogtató nyakláncot, írd be magad, azt' dögölj meg! Föl a bázisunkra, ami elméletileg valami oktatóterem lenne, cuccot le, hüccsünk le becsipogni, irány a terep!
Szedd le, rakd föl, vidd ki, mégse vidd ki, ellenőrizd a kódot, állítsd élére az árut (a buzi vevők folyamatosan szétdöngetik, de nem gáz, hogy potyamunkát végeztetnek velünk)! "Ezeken a területeken anarchia uralkodik...", ahogy a Meteorológus Mihály szinkronparódiában is volt. A régi dolgozók összeálltak, minket meg otthagytak a francba szerencsétlenkedni... Mindegy, ha már van kirakva termék, ahhoz felrakni még tudok (meg van adva, hogy milyen vonalkódú áruból hány oszlop lehet a polcom, minimum mikroszkóp kéne azokat a számokat leolvasni), anyám még nem teljesen érti, de majd vezetem. :-D

A nagy belemmel egész éjjel lenyomtam a lábam, reggelre olyan vörös lett a talpam, Lenin könyörög a receptért... Az egész lábszáram  föl a térdemig fáj még mindig. Mindegy, lóbalzsam-kúra, meg pihenés... Anyám a cipőre fogta, de szerintem a nagy bél-gravitáció kvintesszenciája lesz a ludas.

Az utolsó két órában kicsit sem voltam élőholt jellegű, de ha belenéztem volna egy tükörbe, Herzog nézett volna vissza. :-D

Lehet, ma a vizem mellé ma egy üveg kakaót is készítek be (amúgy kaját is vittem tegnap, de azt nem bírtam elrágni), hogy azé' energiám legyen. Meg órát is kéne kerítenem, mer' telefon nem lehet nálunk.

Még mindig fájnak a futóműveim... De nehogy má' egy klingon panaszkodjon! Ha kell hónap végén a bér, akkor bőrt húzok a fogamra, azt' örülök, hogy legalább ez összejött.

2013. november 11., hétfő

Black metal ist Krieg? Nein, Leben ist Krieg!

Na, gyerekek, tegnap csináltam az online kakaskodás abbafejezésére felhívó videót, ma ismét találkoztam a kibertérben egy "felettébb intelligens" agresszorral. Geri haverom posztjánál hozom a formám, erre elkezd névtelenül vinnyogni az agresszor, hogy mennyire ciki vagyok, valamint parancsba adta, hogy ne kommenteljek.
Egy: a "cikiség" relatív. Vannak, akiknek már az ciki, ha nem tegnap születtél, másoknak az őskori kultúra is tartalmaz meglepetéseket. Amúgy nem hinném, hogy személyesen ismerne engem a névtelen majma, hogy ilyen diagnózist állítson fel. Mellesleg én büszke vagyok "cikiségemre", ha már a '40-es években érzem magam... XDD
Kettő: honnan a páncélos hadosztályból veszi a bátorságot, hogy parancsolgatni mer egy idegen létformának?! Egy általam kedvelt szervezet egyenruháját sem viseli, miért lennék köteles engedelmeskedni a provokációnak?!

Visszakérdeztem, hogy ez kinek szól, mert mások is kommentálták Geri posztját. Elkezdi, hogy "neked, te veréb!"
Na, akkor jól körülírva üdvözöltem a büdösnácidurvaanyját, hogy tudja kivel áll szemben, meg Geri is próbálta csitítani.
Akkor a majma törölte a kommentjét, azt' rámzizegett, hogy bocs, hogy beszólt. Mondtam neki, hogy "isten megbocsát, egy magamfajta "veréb" viszont nem.", valamint ajánlottam neki -ezt is jól körülírva-, hogy szüljön sünt. Nem kell betazoidnak lennem, hogy lássam, ezzel a mű bocsánatkéréssel is csak kötekedni akart.

