Na, akkor, ahogy minden mást is szoktam, életem első végigszopott éjszakájáról is csinálok egy posztot.
8:40, buszra föl, bömböl az EBM a fülembe', ráhangolódás végett, irány az áruház kulisszái mögé! Marj fel egy csipogtató nyakláncot, írd be magad, azt' dögölj meg! Föl a bázisunkra, ami elméletileg valami oktatóterem lenne, cuccot le, hüccsünk le becsipogni, irány a terep!
Szedd le, rakd föl, vidd ki, mégse vidd ki, ellenőrizd a kódot, állítsd élére az árut (a buzi vevők folyamatosan szétdöngetik, de nem gáz, hogy potyamunkát végeztetnek velünk)! "Ezeken a területeken anarchia uralkodik...", ahogy a Meteorológus Mihály szinkronparódiában is volt. A régi dolgozók összeálltak, minket meg otthagytak a francba szerencsétlenkedni... Mindegy, ha már van kirakva termék, ahhoz felrakni még tudok (meg van adva, hogy milyen vonalkódú áruból hány oszlop lehet a polcom, minimum mikroszkóp kéne azokat a számokat leolvasni), anyám még nem teljesen érti, de majd vezetem. :-D
A nagy belemmel egész éjjel lenyomtam a lábam, reggelre olyan vörös lett a talpam, Lenin könyörög a receptért... Az egész lábszáram föl a térdemig fáj még mindig. Mindegy, lóbalzsam-kúra, meg pihenés... Anyám a cipőre fogta, de szerintem a nagy bél-gravitáció kvintesszenciája lesz a ludas.
Az utolsó két órában kicsit sem voltam élőholt jellegű, de ha belenéztem volna egy tükörbe, Herzog nézett volna vissza. :-D
Lehet, ma a vizem mellé ma egy üveg kakaót is készítek be (amúgy kaját is vittem tegnap, de azt nem bírtam elrágni), hogy azé' energiám legyen. Meg órát is kéne kerítenem, mer' telefon nem lehet nálunk.
Még mindig fájnak a futóműveim... De nehogy má' egy klingon panaszkodjon! Ha kell hónap végén a bér, akkor bőrt húzok a fogamra, azt' örülök, hogy legalább ez összejött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése