Vulkáni, android, vagy borg akarok lenni!

Roddenberry öröksége arra tanított, hogy leginkább úgy térhetek el szellemileg is az átlagtól, ha jobb vagyok náluk. Itt természetesen nem arra gondolok, hogy mittudomén, tudnom kéne a pi utolsó számjegyét, hanem úgy, hogy főként pozitív gondolatok és érzéseknek kéne a fejemben lenni.

Régen nem voltam annyira "mindenki kapja be!", mint mostanában. Akkor még nem éreztem élő személyek iránt haragot, dühöt,  gyűlöletet. Mivel pont előtte volt egy olyan korszakom, hogy én magam voltam a gyűlölet. Megismertem egy új rendszert, ahol nem a közös ellenség, hanem a közös kedvenc volt a kohéziós erő. Jó volt jónak lenni. Nyugalom, vidámság, lazaság volt, úgy éreztem magam, mintha Kaliforniában élnék. 

De mostanában naponta próbálom újragenerálni a jóságom, mert naponta ölik ki belőlem. A legegyszerűbb módszerük a zsarolás.

Ahogy az előbbi bejegyzésemet írtam, gyűlöletet éreztem azok iránt, akik gyűlölik azokat, akik állítólag gyűlölik őket. (Ez tisztára olyan, mint abban a Voyager-részben, ahol kézről kézre jár B'Elanna agressziója, azt hiszem, Kósza gondolatok a címe). Nem is azért húztam fel magam, mert a gyűlölet ragályos, inkább azért, mert olyanokat szidalmaztak, akik közül elég sokan nem hogy nem ártottak nekem, hanem hozzá is járultak érzelmi stabilitásom eléréséhez. Ilyenkor tudat alatt kötelességemnek érzem, hogy valahogy megvédjem őket, melléjük álljak, "átvegyem" a rájuk irányuló szidalmakat. 

Na, az ilyen maffiamódszerekkel rákényszerítenek arra, hogy gyűlöletet, haragot, dühöt érezzek, ezért leszek egész zergetoszta életemben egy utolsó, bizalmatlan, antropofób, paranoid kommunikációs zsákutca. 

Igyekeztem félig-meddig vulkániasan élni, negatív érzelmeimet elfojtani, vagy legalábbis uralni úgy, hogy a pozitívabbakra koncentrálok, de ehhez egyedül kevés vagyok. A humorom is emiatt erősödött fel, mert kiskoromban tudatosult bennem, hogy a nevetés jó, ezért azt a lehetőségemet fejlesztettem. 

Tisztában vagyok vele, hogy egy alap agresszió kell mindenkibe az ösztönök miatt, kajaszerzés, család/territórium megvédése, egyebek, de amit manapság elég sokan művelnek, az már nem az egészséges agresszió kategóriájába tartozik.

Ezért voltam múltkor is kiakadva, amikor eszembe jutott, milyen voltam régen. Összeütközött az akkori békésebbik hangulatom a mostani mindenki pusztuljon!-hangulattal.