Ha jobban belegondolok, a náci azért durva volt rá és a családjára nézve, ugyanis a nácik nem kakival gurigáztak, amikor odavágtak a lengyeleknek. (Természetesen nem éltetem őket Európa lerohanásáért, csak azt kívánom jelezni, hogy bátran vállalták az agresszív támadó, a gonosz szerepét és még büszkék is voltak rá). Mondjuk simán szimpatizálhatnék velük, ők is olyan közellenségnek számítanak, mint én. :-D

Kellett nekem megnéznem délben az Erőszak mintái/Negyedik Birodalom c. TOS-részt! A végén, amikor Spock elkezd vitázni McCoy-jal...! XDD Túlélték a háborús környezetet, de még vitáztak volna egy jót a hódító politikáról. XD

Na, az ő "kötekedésüket" pl. aranyosnak találom, ahogy a Voyager-es Tuvok-Neelix szájkaratét is. Ők úgy mindennemű erőszak nélkül tudnak "kötekedni", csipkelődni, ez ad egy komikus hangulatot, kontrasztot, határvonalat az érzelem és az értelem közt. Ha minden ember így tudna vitázni, megmenekülne a Föld!

Na, jó éjt, birodalmi sas-arcúak, mindjárt irány a meló... Az én pici hadiridikülömbe már bekészítettem a kajám meg a vizem, lesz hely benne a fülesnek is. :-D


A.M.F.!

Melózni kéne, min t a Caterpillar! Reggel az olajszint-ellenőrzést (vérvételt), délután meg a biokarburátor (tüdő)-szűrést küzdtem le, 8:40-kor meg indul a járat, ami életem első melóhelyére gurít. Aludni kéne még, de már kialudtam magam délután. Igaz, hogy szezonmeló lesz, de a karácsonyi élelemszerző körútba is esetleg be tudok szállni, esetleg végre feltámasztom a laptopom. A ruháim kopottak, a dzsekim is úgy van összefércelve oldalt a varratnál.

A munka szabaddá tesz. Ez mekkora igazság, gyerekek! Nem túl szép célokra használt jelmondat volt, de a mai világban tökéletesen megállja a helyét. Ha kézhez kapom hónap végén a bérem, akkor azt arra verem el, amire akarom, mert én gályáztam érte. Megszabadít az anyagi függéstől a meló. Másrészt a szüleim előtt is bizonyítok, hogy nem potyára, élősködésre teremtettek. Oké, hogy az utóbbi kicsit erősnek hangzik egy "modern, felvilágosult, civilizált" társadalomban, de attól, hogy a társadalom "civilizálódik", az emberek még nem biztos. Civilizálódás alatt természetesen most a lelki elpuhulást értem, amikor mindenre ráfogják, hogy undorító barbár szokás, ami nem tűnik túl humánusnak.

Különben is, szükségem van egy kis életre nevelődésre! Oké, hogy lehetett volna diákmelót vállalni, de nekem a nyaraim a pihenésről szóltak, meg nem is igen volt pénzünk a közlekedést megoldani, elég volt a sulira kidobni egy valag zsét. Lehet, hogy megtérült volna, de csak hónap végén, de a hónap végéről a hónap elejére nem tudok visszadobni ötezreket, mivel nincs időgépem. Amég a suliban szoptam, addig úgy voltam, hogy dógozzon a tököm. :-D


Kreatív matekos gengszterkedés

Amég mások azzal menőztek, hogy ki tudták írni számológépen, hogy "hello", addig én mindenféle ökörséggel kísérleteztem. A régi gépek grafikájával egyes számok (fejtetőre fordítva) hasonlítanak egyes betűkre.
A helót mindenki ismerte, "0,7734" (kell tizedesvessző, mert csak úgy marad meg a nulla).
Volt olyan, hogy '182537", ami ugye a saját neméhez vonzódó nő megnevezése.
Aztán megboldogult NS koromban megtanítottam a gépet az angol(ból átvett) hello mellett egy más nyelv köszönésére is, ez a "71349315" Ezt az utolsót úgy kísérleteztem ki, talán még általánosban (nyolcadikban, akkor már javában behálózott az a tetű propaganda), hogy hamarabb végeztem a matekdogával, azt' unatkoztam.

Röhej! Mire rá nem jöttem... :-D Nagy franc voltam kis pöcsösnek is. :-D

2013. november 9., szombat

Kiegészítés az előzőhöz

Mégsem felelnék meg a hadiebéemm-céloknak. :-/

Olvasok Gothic.hu-n a martial industrialról, állítólag ateizmusnak nincs helye a műfajban. MIÉRT?! Sem a keresztények istene, sem Odin nem számol le helyettem az ellenséggel... Ha harcos vagyok, akkor én harcolok. Fene az individualista pofámat, de egy háborúban hús-vér emberekről, némi ólomról, meg esetleg acélból épített gépszörnyekről van szó, a természetfeletti meg csak jót röhög a légy-módra hulló embereken.
Oké, hogy halál után vár egy szebb hely, de az a halál után van, nem előtte és közben, amég a harcos lelke a testében van és harcol.

Nem vonzanak a földi vallások. Lehet, hogy párszáz évvel ezelőtt máshogy vélekednék, de ma, amikor az emberek többsége vallástól függetlenül becstelen, nem akarok egyik szektához sem tartozni. Ha Odin pandává sminkelt, közveszélyes, zenésztársait kiirtó NSBM-arcokat nevel, Isten pedig gyermekdugó papokat, akkor inkább nem kérek egyikből sem.

Lehet, hogy kicsit individualista vagyok, de nem tartom magam istennek, nem helyezem magam az emberek, vagy a természet fölé, inkább csak elkülönülök tőlük, ha nem értek egyet. Amikor kollektívan szidom az egész emberiséget, nem felsőbbrendűsködni kívánok, mert tudom, hogy nem vagyok jobb senkinél (bár mondjuk én nem köpködök le a rajongóimra, mint az a kulturálatlan takony Bíber-fattyú). Én inkább csak másabbnak tartom magam, mint jobbnak.

De juszt se fogok csak ezért felvenni egy vallást, ugyanis a hit nálam több, mint jogsi és forgalmi egy stílushoz. A hit reményt ad és vezet. Nem fogok most benyalni XY istennek, hogy "felvételt nyerjek" a zenébe.

Az a probléma, hogy egyáltalán nincs hitem, még önmagamban sem hiszek. A reménynek is befellegzett, sőt, soha nem is létezett. Túlságosan a pillanatnak élek.

Leszek a műfaj különc remetéje, kész! Ha az odinista NS-ek éltethetik a KKK-t (akik közé CSAK keresztények kerülhetnek be), akkor én ateista martial industrialos leszek. Vagy maximum Árészt éltetem.
:-D (Igen, ez vicc akart lenni az említett isten szakterületével és a górcső alá vett stílus tartalmával).
 

Él-e a harcias iparizaj?

Na, ha már mostanában EBM-függés van, akkor legyen egy kis gondolatcsépelés...

Bármennyire furán fog hangzani, "igazi" martial industrialt soha nem hallgattam. Mondjuk a Laibach munkásságát csípem, őket hoztam fel ma egy videóban példaként a művészetre, de az, amit "martial industrial" kulcsszóra kiad a Tube, nekem nem tetszik. Mármint zeneileg.
Értem én, hogy kellenek indulórészletek bele, meg dobpergés ezerrel, hogy a hangulat megmaradjon, de én az ilyesmit mindig úgy képzelem el, hogy néhány versszakot az előadó is hozzátesz a művéhez, lehetőleg nem érthetetlenre torzítva, valamint  zeneileg is több.

Túl nagyok az igényeim... Sokan azzal próbálnak menőzni, hogy olyan kifinomultak, hogy a zenét a zene miatt hallgatják, én meg tengődök itt szövegcentrikusan egyedül a világ ellen... Nálam a zene az alapot jelenti a szöveg alá. Ha csak a zene miatt hallgatnék zenét, akkor lakhatnék ház helyett egy falak nélküli beton-platformon is, maximum kapok egy laza szívizomgyulladást így a késő őszi naplementében, azt' az örök harcmezőkön kötök ki. :-D

Ötvözni kéne ezt a számomra "félkész" martial industrialt az EBM-mel, zeneileg-szövegileg, mindenhogy! A fő hangsúly az érthető szövegen lenne, amihez EBM-hanzás társulna zeneügyben, de az intróba, átkötésekbe nyugodtan mehetnének indulórészletek, beszédrészletek, régi felvételek, bármi. Az a baj, hogy én, egy ember a világ végéről, hangszeres- és énektudás híján egy porszem vagyok ilyen irányú újításokhoz. Mondjuk próbálkozom én is ilyen eJay-programokkal, de a Techno eJay 5-öt nem tudom futtatni, csak a 3. van meg, de abban kész riffekből lehet válogatni, nem én uralom a billentyűket, az úgy meg kaki.

A szövegi részét meg asszem', kifejtettem már, hogy egyszerűen nem merek hozzányúlni a témához, mert egyrészt magyarul képtelenség ilyesmiről írni, minimum klingonul kéne (hehe), másrészt meg a fehérgyapjas birkák (boneheadek) már kisajátították, én meg azt nem vállalom, hogy a hasonló témakör miatt egy kalap alá vegyenek velük, vagy közülük valónak nézzenek. A Laibach bezzeg bátor tudott maradni, pedig őket a kezdeti időkben betiltották-kitiltották...  

Gulgának volt régen pár olyan dala, ami érintette ezt a harcias témakört, de EBM volt a javából, ráadásul magyar nyelven.

Nyitva a múlt kapuja mindenki előtt, ha csak Jézus születésétől nézzük, 2013 évnyi történelem van előttünk/mögöttünk... A jövővel kapcsolatban úgyis csak spekulálni tudunk... Mondjuk a múltról is születtek olyan elméletek, hogy átírták a történelmet, de nyugodtan újraírhatja bárki egy szintetizátorral és egy mikrofonnal. Mindenkit arra buzdítok, akiben van ilyesmihez elég ambíció, meg esetleg tehetség (bár az nem alapkövetelmény), hogy  alkosson, mert az alkotás öröm, az öröm pedig életerő.

2013. november 8., péntek

Újraértelmezési tartomány

Kell ide egy ilyen poszt is, nehogy identitászavarral rágalmazzanak meg, mert akkor én érezném magam becstelennek.

Aki figyelmesen hallgatja a csidejóim és olvassa ezt a szennyblogot, valamint ismeri fajtájának (az emberiségnek) múltját, annak feltűnhet néhány kifejezés, amiket azok használtak, akik szerintem bekaphatják.

Felmerülhet a kérdés, hogy mégis mi a francért.

Egyrészt azért, mert lázadó mivoltom nem ütközik a műveltséggel. Bár primitívebb vagyok, mint az átlag, nekem sem káposztalé lötyög abban a nagy tuskó fejemben.
Másrészt a Laibach-i humor, egy kis polgárpukkasztó hajlam is dolgozik bennem. Össze szeretném zavarni azokat, akik műveltebbnek hiszik magukat, mint amilyenek valójában. Ők azok, akik nem fogják megérteni, hogy mit miért mondok, mert nem érdekli őket, csak azért néznek/olvasnak, hogy szánakozzanak, hogy "az az elhízott majomember má' megin' azt se tudja, mit ugat".
Harmadrészt a minden mindenkié-elv. A szövegalkotásra használt szerveim a sajátjaim, azt írok, vagy mondok velük, amit akarok.

Tudom, az összezavarás nem a legjobb stratégia, de összezavarva az "ellenség" is az igazi arcát mutatja, mert megfeledkezik az álcázásról. Álcázás híján ugyanis pánik lép fel, ami előhozza az alany valódi énjét. Mint a Nemismert tartományban. Még egy klingon hajó is sebezhető, ha nincs bekapcsolva az álcázó.
 Ha összezavarva egy idegbeteg, gyűlöletmeghajtású tetű módjára puffog, akkor ő valóban egy idegbeteg, gyűlöletmeghajtású tetű.

Természetesen az ilyen megnyilvánulásaim a jelenkori társadalomra vonatkoznak, azaz újraértelmezve használom az adott szófoszlányokat.

Na, mai nyelvészeti filozófiaórának vége, kicsengettek, jó szünetet, a szendvicsetekről lerángatott alufóliát ne dobáljátok szét galacsinná tekerve, mert bejön a diri, azt' agyontosz mindenkit méterrúddal. :-D Jó éjszakát, gyerekek!

Az akarat diadala... :-D

Elintéztem, hogy a telefonom vigye a flasht, próbát is tettem vele egy TOS-résszel, végig nem néztem, csak belesasoltam, mert majd holnap akarom kiélni magam. :-D És viszi, bakker! Tiszta kép, jó hang, lagmentes, gördülékeny lejátszás...

Ez jót tett az önértékelésemnek. Ahogy Sulu a kordrazintól abban a részben, úgy kaptam én is erőre, igaz én lelkileg. :-D

Sokáig morcosabb voltam, mint valami megalomániás politikus, mert a nyugdíjkorhatárt előbb töltöm én be, mint a gép a videókat, a telefon meg nem visz semmit, én meg szórakozás híján mégjobban befordulok, de most némi akaraterővel és türelemmel utánajártam. Régebben azt hittem, Adobbe(vallás) kell erre az istenátkára, meg is próbáltam rá párszor, de "elemzési hibát" jelzett folyamatosan, meg asszem', a procim is gyenge hozzá, mármint nem az enyém, hanem a telefoné, én meg ott voltam, hogy akkor erről ennyit. Na, ahogy utánajártam, láttam, hogy nem feltétlenül kell flashlejátszóval szutykolódni, elég egy jó böngésző. Kerestem is egyet az ajánlottak közül, mert én eléggé kísérletezőkedvű vagyok, feltéve, ha nem adom fel. Ahogy az embereknek, úgy a technikának is megadom az esélyt (hú, de jó gépérdek-védő aktivista lenne belőlem!).

Elsütnék egy történelmi utalást is, ha engeditek: azt hiszem, erre lehet azt mondani, hogy Az_Akarat_Diadala. :-D

Hiába vagyok Trekker, a technikai oldalam eléggé fejletlen. Egy videóban is mondtam, hogy inkább humános vagyok, a lingvisztika, a költészet (főként annak dallamosabb formája), a filozófia, meg a hasonló kaliberű tudományok állnak hozzám közelebb. De legalább így is színesítem az amúgy sem egyhangú szubkultúrát. :-D Jó, mi? A kommunikációs zsákutca, az emberfóbiás vadállat HUMÁN beállítottságú... Ezt is jól összehozta az élet.

 A sok agyfrász meg krach után úgy néz ki, mostanában erősödik a mák-tényezőm is.
Délután rázizegtem munkaügyben a nőre, hogy hányra menjünk, elmondta a szükséges infókat, úgyhogy van esély arra, hogy lecserélem a csengőhangom az Arbeitermädchenre. XDD Csak előtte megjárom a munkaügyi kacsaúsztatót és a kórházat, vérvétel, brunyaminta, tüdőszűrés, élveboncolás... :-D A kórházi környezettel kapcsolatban kicsit fóbiás vagyok, de a kötelességeket teljesíteni kötelező, éppen azért kötelesség a fogalom megnevezése. A Hideg csontok is egy fos film, de már a környezettel befosat... :-D

Mozgalmas nap lesz az a hétfő, reggel ügyintézés-belezés, este pedig, ha minden rendeltetésszerűen megy, akkor életem első melója, mert mint tudjuk: A.M.F.

Remélem, felvesznek... De nem Skype-ra! :-D

2013. november 7., csütörtök

Vulkáni, android, vagy borg akarok lenni!

Roddenberry öröksége arra tanított, hogy leginkább úgy térhetek el szellemileg is az átlagtól, ha jobb vagyok náluk. Itt természetesen nem arra gondolok, hogy mittudomén, tudnom kéne a pi utolsó számjegyét, hanem úgy, hogy főként pozitív gondolatok és érzéseknek kéne a fejemben lenni.

Régen nem voltam annyira "mindenki kapja be!", mint mostanában. Akkor még nem éreztem élő személyek iránt haragot, dühöt,  gyűlöletet. Mivel pont előtte volt egy olyan korszakom, hogy én magam voltam a gyűlölet. Megismertem egy új rendszert, ahol nem a közös ellenség, hanem a közös kedvenc volt a kohéziós erő. Jó volt jónak lenni. Nyugalom, vidámság, lazaság volt, úgy éreztem magam, mintha Kaliforniában élnék. 

De mostanában naponta próbálom újragenerálni a jóságom, mert naponta ölik ki belőlem. A legegyszerűbb módszerük a zsarolás.

Ahogy az előbbi bejegyzésemet írtam, gyűlöletet éreztem azok iránt, akik gyűlölik azokat, akik állítólag gyűlölik őket. (Ez tisztára olyan, mint abban a Voyager-részben, ahol kézről kézre jár B'Elanna agressziója, azt hiszem, Kósza gondolatok a címe). Nem is azért húztam fel magam, mert a gyűlölet ragályos, inkább azért, mert olyanokat szidalmaztak, akik közül elég sokan nem hogy nem ártottak nekem, hanem hozzá is járultak érzelmi stabilitásom eléréséhez. Ilyenkor tudat alatt kötelességemnek érzem, hogy valahogy megvédjem őket, melléjük álljak, "átvegyem" a rájuk irányuló szidalmakat. 

Na, az ilyen maffiamódszerekkel rákényszerítenek arra, hogy gyűlöletet, haragot, dühöt érezzek, ezért leszek egész zergetoszta életemben egy utolsó, bizalmatlan, antropofób, paranoid kommunikációs zsákutca. 

Igyekeztem félig-meddig vulkániasan élni, negatív érzelmeimet elfojtani, vagy legalábbis uralni úgy, hogy a pozitívabbakra koncentrálok, de ehhez egyedül kevés vagyok. A humorom is emiatt erősödött fel, mert kiskoromban tudatosult bennem, hogy a nevetés jó, ezért azt a lehetőségemet fejlesztettem. 

Tisztában vagyok vele, hogy egy alap agresszió kell mindenkibe az ösztönök miatt, kajaszerzés, család/territórium megvédése, egyebek, de amit manapság elég sokan művelnek, az már nem az egészséges agresszió kategóriájába tartozik.

Ezért voltam múltkor is kiakadva, amikor eszembe jutott, milyen voltam régen. Összeütközött az akkori békésebbik hangulatom a mostani mindenki pusztuljon!-hangulattal. 

Én, a hazaáruló...

Na, ha már roppant pozitív kijelentést tettem egy videómban, miszerint Amerika egzisztenciájának kifejezetten jót tesz, ha halomra ölnek mindenkit, akit érnek a sivatagban, most itt is felhoznék egy hasonló kényes témát. Nem leszek túl közkedvelt ezzel a bejegyzéssel, de már hozzászoktam, hogy több az ellen, mint a barát.

Állítólag készült valami "Magyarországot lejárató" kisfilm svédeknél. Még nem néztem meg, mert Tube-on nem tudom, mit kell keresni (csak a Tube működik telefonról), de ha minden igaz, széljobber taplók hazájaként tüntetik fel Árpád apátok földjét.

A széljobber taplók úgy kapnak a témára, mint a gyöngytyúk a forró takonyra, megy a fröcsögés, hogy azok a mocskos, balliberális állat svédek, meg hogy minden svéd balliberális, magyargyűlölő rohadék...  És abszurd módon pont a nácik sértődnek be azon, ha lenácizzák az országot. Most én, a megszállott klingonmániás, fröcsögjek a Wikipédia szerkesztőségére, hogy Worfról, a kedvenc karakteremről azt merték írni, hogy klingon?! Romulán prokonzul legyek, ha ezt értem! Ha én NS lennék, büszke is lennék, ha NS-nek neveznének akár engem, akár az országom.

A másik dolog pedig az, hogy szerintem valaki el akarja hitetni ezzel a tízmillió birkával, hogy a svédeket (is) gyűlölni kell, mintha nem lenne elég ellensége a magyar népnek így is. Legyen ön is svédgyűlölő! Ugye! Nem idegengyűlölő náci állatok, de a "liberális, magyargyűlölő, meg talán zsidó" svédeket gyűlölik.

Lehet, hogy elfogult és hazaáruló terrorista állat vagyok, de nekem ez nem menne...
Én nem tudok ellenségként tekinteni a SPOCK-ra, a Sturm Caféra, a Sabatonra, a Raubtierre és a dingdingdongos Güntherre, ők mind svédek, egy "magyargyűlölő" akciójukról sem tudok.
Bár egyeseknek mindenki, aki nem újnyilas huligán, az magyargyűlölőnek számít...

Ezért szoktam mondani, hogy már embernek sem tartom magam, nemhogy magyarnak. Mások akarják megmondani, kit gyűlöljek és kit szeressek, nevetséges emberek próbálják nevetséges feltételekhez kötni a magyarságot, mint amikor a "nagyok" akkor engedik be az elsős pöcsöst a sulibudiba, ha tud egy meghatározott jelszót. Ilyen a Hullámban is volt, amiben a Hullám mozgalom minek is az adaptációja, hmmm? Csak nem az újnáci gittegyleteké? Tessék, seggre ne essék!

Persze, mindig a másik ország a magyargyűlölő... -,-'